A legutóbbi blogbejegyzésemet a Jézuska tette a karácsonyfa alá, ezért éppen itt volt az ideje, hogy végre írjak én is valamit. Hosszú némaságom elsődleges oka, hogy a 2018-as évet megpróbálom teljes egészében a disszertációm megírásának szentelni, így igen kevés idő jut egyéb feladatokra.

Hallgatásom hosszúra nyúlt csendjét egy kis agytekergető feladvánnyal szeretném megtörni, amelynek célja, hogy megvizsgáljam, hogyan „aránylik” az InfoSoc-irányelv 5. cikk (1) bekezdésében nevesített időleges többszörözési kivétel egyéb más, szerzői jogi tárgyú irányelvi rendelkezésekhez.

Az ok, ami miatt ezt a bejegyzést elkövettem, annak a felvetésnek köszönhető, amelyet Tanya Aplin (pontos bibliográfiai adatokat lásd lentebb) feszegetett. Nevezetesen mi a helyzet akkor, ha több, azonos tárgyú irányelv is tartalmaz rendelkezéseket olyan tárgykör szabályozására, amelyre egy vertikális irányelv is szabályokat rendel alkalmazni.

Elsőként lássuk, mi is van pontosan az 5. cikk (1) bekezdésében:
„Az olyan, 2. cikkben említett időleges többszörözési cselekmények, amelyek járulékos vagy közbenső jellegűek, valamely műszaki eljárás elválaszthatatlan és lényeges részét képezik, és amelyeknek kizárólagos célja, hogy lehetővé tegyék egy mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény
a) hálózaton harmadik személyek között közvetítő szolgáltató által végzett átvitelét, vagy
b) jogszerű felhasználását,
és önálló gazdasági jelentőséggel nem bírnak, a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól kivételt képeznek.”

A fent megfogalmazott kivétel „ideológiai” alapját a (33) preambulumbekezdés szolgáltatja:
„A kizárólagos többszörözési jog alóli kivételként lehetővé kell tenni egyes – járulékos vagy közbenső többszörözésnek minősülő – időleges többszörözési cselekményeket, amelyek valamely műszaki eljárás elválaszthatatlan és lényeges részét képezik, és amelyek kizárólagos célja, hogy lehetővé tegyék a harmadik személyek között hálózaton, köztes szolgáltató által végzett átvitelt, vagy valamely mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény jogszerű felhasználását. Ezek a többszörözési cselekmények nem bírhatnak önálló gazdasági jelentőséggel. Ez a kivétel olyan cselekmények esetében is megengedhető […], amelyek a böngészést (browsing), illetve a hozzáférés gyorsítására szolgáló tárolóban való rögzítést (caching) teszik lehetővé, beleértve az átviteli rendszerek hatékony működését szolgáló cselekményeket is, amennyiben a közvetítő szolgáltató az információt módosítja és nem zavarja meg az információ felhasználásával kapcsolatos adatok kinyerésére szolgáló, széleskörűen elismert és alkalmazott technológia jogszerű használatát. A felhasználás jogszerűnek minősül, ha azt a jogosult engedélyezi, illetve jogszabály megengedi.”

A 2. cikk, amely alól az 5. cikk (1) bekezdés kivételt enged, így szól:
„A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát:
a) a szerzők számára műveik tekintetében;
b) az előadóművészek számára előadásaik rögzítése tekintetében;
c) a hangfelvétel-előállítók számára hangfelvételeik tekintetében;
d) a filmek első rögzítése előállítói számára filmjeik eredeti és többszörözött példányai tekintetében;
e) a műsorsugárzó szervezetek számára műsoraik rögzítése tekintetében függetlenül attól, hogy a műsor közvetítése vezeték útján vagy vezeték nélkül történik, ideértve a kábelen keresztül vagy műhold útján történő közvetítést is.”

Aplin ezt a kérdést először a többszörözés jogával kapcsolatban vetette fel, amelyet mind az Adatbázis-irányelv [5. cikk a) pont], mind pedig a Szoftver-irányelv [4. cikk (1) bekezdés a) pont] szabályoz, illetve tartalmaz.

Az uniós szerzői jogi tárgyú irányelvek egymáshoz való viszonya kapcsán Aplin felhívja a figyelmet egy fontos kérdésre. A Szoftver-, az Adatbázis-, és az InfoSoc-irányelv többszörözési fogalmai igen hasonlóak egymáshoz. Ahol viszont eltérés van, vagy egy elem esetleg hiányzik az InfoSoc-irányelvhez képest, ott az utóbbi irányelv 1. cikk (2) bekezdését felhívva lehet eldönteni, hogy pontosan melyik irányelv többszörözési fogalma az irányadó. A 1. cikk (2) bekezdés kimondja, hogy az InfoSoc-irányelv „[…] nem érinti és semmilyen módon nem befolyásolja a) a számítógépi programok jogi védelmével; b) a bérleti és haszonkölcsönzési joggal, illetve a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó egyes jogokkal; c) a műholdas műsorsugárzásra és a vezeték útján történő továbbközvetítésre alkalmazandó szerzői és szomszédos jogokkal; d) a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejével; e) az adatbázisok jogi védelmével kapcsolatos hatályos közösségi rendelkezéseket.”

A (20) preambulumbekezdés azt is lefekteti, hogy az InfoSoc-irányelv a korábbi, szerzői jogi tárgyú irányelvekben lefektetett „[…] alapelveken és szabályokon nyugszik, azokat továbbfejleszti, illetve az információs társadalom összefüggésébe helyezi őket […].”

Ebből tehát az következik, hogy az irányelv amennyiben a korábban elfogadott irányelv érinti az adott jogkérdést, akkor az adott irányelvet kell alkalmazni. Amennyiben nem, akkor az InfoSoc-irányelv alkalmazandó. Mivel pedig az InfoSoc-irányelv igen hasonlóképpen rendelkezik a többszörözés jogát illetően, így az InfoSoc rendelkezései nem érintik a másik, többszörözési jogot is szabályozó irányelvek alkalmazhatóságát.

További kérdés, hogy e kijelentés fennáll-e az 5. cikk (1) bekezdésében szabályozott időleges többszörözési kivétel esetében, amelynek a célja, hogy kimentse az online, böngészési jellegű felhasználásokat. Aplin úgy véli, hogy az InfoSoc-irányelv 5. cikk (1) bekezdését sem lehet alkalmazni a másik két irányelv alkalmazási körébe eső esetekben, éspedig két okból. Az egyik az, hogy ugyan mindegyik nevezett irányelv rendelkezik a többszörözési jogról, az InfoSoc-irányelv 5. cikke a saját maga által megszabott többszörözési jog alól engedi meg a kivételt az (1) bekezdésben. A második ok ehhez szorosan kapcsolódva az, hogy az Adatbázis- és a Szoftver-irányelveknek is megvan a saját maguk rendszere a kivételek és korlátozások szabályozására, így az InfoSoc-irányelv ott sem hívható fel.

Igen érdekes kérdéseket vet fel Aplin az 5. cikk (1) bekezdése más irányelvekhez való kapcsolatát vizsgálva. Fentebb már utaltam rá, hogy a kivétel nem alkalmazható az Adatbázis- és Szoftver-irányelvekre. Azonban más, a szóban forgó kivételhez igen közel álló normák is találhatók az uniós szerzői jogban, amelyekhez képest már rögtön a szabályozások által érintett alanyi kör különbözik. Az Elker-irányelv is tartalmaz ugyanis kimentési lehetőségeket. A 12., 13. és 14. cikkek az internet-hozzáférés szolgáltatók felelősségéről szólva meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek maradéktalan teljesülése esetén az ISP-k nem felelnek a szerzői jogi jogsértésekért. Az imént említett három kimentési lehetőség azon tevékenységekre vonatkozik, amelyeket az ISP-k, mint közvetítő szolgáltatók végeznek. Előfordulhat ugyanis, hogy az egyszerű adattovábbítás, a gyorsítótárolóban történő rögzítés vagy a tárhelyszolgáltatás nyújtása során harmadik személyek szerzői jogilag releváns jogsértést követnek el.

Az uniós belső piacon az áruk és szolgáltatások szabad áramlása megköveteli, hogy ezek az elektronikus szolgáltatások zavartalanul üzemeljenek, amelynek feltétele, hogy mentesüljenek olyan cselekményekért való felelősség alól, amelyet ugyan nem ők követtek el, de a hálózatukat felhasználva mások felelőssé tehetők értük. Vagyis a 12-14. cikkek spektruma az internetes szolgáltatást nyújtó vállalkozások kimentése. Ezen a ponton mindenképpen különbözik az 5. cikk (1) bekezdésétől, amely egy kizárólagos vagyoni jog gyakorlása alól enged kivételt, vagyis az Elker-irányelv sokkal szélesebb körben biztosítja a mentesülést egy eltérő alanyi kör számára szerzői jogi jogsértések esetében.

Aplin ugyanakkor rámutat, hogy az Elker-irányelv 12-13. cikkek szembetűnő átfedéseket tartalmaz az 5. cikk (1) bekezdésével. A 12. cikk (1)-(2) bekezdése az egyszerű továbbítást a következőképpen határozza meg: „[…] az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatás […], amely a szolgáltatás igénybe vevője által küldött információnak hírközlő hálózaton keresztül történő továbbításából vagy a hírközlő hálózathoz való hozzáférés biztosításából áll […]. Az (1) bekezdésben említett adatátvitel és a hozzáférés biztosítása magában foglalja a továbbított információ automatikus, közbenső és átmeneti tárolását annyiban, amennyiben ez az adatátvitel hírközlő hálózaton történő végrehajtásának a kizárólagos céljával történik, és […] az információt nem tárolják az adatátvitelhez ésszerűen szükségesnél hosszabb ideig.”

Az egyszerű továbbítást végző szolgáltató mentesül a felelősség alól, ha nem ő kezdeményezi az adatátvitelt, nem választja ki az adatátvitel címzettjét, és nem választja meg vagy módosítja a továbbított információt.

A 13. cikk (1) bekezdés a gyórsítótárolóban történő rögzítést (caching) a következőképpen szabályozza: „[…] olyan szolgáltatás, amely a szolgáltatás igénybevevője által küldött információnak hírközlő hálózaton keresztül történő továbbításából áll […].”

A szolgáltató a caching során harmadik személyek által elkövetett jogsértésekért fennálló felelősség alól a 13. cikk (1) bekezdés a)-e) pontjai alapján mentesül, h „a) a nem módosítja az információt, b) megfelel az információhoz való hozzáféréssel kapcsolatos feltételeknek, c) betartja az információk frissítése tekintetében az ágazatban széles körben elismert és alkalmazott szabályokat, d) […] a technológiát csak az ágazatban széles körben elfogadott és alkalmazott jogszerű módon használja arra a célra, hogy adatokat szerezzen az információ felhasználásáról, valamint e) […] haladéktalanul intézkedik a tárolt információ törléséről vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetéséről, amint ténylegesen tudomást szerez arról, hogy az információt az adatátvitel forrásánál törölték a hálózatról vagy megszüntették az ahhoz való hozzáférést, vagy bíróság, illetve közigazgatási hatóság rendelte el a törlést vagy a hozzáférés megszüntetését.”

Az alábbi táblázat a szóban forgó rendelkezések könnyebb áttekintését szolgálja:

Ha az 5. cikk (1) bekezdés nem is alkalmazható a szoftverek és adatbázisok tekintetében, Aplin úgy véli, hogy az Elker-irányelv (11) preambulumbekezdése alapján – amely kimondja, hogy az Elker irányelv nem érinti a védelemnek […] a közösségi jogi aktusok által biztosított szintjét […] – annak 12-13. cikkei alkalmazhatók az internet-hozzáférés szolgáltatók esetében, ha az információ, amely hálózatukon keresztül megy olyan szerzői művet takar, amely vagy az Adatbázis-, vagy a Szoftver-irányelv hatálya alá esik.

Összegezve tehát az alábbi következtetések szűrhetők le Tanya Aplin gondolatmenetét olvasva:
1. Az 5. cikk (1) bekezdése nem hívható fel azokban az esetekben, amelyekre nézve az Adatbázis-irányelv, vagy a Szoftver-irányelv tartalmaz rendelkezéseket.
2. Az 5. cikk (1) bekezdés csak olyan esetekre alkalmazható, amikor magánszemély böngészés célból használja az Internetet. Ez a tevékenység nem bír önálló gazdasági jelentőséggel, de szükséges az adatátvitelhez az információ időleges, járulékos vagy közbenső többszörözése, amely cselekmény a műszaki eljárás elválaszthatatlan és lényeges része, és amelynek a kizárólagos célja, hogy lehetővé tegyék a mű átvitelét vagy jogszerű felhasználását. A tevékenység nem terjedhet ki szoftverek és adatbázisok többszörözésére.
3. Az Elker-irányelv 12-13. cikke nem magánszemélyek, hanem internet-hozzáférés szolgáltatók kimentési lehetőségeit tartalmazza éppen azon esetek tekintetében, amelyek a harmadik személyek [jellemzően a szolgáltatást igénybe vevő felhasználók] hálózatot igénybe vevő magatartása során keletkeztethetnek jogsértést.
4. Az Elker-irányelv tárgyalt cikkei a (11) preambulumbekezdés alapján alkalmazhatók olyan információk átvitelére, illetve gyórsítótórolóban való rögzítésére, amely információk mögött olyan szerzői művek húzódnak meg, amelyek az Adatbázis- és Szoftver-irányelvek hatálya alá tartoznak [vagyis adatbázis és szoftver].
5. Az 5. cikk (1) bekezdés és a 12-13. cikkek tehát értelmezésem szerint ugyanannak az éremnek a két oldala, ugyanazt a tevékenységi-technológiai kört fedik le.[1] Előbbi azt a célt szolgálja, hogy a magánszféra internetes böngészési cselekményeit a jogosultak ne tudják uralmuk alá vonni. A másik pedig azt hivatott elősegíteni, hogy az internetes hálózatokat üzemeltető hozzáférés szolgáltatók kimenthessék felelősségüket harmadik személyek szerzői jogi jogsértéseiért.

[1] A 14. cikkben szabályozott tárhelyszolgáltatás már kívül esik e technikai körből, mivel ott az adat tartós többszörözésére és tárolására kerül sor.

E rövid kis szösszenet alapjául Tanya Aplin: Copyright Law in the Digital Society – The Challanges of Multimeda (Hart Publishing, Oxford – Portland Oregon, 2005. p. 102-109.) című műve szolgált.