Állhat-e védjegyoltalom alatt egy műfajra igen jellemző jelző, amelyet előzőleg több szerzői mű címében is használtak, illetve eltilthatja-e a védjegy alapján a jogosult a megelőző művek szerzőit a jelző műveik címében való használatától?

Röviden összefoglalva erre a szerzői jog és védjegyjog határán található kérdésre keressük a választ a CockyGate botrány kapcsán. Történt ugyanis, hogy Faleena Hopkins, a  Cocker Brothers of Atlanta sorozat szerzője (a több mint 17 részes, egyébként romantikus tematikájú ciklus egyes könyvei között olyan míves címek találhatóak, mint a Cocky Roomie, a Cocky Cowboy vagy az egészen elgondolkodtató Cocky Mother’s Day)  sérelmesnek találta, hogy állítása szerint más szerzők művei – akár a konkurens szerzők szándékos magatartásának következtében – könnyen összetéveszthetőek az ő műveivel, ezáltal megtévesztve a fogyasztókat és ezzel kárt is okozva.

A 5458137 lajstromszámú stilizált ábrás védjegy.

A szerző ezért két védjegybejelentést is tett, egy generikus ábrás védjegy és egy stilizált ábrás védjegy lajstromozását kérve, amelyeket ez Egyesület Államok lajstromozó hatósága e-könyvek és nyomtatott könyvek vonatkozásában lajstromba is vett. A védjegyek birtokában Hopkins több fronton is támadást indított a vélelmezett jogsértőkkel szemben, felszólító (cease and desist) levelek és az Amazon előtt indított értesítési-eltávolítási eljárás keretében kérve őket jogsértés abbahagyására, vagyis a cocky (pimasz) jelző elhagyására a művek címeiből. Az igénynek több szerző eleget is tett, félve az esetleges jogi következményektől (már itt fel lehet vetni a kérdést, hogy ez vajon mennyire érinti az alkotás, művészi önkifejezés vagy véleménynyilvánítás szabadságát).

Az eset – megítélésünk szerint – egészen furcsa, és mind szerzői jogi, mind védjegyjogi szempontból több sebből is vérezni látszik. Kezdve a szerzői jogi kérdésekkel felmerül, hogy a szerző miért nem eleve szerzői jogi alapon indított eljárást a vélelmezett jogsértőkkel szemben. A szerzői jog ugyanis a mű sajátos címének és karaktereinek ugyancsak védelmet biztosít (merchandising jogok), tehát ha ezek egyéni-eredeti jelleggel rendelkeznek, magához a műhöz hasonló védelmet élveznek. Erre valószínűleg az a válasz adható, hogy a cím nem rendelkezett olyan fokú originalitással, amely alkalmas lett volna a szerzői jogi jogérvényesítési eszközök igénybevételére.

Tehát Hopkins a védjegyjogi eszközöket kényszerült igénybe venni. Ugyanakkor első ránézésre úgy fest, hogy a mind a bejelentő, mind a lajstromozó hatóság olyan hibákat vétett az lajstromozási eljárás során, amely előbb-utóbbi a védjegy törléséhez fog vezetni. Kezdjük rögtön a megjelölés megkülönböztető képességének kérdésével. Ez talán vitán felül áll, hogy a romantikus regények tárgykörében a pimasz jelző nem ritka jelenség, az amazon.com a romantic comedy kategóriában 155 találatot ad erre a keresésére (aminek egy része nyilván Hopkins műveit takarja, de a pimasz jelzőt tartalmazó című regényt írt még többek között Jamilia Jasper, J.D. Hawkins, Sean Ashcroft, Lane Hart, T.L. Smith,  Jules Barnard, Penelope Ward, Vi Keeland és Mia Carson is).

Komoly fenntartásokkal fogadható az az állítás, hogy azon romantikus művek, amelyek a pimasz jelzőt hordozzák a címükben, a fogyasztók számára megkülönböztethetőek lennének más, azonos vagy hasonló művektől. Ugyancsak problémásnak tűnik, hogy a megjelölés (jelző) alapvetően az áru, vagyis a romantikus regény műfajából is következhet, leíró jellegű, ráadásul bőven a bejelentés előtt használatban volt már a kereskedelmei forgalomban, mások által. Ezen problémákat a lajstromozó hatóságnak hivatalból észlelnie kellett volna, amely a bejelentés elutasítását kellett volna eredményeznie. Ezen túlmenően – viszonylagos kizáró okként – felmerülhet, hogy a bejelentés más jogosult, korábbi szerzői jogaival is ütközik, egyrészről a megelőző regények, másrészről pedig a stilizált védjegyben használt betűtípus miatt is, mivel – mint utólag kiderült – annak felhasználási szerződése egyértelműen rögzíti, hogy védjegy-bejelentéshez az nem használható.

A romantikus irodalom kortárs szerzői közül többen – vélhetően – jogos felháborodásuknak adtak hangot (tisztán anyagi szempontok alapján is, az igény miatt pl. új borítókat kell készíteni a címváltoztatással érintett könyvek esetében), többen trademark bullying-ról, és trademark trolling-ról beszéltek, a reakció pedig nem is váratott sokáig magára, Kevin Kneupper ügyvéd törlési eljárást indított a kérdéses védjegyekkel kapcsolatban, a fenti érveken túl a bejelentés rosszhiszeműségére, versenyellenességére is támaszkodva. Talán nem is kell nagyon hangsúlyozni, hogy nagy érdeklődéssel várjuk a lajstromozó hatóság döntését a törlési kérelem vonatkozásában.

Update 2018.06.05: A védjegy alapján kért ideiglenes intézkedést az egyik szerző megtámadta, és a bíróság megállapította, hogy az adott kifejezést a címükben tartalmazó művek nem összetéveszthetőek a megjelöléssel. A törlési eljárás még folyamatban van.