CDSM-napló – 5. rész: A sajtótermékek kiadóit megillető szomszédos jog
Google tax, ancillary right, kiegészítő jog, sajtójog, kiadói jog – a DSM irányelv 15. cikke több (gúny)nevet is kapott az irányelv-tervezet tárgyalása során, végleges magyar fordításában a „Kiadványokhoz fűződő jogok” fejezetcím alatt a míves és magyaros „Sajtókiadványok védelme az online felhasználást illetően” nevet viseli. Bárhogy is hívjuk, az irányelv egyik legérdekesebb rendelkezéséről beszélünk, a CDSM-napló ötödik felvonásában (az első négy rész, kiválóbbnál-kiválóbb szerzők tollából elérhető itt, itt, itt és itt) pedig ezt elemezzük.
Nem kérdés, hogy a 15. cikk nehéz szülés volt (még ha a 17. cikkhez nem is hasonlítható): az irányelv-javaslatban még 11. cikként szereplő, lényegében új szomszédos jognak szánt jogintézmény már előzményeiben is vitákat generált. Németországban és ezt követően Spanyolországban is kísérleteztek olyan jogok bevezetésével, amelyek (nevezzük így) a kiadói jog közvetlen előzményeként tekinthetőek.
A német szabályozás – amely az ugyancsak balzsamos hangzású Leistungsschutzrecht nevet viseli – 2013. augusztus 1. napján lépett hatályba, a jogdíjak kezelésére egy közös jogkezelő szervezet, a VG Media jogosult. Arról sajnos nincs információnk, hogy konkrétan milyen mértékű jogdíjbeszedésre és -felosztásra került sor az elmúlt évek során, ugyanakkor a jogintézmény bevezetésének látható következményei voltak: a Google a News nevű híraggregáló szolgáltatásából eltávolította a német eredetű találatokból származó rövid idézeteket (snippet), a jogosultak jelentős része a kieső forgalom, és ezzel az elmaradó bevételek visszaterelése érdekében ingyenesen engedélyezte a Google-nak az általuk publikált cikkek felhasználását, ideértve a Springer Kiadót is, mely az eredeti kezdeményezés egyik zászlóvivője volt.
Spanyolországban 2015. január 1. napján lépett hatályba a kiadói jogra vonatkozó szabályozás, talán még komolyabb következményekkel. Mivel a spanyol megoldás szerint a biztosított szomszédos jogról és az ezzel járó díjigényről lemondani nem lehet (a német megoldással ellentétben), a Google válaszul elérhetetlenné tette a már említett News nevű szolgáltatásának spanyol lokalizációját. A NERA gazdasági elemző szervezet egy 88 oldalas hatástanulmányban foglalta össze a kiegészítő jog hatálybalépésének többnyire negatív következményeit, így például az online újságok elérési száma átlagosan 6%-al csökkent, míg a kisebb újságoknál ez a szám már 14% volt.
A DSM irányelv-tervezet 2016-os verziója ebből a háttérből emelte be a javaslatok közé a kiadói jogot, amely ekkor még a 11. cikkben kapott helyet. Az akkori verzió, illetve az azzal kapcsolatos aggályok egy tanulmányban kerültek – részben e sorok írója által – elemzésre, ezért erre most nem térünk ki részletesen, a további elemzés alapjául viszont a lenti táblázatban kerül összehasonlításra az első és az elfogadott szöveg.
| 11. cikk – Sajtókiadványok védelme a digitális felhasználást illetően |
15. cikk – Sajtókiadványok védelme az online felhasználást illetően |
| (1) A tagállamok biztosítják a 2001/29/EK irányelv 2. cikkében és 3. cikke (2) bekezdésében meghatározott jogokat a sajtókiadványok kiadói számára a sajtókiadványaik digitális felhasználásához. |
(1) A tagállamok biztosítják a 2001/29/EK irányelv 2. cikkében és 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott jogokat a sajtókiadványok valamely tagállamban letelepedett kiadói számára a sajtókiadványaiknak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók általi online felhasználásához. |
| (2) Az (1) bekezdésben említett jog nem érinti és semmilyen módon nem befolyásolja az uniós jog értelmében a szerzőknek és egyéb jogtulajdonosoknak a sajtókiadványba beépített művekhez és egyéb teljesítményekhez fűződő jogait. Az ilyen jogokra nem lehet hivatkozni e szerzőkkel és egyéb jogtulajdonosokkal szemben, és e jogok nem fosztják meg őket attól a joguktól, hogy műveiket és egyéb teljesítményeiket attól a sajtókiadványtól függetlenül is hasznosítsák, amelybe azok beépülnek. |
(2) Az (1) bekezdésben foglalt jogok nem érintik az uniós jog értelmében a szerzőket és egyéb jogosultakat a sajtókiadványba foglalt művek és más védelem alatt álló teljesítmények tekintetében megillető jogokat, és semmilyen módon nem hatnak ki e jogokra. Az (1) bekezdésben foglalt jogokra nem lehet hivatkozni az említett szerzőkkel és egyéb jogosultakkal szemben és különösen e jogok nem foszthatják meg az említett szerzőket és egyéb jogosultakat attól a joguktól, hogy műveiket és más védelem alatt álló teljesítményeiket attól a sajtókiadványtól függetlenül is hasznosítsák, amelybe azokat belefoglalták. |
| (3) A 2001/29/EK irányelv 5–8. cikkét és a 2012/28/EU irányelvet kell értelemszerűen alkalmazni az (1) bekezdésben említett jogokra. | (3) A 2001/29/EK irányelv 5–8. cikkét, a 2012/28/EU irányelvet és az (EU) 2017/1564 európai parlamenti és tanácsi irányelvet értelemszerűen kell alkalmazni az e cikk (1) bekezdésében foglalt jogokra. |
| (4) Az (1) bekezdésben említett jogok a sajtókiadvány kiadásától számított húsz év elteltével szűnnek meg. Ezt az időtartamot a kiadás dátumát követő év januárjának első napjától kell számítani. |
(4) Az (1) bekezdésben foglalt jogok a sajtókiadvány kiadásától számított két év elteltével szűnnek meg. Ezt az időtartamot a sajtókiadvány kiadásának dátumát követő év január 1-jétől kell számítani. |
| – | (5) A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a sajtókiadványba foglalt művek szerzői megfelelő mértékben részesüljenek azokból a bevételekből, amelyeket a sajtókiadványok kiadói sajtókiadványaik felhasználásáért az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatóktól kapnak. |
Ahogyan a táblázatból látható, a kiadói jog tárgyi hatálya komoly és érdemi ráncfelvarráson esett át: pontosításra került a jogosulti kör, a „digitális felhasználás” fordulatot a jóval cizelláltabb „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók általi online felhasználásához” szöveg váltotta fel, a jog alól pedig kifejezetten kikerültek a magáncélú vagy nem kereskedelmi célú felhasználások, nevesítve lett, hogy a kiadói jog nem terjed ki a hiperhivatkozásokra (alias linkekre), akárcsak a sajtókiadványok egyes szavainak vagy nagyon rövid részleteinek felhasználására.
Továbbá nagyon helyesen tisztázásra került a sajtókiadványokba foglalt szerzői művek, illetve a közkincsbe tartozó művek kérdése. Az egyik leglátványosabb változás a védelmi időt érinti, az eredetileg 20 éves védelem a tizedére, két évre zsugorodott – amelyet továbbra is a sajtókiadvány kiadásának dátumát követő év január 1-jétől kell számítani -, ezzel kapcsolatban pedig tisztázásra került, a kiadói jog az első alkalommal 2019. június 6. előtt megjelentetett sajtókiadványok vonatkozásában nem alkalmazandó.
Végezetül a szöveg egy új bekezdéssel is kiegészült, amelynek célja a sajtókiadványba foglalt művek szerzőit is részesíteni lehessen a befolyó jogdíjakból. Ehhez a gondolathoz egyébként kapcsolódik a DSM irányelv – az eredeti javaslatban nem szereplő – 16. cikke is, amely lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy amennyiben egy szerző valamely jogát kiadóra átruházta vagy valamely joga tekintetében egy kiadónak felhasználási engedélyt adott, a műnek az átruházott vagy engedélyezett jog alóli kivétel vagy e jog korlátozása alapján történő felhasználásáért járó díjazásból részesedésre legyen jogosult.
Összességében látható, hogy a jogalkotási folyamat során igyekeztek figyelembe venni a német és spanyol tapasztalatokat, illetve az új szomszédos joggal kapcsolatos, számos tudományos és szakmai fórumon elhangzott kritikákat. Az irányelv talán hagyott annyi mozgásteret a tagállamoknak, hogy az átültetési munkálatok során a kiadói jogot olyan formában lehessen a magyar jog részévé tenni, hogy az a kitűzött célokat meg tudja valósítani.
A bejegyzés borítóképe a kulter.hu oldalról származik.