CDSM-napló – 7. rész: Néhány szó a CDSM irányelv 17. cikkéről

Az alábbi írás semleges, csak szakmai (jogdogmatikai) elemeket/szempontokat próbál felemlíteni a híres/hírhedt 13/17. cikkel összefüggésben. A 17. cikk sajátos, eddig nem ismert jogi megoldást ad a felhasználás, a jogsértés, és a szabad felhasználás fogalmára és kezelésére abban az esetben, ha felhasználói tartalmat (User Uploaded Content) tárol és tesz egy személy hozzáférhetővé. – Faludi Gábor vendégposztja.

Faludi Gábor

Azzal ellentétben, hogy a szerzői jogban felhasználó az a személy, aki egy vagyoni jog hatálya alá tartozó magatartást tanúsít, és ennek megfelelően felhasználás a vagyoni jog hatálya alá tartozó magatartás, itt a felhasználó személye és a felhasználás fogalma sajátos. Az a személy tekintendő online tartalommegosztó szolgáltatónak (OTMSZ), aki/amely olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújt, amelynek fő vagy egyik fő célja a felhasználói által feltöltött, jelentős mennyiségű, szerzői jogi védelem alatt álló mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény tárolása és ahhoz hozzáférés biztosítása a nyilvánosság számára, ezt nyereségszerzési céllal teszi, és releváns magatartása a tartalomhoz való hozzáférés jelentős megkönnyítése (a tartalom rendszerezett elrendezése és reklámozása).

E felhasználó magatartása egyébként az elektronikus kereskedelmi szabályok alapján felelősségkorlátozás alá esne, mert maga közvetlenül nem tartalomszolgáltató, a tartalmat a szolgáltatást igénybe vevők töltik fel. Mindazonáltal tevékenysége nélkülözhetetlen a tartalomhoz való hozzáférés biztosításában. Ez az „aktív”, a tárhely-szolgáltatást meghaladó magatartás minősül felhasználásnak.

Nem minden, a fogalomnak megfelelő személy tekintendő felhasználónak, és ez is példa nélküli az eddig ismert szerzői jogi megoldások körében. Kivételt jelentenek a nonprofit online enciklopédiák, a nonprofit oktatási és tudományos adatbázisok, a nyílt forráskódú számítógépi programokat fejlesztő, illetve megosztó platformok (mindegyik fölösleges kivétel, hiszen non-profit a tevékenységük), az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtói (fölösleges kivétel, nem tesznek tartalmat hozzáférhetővé a nyilvánosság számára, ha pedig igen, akkor tartalomszolgáltatók), az online piacterek és a vállalkozások közötti felhőalapú szolgáltatások (nem fő céljuk a tartalom hozzáférhetővé tétele bárki számára), a felhőszolgáltatások, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy saját használatukra tartalmakat töltsenek fel (nem érhető el a tartalom a nyilvánosság számára). A zárójeles megjegyzések mutatják, hogy a kivételek felsorolása feleslegesnek tűnik. Amúgy sem lehet e szolgáltatásokra ráolvasni az OTMSZ szolgáltatás valamennyi jellemzőjét.

Az OTMSZ nyilvánossághoz közvetítést végez, amelyhez a jogosultak engedélye szükséges. Ezzel a CDSM irányelv a közvetett (másodlagos) felelősséget – az alábbiakban leírt, sajátos feltételekkel – közvetlen felelősséggé emeli. Végső soron a tartalom szolgáltatója az OTMSZ szolgáltatás igénybe vevője, a UUC „userje”, de az OTMSZ közreműködésének az aktivitása, és főként a bevételszerzés helye miatt rukkol előre, és válik közvetlenné a közvetett felelősség. Ennek az alapja megvan az EUB gyakorlatában, a jogsértő tartalomra mutató hyperlink elhelyezője nyereségszerzési célzat esetén felel (GS Media előzetes döntés), és ez a megközelítés kihat a hozzáadott linkeket tartalmazó média lejátszó forgalmazójára (Filmspeler) és a fájlcsere platform szolgáltatójára is (Ziggo). Egyébként az engedély hatálya – ismét csak bizonyos sajátos korlátokkal – kiterjed a „userekre”. E korlátok: az üzleti célú, és jelentős bevételt termelő felhasználásra (bizonytalan fogalmak) nem terjed ki az OTMSZ által beszerzett engedély hatálya.

Noha a felelősség közvetlen, azonban nem feltétlen. Nem lehet ugyanis az online nyilvánossághoz közvetítési kizárólagos jogot a nemzetközi egyezményes háttér (WIPO internet egyezmények) megfelelő szabályai alapján a kilépést engedő közös jogkezelésen túlmenően korlátozni, ezért a jogosultak nem kötelesek engedélyezni az OTMSZ számára a felhasználást. Más szóval nincs szerződéskötési kötelezettség. Így aztán az OTMSZ-t az adott helyzetben általában elvárható leggondosabb magatartás mércéje szerint terheli a felhasználási engedélykérési kötelezettség. Hogy az angol „best effort” mércét hogy fogják értelmezni (lefordítani) az átültetés során, az az adott tagállam nem harmonizált polgári jogi magatartási mércéjéhez (mércéihez) való illesztéstől függ.

Ha a mérce szerint megkísérelt engedélyt kérni az OTMSZ, azonban az nem áll rendelkezésre, akkor egy csillapított, az engedéllyel le nem fedett repertoárra nézve szűrési kötelezettség terheli. Ennek a feltétele, hogy az érintett jogosult a szűréshez megadja a szükséges tájékoztatást (valójában lehetővé teszi a repertoárja megfelelő azonosítását). Itt is „best effort”, vagyis az adott helyzetben általában elvárható leggondosabb magatartás és az ágazati szakmai normák betartása a mérce, tehát nincs szó „eredménykötelemről”. Teljes ma még a bizonytalanság abban, hogy a jogosultak és az OTMSZ-ek e körben kötelező együttműködése milyen lesz. Van is rendelkezés a 17. Cikkben arra nézve, hogy erre nézve párbeszédet kell kezdeményeznie a Bizottságnak a jogosultak és az OTMSZ-ek között. Ez a szűrési kötelezettség speciális arányossági követelményeknek van alávetve. A szűrési kötelezettség arányosságának megítélése során figyelembe kell venni a szolgáltatás típusát, az elért közönség jellegét és nagyságát, valamint a  UUC  tartalmát, azaz a hozzáférhetővé tett művek és teljesítmények jellegzetességeit, és nem utolsó sorban azt is, hogy milyen szűrési technológia áll rendelkezésre, és annak alkalmazása milyen költségteherrel jár az OTMSZ számára.

Ez a széleskörű szűrési kötelezettség nem terhel minden OTMSZ-t. (Ismét egy dogmatikai rendszerbe nem illő, de a rendelkezés kialkudott minősége miatt elkerülhetetlen kivétel). A három évnél rövidebb idő óta szolgáltatásokat nyújtó OTMSZ-ek, ha éves árbevételük alacsonyabb, mint 10 millió euró, és a szolgáltatás látogatóinak havi átlagos száma kevesebb, mint ötmillió, mentesülnek a „repertoár” szűrési kötelezettség alól.

E kivétel alá eső szolgáltatók, továbbá a repertoár szűrési kötelezettség hatálya alá eső OTMSZ-ek is kötelesek eleget tenni az egy-egy jogosítatlan műre/teljesítményre vonatkozó, tartósan fennmaradó eltávolítási kötelezettségnek, ha erre megfelelő tartalmú, és kellően indokolt értesítést kapnak a jogosultaktól (Notice and Stay down).

Összesítve a megoldás sui generis jellege, a dogmatikai rendből való kilógása abban áll, hogy a felhasználó nem egyszerűen felel, ha engedély hiányában tanúsít felhasználásnak minősülő magatartást (ez lenne a szellemi tulajdonjogi kizárólagos jog megsértésének a „képlete”), hanem közvetlen felelősségének beállása többlépcsős, kivételekkel „dúsított”, a jogellenes felhasználás megakadályozásában/megszüntetésében álló, gondossági alapú kötelezettség nem teljesítésétől függ.

Az uniós jogban már létező, a tagállamok jogába átültetett, valamint a CDSM irányelvben rendkívül pongyolán megfogalmazott idézés, kritika, ismertetés, karikatúra, paródia vagy stílus utánzás készítésének céljára történő felhasználás, mint kötelező kivételek körébe eső felhasználások nem eshetnek áldozatul sem a repertoár, sem az egyedi szűrési kötelezettségnek. (A pongyola megfogalmazás értékelő kritikájának a kifejtésére itt nincs mód, a lényeg az, hogy keverednek a szerzői műnek nem minősülő, a felhasználásnak nem minősülő és a szabad felhasználásnak minősíthető magatartások a felsorolásban.)

E – leegyszerűsítetten – szabad felhasználásnak tekinthető eseteknek nincs relevanciája, ha egy OTMSZ felhasználás engedélyezett. Jogi jelentőséget akkor nyernek, ha a repertoár szűrési, esetleg az egyedi szűrési kötelezettség (Notice and Stay Down) teljesítése eredményeképpen nem jutnak el a közönséghez. Ilyenkor – mint minden más esetben, ha vitatott, hogy egy felhasználás engedélyköteles-e, vagy valamely kivétel hatálya alá tartozik – egyedi mérlegeléstől, végső soron bírósági döntéstől függ az adott felhasználás minősítése. Ez történt és történik az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is, amikor egy állítólagos jogsértő a véleményszabadságra hivatkozik (a felsorolt „kivételek” a véleményszabadság szeletei) a szerzői jogosult kizárólagos jogával szemben. Elég csak a The Pirate Bay (40397/12) vagy az Ashby Donald (36769/08) ügyekre utalni.

A CDSM irányelv „belső”, az OTMSZ-ek által biztosítandó jogorvoslatot ír elő a véleményszabadságon alapuló „kivételek” gyakorlásának a biztosítására. Ez kétségkívül ex post eszköz, tehát előbb eshet ki az elérhető tartalomból a vitatott „kivételen” alapuló tartalom, és aztán lehet csak a jogorvoslattal élni. E jogorvoslatnak azonban hatékonynak és gyorsnak kell lennie, panasztételi és jogorvoslati jogot kell magában foglalnia, és nem lehet automatizált. E rendszer kiépítése sem lesz egyszerű, és – mondanunk sem kell – ez is sajátos a szabad és az engedélyköteles felhasználások ismert összevetési módjaihoz képest.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük