Ahogy arra még tavaly utaltunk, az Európai Unió és Japán gazdasági partnerségi megállapodást (economic partnership agreement, EPA) kötött egymással. Tekintsük át ennek a megállapodásnak a szellemi tulajdonvédelemre vonatkozó 14. fejezetének a szerzői jogi passzusait.

A fejezet általános rendelkezéseket és speciális, az egyes jogterületekre vonatkozó előírásokat tartalmaz. Az általános rész keretében rögzítésre került, hogy a megállapodás célja e területen az innovatív és kreatív tartalmak előállítása és értékesítése. Ezt anyagi jogi és jogérvényesítési eszközök szabályozásával kívánják elérni a felek (§14.1.1.), ugyanakkor egyik fél sem kötelezhető a megállapodásban foglaltaknál szélesebb körű előírások alkalmazására (§14.1.2). A felek célja ezen felül az innováció és a kreativitás előmozdítása, az információ, tudás, technológia, kultúra és a művészetek terjesztése és a verseny erősítése, valamint nyitott és hatékony piacok megteremtése (§14.2). A felek rögzítették – és egyébként külön fel is sorolták, amiben már tagok (§14.3.2.), illetve amelynek a felek még részeseivé kell, hogy váljanak (§14.3.3.) -, hogy a megállapodás csak komplementer jelleggel bír a már meglévő nemzetközi szellemi tulajdonvédelmi szabályozásokhoz képest (§14.3.1.). A megállapodás a nemzeti elbánás és a legnagyobb kedvezményes elbánás elvén nyugszik (§14.4. és §14.5.), ám a nemzeti elbánás elvét a kapcsolódó jogi jogosultak vonatkozásában csak a megállapodásban foglaltak kapcsán kötelesek a felek biztosítani. A felek saját magukkal szemben elvárásként fogalmazták meg az átláthatóság biztosítását és a megállapodás társadalmi ismertségének a növelését (§14.6. és §14.7.).

A megállapodás 14. fejezéten B szakasza foglalkozik a szerzői és a kapcsolódó jogokkal. Ennek keretében rögzítésre kerültek – egyébként alapvetően, de nem teljes mértékben az InfoSoc és a Kapcsolódó jogi irányelv rendelkezéseivel összhangban – a szerzőket (§14.8.), az előadóművészeket (§14.9.), a hangfelvétel-előállítókat (§14.10., de lásd alább a §14.12-t) és a rádió- és televízió-szervezeteket (§14.11.) megillető vagyoni jogok. E jogok védelmi ideje – ismét csak majdnem – a Védelmi idő irányelvvel összhangban került meghatározásra (§14.13.). Így a pma 70 év a szerzői jogokra, 70 év a hangfelvétel-előállítói jogokra és az 50 év a rádió- és televízió-szervezetekre irányadó (apróbb kivételekkel). A 2011-es védelmi idős módosítások ellenére azonban az előadóművészeket a megállapodás alapján csak 50 éves védelem illeti meg (§14.13.2.), azzal a kivétellel – a megállapodás §14.13.3. pontjához fűzött lábjegyzet értelmében, kissé furcsán -, hogy a hangfelvétel-előállítók védelmének 50. és 70. éve között keletkező bevételekből az előadóművészt is részesíteni kell. A §14.14. értelmében a vagyoni jogokra nézve alkotott korlátozásokat és kivételeket köti a három lépcsős teszt. A megállapodás ugyancsak rögzíti, hogy a Berni Uniós Egyezménnyel és a TRIPS Megállapodással összhangban a felek biztosítják a jogvédelmet a már létező és védett művek vonatkozásában, ám ha azok a közkincsbe kerültek, úgy rájuk nézve a védelmet e megállapodás sem terjeszti ki. Ennek érdekében külön kiemelésre került, hogy a jogok feléledésére – amire amúgy a Védelmi idő irányelv alapján már volt példa nálunk bőven – nincs lehetőség (§14.17.).

A megállapodás számos helyen olyan soft law jellegű előírásokat is tartalmaz, amelyek világossá teszik, hogy a felek konkrét megállapodásra e téren ugyan nem jutottak, de igyekeznek e vonatkozásokban is együttműködni a továbbiakban. Így a §14.12. szerint a hangfelvétel-előállítók nyilvánossághoz közvetítési jogát illetően „folytatják a tárgyalásokat”. [A §14.10(c) értelmében a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel joga ebbe a körbe nem tartozik.] Ugyanilyen soft law rendelkezés szerint a felek „véleményt és információkat cserélnek” követő jog esetleges alkalmazhatósága tárgyában (§14.15.), illetve elismerik a közös jogkezelés fontosságát, előmozdítják az átláthatóságot és a diszkrimináció-mentes alkalmazás érdekében cselekednek (§14.16.).

A megállapodás további rendelkezéseket tartalmaz a szellemi tulajdonvédelem más területein is, de én ezeket nem elemezném részletesebben, meghagyom az azokhoz jól értő embereknek.