Szabadkereskedelem és szerzői jog #1.6

Alig néhány napja, hogy a kibontakozó kereskedelmi háborúról írtam, újabb bejegyzésnek érkezett el az ideje. Egy hete írtam, hogy biza’, a trade war első szelei éreztették hatásukat. Azóta kezd szélviharrá dagadni a helyzet. S ha már épp az Egyesült Államokban és Kanadában „haknizok”, akkor íme vázlatszerűen, ami azóta összegyűlt.

Kiindulópont: az Egyesült Államok elnöke egy hete életbe léptette az alumínium- és a vas importjára vonatkozó védővámokat az EU, Kanada és Mexikó „hármasával” szemben.

Wilbur Ross és Liu He találkozása: úton a kiegyezés? Forrás: New York Times

Kína, a megfegyelmezni kívánt ország, nincs a listán tehát. Miért is? Mert Kínával az USA ténylegesen leült tárgyalni a „hogyan továbbról”. (Lásd különösen Frederick Abbott elemzését a tárgyalásokról.) Ez nem azt jelenti, hogy az EU ne lett volna adott esetben hajlandó erre. Kanada és Mexikó is folyamatosan tárgyalt az Egyesült Államokkal, nem csak NAFTA fronton. Egyszerűen arról van szó, hogy az amerikai kormányt elsődlegesen a kínai kapcsolatok saját javára történő billentése érdekli. És ennek farvizén egyszerűen elhanyagolta a másik három kapcsolat megfelelő kezelését. (Pedig elemzők szerint – egyáltalán nem meglepő módon – az amerikai gazdaságot ezek az intézkedések súlyosan hátrányosan érintik majd.) Nem árt tudni, hogy ennek a tárgyalássorozatnak május végéhez képest június elején kezdtek pozitív eredményei lenni. A New York Times cikke szerint a kínaiak 70 milliárd dollár értékű amerikai termék vásárlását helyezték kilátásba a belengetett amerikai szankciók enyhítése ellenében. (Trump messze nem ennyiről beszélt korábban, de hát az alkudozás világszerte ismert jelenség.) A megállapodás tehát lehet, hogy úton van USA-Kína viszonylatban. (Azért ne legyünk naivak.) Update #1.1: az amerikai elnök ráadásul még a kereskedelmi szócsata miatt komoly bajba került kínai ZTE megtámogatását is jóváhagyta. Update #1.2: ez mégse jött össze. Miután a felek nem jutottak konkrét megállapodásra, Donald Trump élesítette első 34 milliárd dolláros védővám-csomagját (további 16 milliárdról még nyilvános meghallgatásokat tartanak), amelyre a kínai vezetés azonos értékű szankciókkal reagált. (További ping-pong védővámok várhatók a közeljövőben, az említett amerikai intézkedések pedig július 6-től lesznek hatályosak.) Innentől kezdve azt hiszem, hogy hivatalosan is kezdetét vette a kereskedelmi háború – és mennyire messze is kerültünk az egyik kezdeti kérdéstől, a szellemi tulajdonjogok kínai eltulajdonításától.

Az amerikai elnök lépései azonban felkavarták az állóvizet, és valóban sokfrontos kereskedelmi háborút vetítenek előre. Egyrészt a New York Times már arról cikkezett, hogy Putyin elnök Ausztriába látogatott, és elkezdte az európaiakat puhítani, hogy az amerikai kapcsolatok megromlását kihasználva erősítse országa gazdasági lehetőségeit. (Ez a fejlemény nagyon nem hiányzik Európának – szerintem.) Másrészt a mexikói kormány – „potom” 3 milliárd dollár értékben – védővámokat vetett ki válaszlépésként az amerikai intézkedésekre. Az EU pedig június 1-ével WTO eljárást kezdeményezett Kínával szemben ugyanazon okokra hivatkozással, amelyek az Amerikai 301-es jelentésben is olvashatók voltak (különösen a technológia-transzfer vonatkozásában).

Nem árt tudni, hogy több európai gazdasági hatalom (Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország miniszterelnökei, továbbá az EU részéről Juncker és Tusk) a G7 június 8-9-ei, québeci találkozóján „ronthat rá ajtóstul” Trumpra az elhamarkodott döntése okán. (A program szerint 8-án munkaebéd és egy panel is a világgazdaságról szól majd.) E témában update várható hamarosan! Update #2.1: a NYT fehér házi tájékoztatás alapján közölte, hogy Trump elnök már meg is futamodott a második napi programok elől. Stílszerű. Update #2.2: végül is ott maradt az elnök az értekezlet második napjára is.

Nem sikerült túl jól… Forrás: NYT

Update #3: és az első nap sem sikerült túl jól. A New York Times írása szerint Trump nem volt hajlandó változtatni a kereskedelmi politikáján, sőt azt is javasolta, hogy Oroszországot hívják újra meg a G7-be (amelynek a régi neve nem meglepő módon G8 volt). Látva Trump reakcióit a résztvevő európai, japán és kanadai politikusok mind elhatárolódtak Trumptól. Nem hiszem, hogy bárki látványos visszavonulást várt volna Trumptól, de ez a találkozó a kereskedelmi nézeteltérések rendezésének nagy elmulasztott lehetőségeként kerül be a történelemkönyvekbe. Update #4: végső soron egyáltalán nem sikerült jól ez az értekezlet. Trump nem írta alá a találkozó végén született közös nyilatkozatot, sőt, a legfontosabb partnereinek nekiment, személyes sértéseket vágott kanadai kollégájának a fejéhez (meek and weak, vagyis engedékeny és gyenge, habár végső soron hazugsággal vádolta a kormányfőt). Ennek pedig a folyománya, hogy most már a kanaidaiak sem lépnek vissza a védővámok alkalmazásától. Gratula az amerikai elnöknek, lassan egy szövetségese sem lesz. (Ez persze így túl naiv gondolat.)

Szóval meg lehet nyugodni, tovább izgulhatunk e témakörben.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük