A CDSM-naplónk utolsó részében az új irányelv szerzői jogi kötelmi kérdésekről szóló harmadik fejezetével (18-23. cikkek), és az eddig nem tárgyalt, vegyes rendelkezésekkel (1-2. és 24. cikkek) foglalkozunk.

Az eddigi elemzések a CDSM-irányelv elfogadását körbelengő legfontosabb kérdésekre tértek ki, mára egy „last, but not least” témakör maradt. Az Európai Unió ugyanis mindmáig nagyon felületesen érintette a szerzői jog kötelmi/szerződési kérdéseit. Voltak már ilyen kísérletek (árva művek terén, a KJK-irányelvben és végső soron a követőjogi irányelv is részben kapcsolódó kérdésekre fókuszált.

A CDSM-irányelv mindezeken túlment, amikor alapvető szerződési kérdéseket harmonizál az EU jogában. A 18. cikk rögzíti, hogy a szerzők és előadóművészek műveikre/teljesítményeikre fennálló vagyoni jogaik gyakorlását felhasználási szerződés vagy jogátruházás útján másnak engedélyezik, akkor megfelelő és arányos díjazásra tarthatnak igényt. Abban azonban, hogy a tagállamok azonban miként biztosítják e klauzula érvényesülését, teljes szabad kezet kapnak. [Ez már csak azért is lehet fontos, mert például a magyar joganyagban a díjazási kötelezettség már ismert. Érdekes kérdést vet fel, szükséges-e módosítani az Szjt. 16.§ (4) bekezdését.] A 19. cikk ugyanehhez a kérdéshez kapcsolódó garanciális szabályként rögzíti, hogy a szerzők és előadóművészek naprakész, releváns és átfogó információkban részesülhessenek a felhasználásokat, az elért bevételeket és a díjazást  illetően. E garanciális előírásnak arányosan, de egyben hatékonyan kell érvényesülnie.

A 20. cikk iktatja be az uniós szerzői jog anyagi rendelkezései közé a bestseller klauzulát. Ez a számos jogrendszerben fellelhető garanciális előírás hivatott azt biztosítani, hogy a szerzők és előadóművészek megfelelő és tisztességes kiegészítő díjazásra tarthassanak számot abban az esetben, ha a jogosult és a felhasználó által kötött eredeti szerződésben foglalt díjazás aránytalanul csekélynek tekinthető a felhasználással elért bevételekhez képest. Érdemes egy pillantást vetni arra, hogy míg a 18. cikk megfelelő és arányos, addig a 20. cikk megfelelő és tisztességes díjazásról beszél. Vagyis elvileg az arányos és a tisztességes nem tekinthető azonos fogalomnak. Már csak az a kérdés, hogy ha a tisztességes nem áll arányban a bevétellel, akkor milyen összegre kell rúgnia? A bestseller klauzulát egyébként az Szjt. 48.§-ban találhatjuk, és terminológiai szempontból nézve fedezhetők fel különbségek, az uniós joganyag céljainak azonban megfelel a hatályos joganyag.

A 21. cikk rögzíti, hogy a 19. cikk szerinti átláthatóság biztosítására és 20. cikkek szerinti bestseller-klauzula gyakorlati érvényesítésére alternatív vitarendezési eljárásnak is rendelkezésre kell állnia. Ez a szabály az Szjt. 48.§-t annyiban kifejezetten érinti, hogy ott jelenleg csak a feltűnő értékaránytalanság bírósági úton történő szerződés-módosításról olvashatunk.

A 22. cikk a szerződés felmondása tárgyában célozza a jogharmonizációt. Ennek megfelelően – kivételek mellett – az EU azt várja tagállamaitól, hogy a szerzők és előadóművészek, a licencia- és átruházási szerződéseket (vagy azok egy részét) felmondhassák arra az esetre, ha a másik szerződő fél nem folytat felhasználást. Az uniós jogalkotó arra is lehetőséget enged, hogy a szerződés kizárólagosságának a felszámolásában „motiválja” a másik szerződő felet a szerző vagy előadóművész. E tárgykörben az Szjt. 51.§-ában foglaltak áttekintésére lesz szükség a magyar jogalkotó részéről.

Végül a 23. cikk két közös rendelkezést tartalmaz a fentiekkel összefüggésben: egyrészt a fentiek szerződéses úton semmilyen módon nem korlátozhatóak, másrészt a fenti szabályok a szoftverek szerzőire nézve nem alkalmazhatóak.

Az irányelvnek az érdemi(bb) rendelkezésein túl további fontos, „egyéb” vagy vegyes rendelkezései is vannak, ezeket is érdemes röviden áttekinteni. Ennek megfelelően az 1. cikk az irányelv tárgyát jelöli ki, külön hangsúlyozva, hogy a hatályos irányelvi előírásokat – egyes módosítások kivételével – nem érinti. A 2. cikk a legfontosabb fogalmakat határozza meg: kutatóintézmény, szöveg- és adatbányászat, kulturális örökségvédelmi intézmény, sajtóközlemény, információs társadalmi szolgáltatás, online tartalommegosztó szolgáltató. A 24. cikk a korábbi irányelvek módosító rendelkezéseit tartalmazza. A 25. cikk lehetővé teszi, hogy a tagállamok a jelen irányelvben foglalt korlátozások és kivételek által lefedett tevékenységek vagy területeknél székesebb körű rendelkezéseket vezessenek be, feltéve, hogy a nemzeti előírások összhangban maradnak a már hatályos irányelvekkel. Amennyiben ezt jól értem, az nagyjából azt jelenti, hogy például a magyar jogalkotónak lehetősége nyílhat arra, hogy a paródia kivételét ne csak a UUC tartalmak vonatkozásában vezesse be a magyar jogba, hanem általános jelleggel. A 26. cikk alapján az irányelv azokra a művekre és előadóművészi teljesítményekre lesz alkalmazandó, amelyek a hatálybalépés napját követő 24 hónap elteltével (vagyis 2021. június 7. napján) is védettek még. (Nyilván ez egy praktikus megfogalmazás, de például művek esetén sok értelme nincs, hiszen a védelmi idő művek esetén gyakorlatilag mindig a szerző halálának napját követő év első napja. Előadóművészi teljesítmények esetén ez a normaszöveg már több relevanciával bír.) A 24 hónap jelentősége egyébként épp az, hogy az irányelv átültetésére a 29. cikk értelmében a tagállamok 24 hónapot kapnak a hatálybalépés napjától – ami tegnap volt. Az átláthatósági követelmények alkalmazását azonban az irányelv csak 2022. június 7-e után kötött szerződésekre nézve írja elő (27. cikk). A 30. cikk értelmében az irányelv felülvizsgálatára nem kevesebb mint 7 évvel a hatálybalépés napját követően kerülhet sor (vagyis 2026-ban), mely alól a 17. cikkben foglaltak kivételt képeznek, a „value gap” problémáját ugyanis már 2024-ben újra kell vizsgálni. Végül az irányelvhez kapcsoltak egy annexet is. Ebben rendkívül érdekes módon az olvasható, hogy a Bizottság figyelemmel fogja kísérni a sportesemények szervezőinek érdekeit is, különös tekintettel az események illegális online közvetítésére. Vagyis talán már csak idő kérdése, és a sportesemények szervezői is kapcsolódó jogokat kapnak majd az Európai Unióban.