ATRIP2018 – 2. és 3. nap

Az ATRIP2018 első két napjának eseményeit követően álljon itt a 2. és 3. nap történéseinek a vázlata.

A sorban 5. blokk a tisztességesség és a moralitás gazdasági és nem gazdasági (economic and non-economic, elég furcsa kategorizálás…) oldalainak a vizsgálata következett. A Justin Hughes vezette panel egyébként mind közül a legnépesebb volt, vele együtt kilencen foglaltak helyet a pulpituson. Első előadónk Shubha Ghosh volt, aki kifejtette, hogy a szellemi tulajdonvédelemre az ismert modellek (utilitáris, természetjogi stb.) helyett egyszerűen csak a következmények szemszögéből tekint, amelyek pedig jól láthatóan elsődlegesen gazdasági kérdések, egyben egy fontos „társadalmi szerződés” részét képezik. Ezen a ponton Rawls „global social contract” elméletét vetítette ki a szellemi tulajdonvédelemre. Ha több ideje lett volna, ezt a részt talán jobban ki is fejthette volna Shubha. Őt Estelle Derclaye és Tim Taylor előadása követte, akik ugyancsak a gazdasági szemlélet túlsúlyát emelték ki azzal, hogy szerintük nagyon fontos lenne a szerzők és a feltalálók „jólétét” („well-being”) is ugyanekkora jelentőséggel felruházni. Érezhető, hogy Tim filozófus, de a gondolataik ettől még érdekesre sikerültek. Yasser Gadallahtól a fair use jelentőségéről hallhattunk, és bár elvileg egyiptomi tapasztalatokat is ígért a prezentáció, abból nem sok jutott. A CEU-ról Pisába költöző Caterina Sganga előadásában a tisztességesség követelményének számos ország (USA, Egyesült Királyság, EU, Ausztrália és még néhány ország, hirtelen fel sem tudom idézni) jogszabályaiban és joggyakorlatában való dinamikus és statikus megjelenéséről hallhattunk, mely egy nagyon igényes prezentációval párosult. Suelen Carls a földrajzi árujelzők területén jól megfigyelhető brazil és EU viták tapasztalatait osztotta meg velünk. Juha Vesala a tisztességesség követelményének a versenyjog világában betöltött szerepéről, Henning Grosse Ruse-Khan pedig a szabadkereskedelmi megállapodásokban megjelenő diszkrimináció-tilalom tisztességességéről értekezett.

A hatodik panelt Christope Geiger elnökölte, aki helyesen úgy vezette fel a panelt, hogy a tisztességes szerzői jog a hozzáférést is központi kérdésként kezeli. Elsőként Glynn Lunney a digitális környezetben átalakuló fair use tesztről és piaci gyakorlatokról, zenehallgatási és e-book értékesítési tapasztalatokról beszélt. Maurizio Borghi amellett érvelt, hogy a korlátozások és kivételek alanyi jogként való elismerése igenis fontos lenne. (Ez ma egyáltalán nem egyértelmű egyébként.) Poorna Mysoor arról a nagyon érdekes angol szabályról beszélt [CDPA §171(3)], amely elvileg lehetővé teszi a common law szabályainak az alkalmazását szerzői jogi perekben is. Mysoor azt vizsgálta, hogy egy ilyen törvényi felhatalmazás összhangban állhat-e az InfoSoc-irányelv 5. cikkével. Érdekességként felvetette azonban, hogy erre a szakaszra bíróság Angliában 2001 óta nem hivatkozott. Negyedikként jómagam foglaltam össze a digitális jogkimerüléssel kapcsolatos kutatásaim eredményeit az egybegyűlteknek. (Számításaim szerint 103-an voltak a teremben az előadókon kívül, így biztosan a legnépesebb körben tudtam remélem utoljára kifejteni az álláspontomat.) Lida Ayoubi a folyamatban lévő iráni szerzői jogi reformmal, annak is különösen a cenzúra vallási előírásokra hivatkozással történő gyakorlását érdemben lehetővé tevő 4.§ és 5.§ (8) bekezdésével foglalkozott, valamint azzal, hogy ez a Berni Uniós Egyezmény 17. cikkével és a nemzetközi emberi jogi előírásokkal összhangban van-e. (Tekintettel arra, hogy Irán szinte semmi ilyen egyezménynek nem részese, a fejtegetés hipotetikusnak tekinthető, de nagyon érdekes és tanulságos volt.) Végül Klaus Beiter a szerzői jogi művekhez (különösen tankönyvekhez) való hozzáférés emberi jogi vonatkozásait vizsgálta egy nagyon érdekes szempontból: vajon mennyiben kötelesek az államok extraterritoriális jelleggel biztosítani az emberi jogok érvényesülését? (Klaus példaként azt az amerikai-marokkói szabadkereskedelmi megállapodást hozta fel, ahol az amerikaiak nyomására a marokkóiak elfogadták, hogy jogellenes a jogvédett tankönyvek parallel importja Marokkóba, pedig a helyi emberek szinte csak az olcsóbb importpéldányokat tudják megvásárolni.)

A hetedik blokkban ismét háromfelé oszlott a tömeg. Én azt a panelt választottam, ami a munkaviszony és szellemi tulajdonvédelem kapcsolatait vizsgálta, de bevallom őszintén, egy kicsit elvesztem az előadásokban. Azért a tisztesség megköveteli, hogy megemlítsem, hogy Anna Tischner elnöklete mellett Janice Denancourt, Niklas Bruun, Magdalena Kolasa, Xiang Yu és Katja Lindroos tartottak itt előadást.

Végül a Martin Senftleben vezette nyolcadik blokk védjegyjogi kitekintést adott, és ezt már sikerült jobban befogadni nekem is. Lavinia Brancusi a közrend védjegyjogi védelemnél és ennek farvizén a véleménynyilvánítás szabadságánál erősebb érvényesüléséről értekezett, és arról, hogy bár e téren vannak uniós források, elég nehéz lenne elképzelni a 28 tagállam „közrendjének” az összehangolását. Vicki Huang az amerikai The Slants döntést és annak utóhatásait ismertette, Xiuqin Lin pedig a legfrissebb kínai védjegyjogi gyakorlatot olyan esetekben, amikor a felperesek a hátrányos gazdasági hatások vagy a közrend védelmére hivatkozással kezdeményezték védjegyek törlését. Marek Salamonowicz az értékesítést követő összetéveszthetőség (post-sale confusion) témakörét, Milton Lucídio Leão Barcellos pedig a szerzői és védjegyjogi szabályok brazíliai átfedéseit elemezte. Irene Calboli ugyancsak azt nézte, hogy a szerzői és a védjegyjogi védelem összefonódása és átfedései milyen hatásokkal járhat. Példaként az olyan eseteket hozta fel, mint a Peter Rabbit, Alíz csodaországban vagy A Gyűrűk Ura, amelyek esetén majdnem minden karakter és név (Tolkien történetei esetén nem kevesebb mint 600) került védjegyként is bejegyzésre az Egyesült Államokban. És bár ezek mind kreatív, szerzői jogilag is releváns kifejezések lehetnek, a védjegyvédelem egy másodlagos, de gazdaságilag legalább annyira jelentős rétegét adhatja e tartalmak védelmének.

A második nap hivatalos része ezzel véget is ért, és már csak egy kellemes vacsora várt ránk, ahol például köszöntötték a helsinki székhelyű IPR University Center nyugdíjba vonuló vezetőjét, Niklas Bruunt is.

A harmadik napon pedig megtartásra került az utolsó érdemi panel, ezúttal a szabadalmi vonatkozásokról. Itt sajnos csak két előadást hallgattam végig, ezért sajnos ezúttal is csak arra szorítkozhatok, hogy rögzítem, Taina Pihlajarinne elnökletével Aurora Plomer, Sapna Kumar, Saad Nusrullah, Ana Nordberg, Vidya Kumari, Pamela Lönnqvist és Jerome Reichman tartottak előadást.

A kongresszuson ezt követően egy olyan informális panel következett, ahol Sherif Saadallah, Orit Fischman-Afori, Greame Dinwoodie, Jeremy de Beer és Niklas Bruun beszélgettek a szellemi tulajdonvédelmi oktatás és kutatás fontosságáról, lehetőségeiről és jövőjéről. Saadallah kiemelte, hogy a WIPO Akadémia tavaly 66.000 ember oktatásában vett részt, ebből 48.000 távoktatásban. A résztvevők 52%-a nő, többsége 35 év alatti. A kurzusok negyede angolul került megtartásra, de rengeteg más nyelv is szóhoz jutott. A jövőben rövid és speciális kurzusok fejlesztése várható. Fischman-Afori oktatási-módszertani kérdésekről, különösen a tanulási eredmények precíz kiválasztásáról beszélt. Dinwoodie a nemzetközi IP oktatásának a kihívásairól beszélt. E ponton a TRIPS fontosságát emelte ki, hogy ez – és az IP kereskedelmi szempontú vizsgálata – mennyire megváltoztatta az otkatási módszereket. De Beer pedig az ottawai egyetem IP Advocacy kurzusának a bevezetéséről beszélt: amelynek a lényege, hogy perbeszédversenyen kell kötelező jelleggel részt venniük a hallgatóknak, ám ehhez heti rendszerességgel találkoznak, olvasmányokat elemeznek, írásbeli beadandókat készítenek és elemeznek. Ennek is apropóján a mootok fontosságát hangsúlyozta de Beer. Három fontos feltételnek kell ehhez szerinte fennállnia: a perbeszédverseny lehetőségének, egyáltalán álljon rendelkezésre egy speciális IP képzés, pénzügyi kérdések.

Ezt követően került sorra az ATRIP esszé versenyét a linkelés és általában véve a nyilvánossághoz közvetítés jogával kapcsolatos tanulmányával megnyerő João Pedro Quintais prezentációjára, valamint az ATRIP közgyűlésére is. Itt a szervezőknek mondott köszönetet Daniel Gervais, elfogadtuk a 2017-es közgyűlés beszámolóját, a 2018/2019-es költségvetést, bejelentésre került, hogy 2019. augusztus 25-28. napokon lesz a 38. ATRIP kongresszus Nashville-ben, Tennessee államban, a Vanderbuilt Egyetemen.

És ezzel véget ért az év egyik (ha épp nem a) legizgalmasabb IP eseménye.

Update #1: az eseményről készült legjobb fotók itt érhetők el.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük