Az elmúlt hetekben-hónapokban leginkább egy kérdéstől voltak hangosak a hírportálok: a Trump elnök által belengetett kereskedelmi háborútól. Azért ezen túl is van még élet, és érdekes szabadkereskedelmi és szellemi tulajdonvédelmi csemegéket is találhattunk.

A daliani acélgyárban (Forrás: New York Times)

Mindenekelőtt „trade war”. Már korábban is említettem, hogy az amerikai elnök legújabb – február végi, március eleji – ötlete, hogy az amerikai acél és alumínium importra védővámok (esetleg kvótákat) állapítana meg, már önmagában egy kereskedelmi háború rémét vetíti előre. (Elemzésemet lásd itt.) A jelek szerint ezek a vámok/kvóták végső soron a kínai külgazdasággal szembeni védőbástyák (legalábbis az, hogy rengeteg ország ideiglenes, május 31-ig tartó kivételt élvez a rendelkezés alól, így Kanada, Mexikó, az EU, Ausztrália, Argentína, Brazília és Dél-Korea, akik együttesen az amerikai acélimport 67%-át, az alumíniumimport 55%-át adják, erre enged utalni). Ezen túl azonban az amerikai elnök külön proklamációban rögzítette, hogy a kínaiak masszívan „lopják” az amerikai szellemi tulajdont, és ezért 60 milliárd dollár értékű importra vetett ki további védővámokat. Kína sem marad el azonban a válaszlépésektől: első körben a 3 milliárd dollár értékű acél- és alumínium-importra kivetett amerikai védővámokkal egyenértékű vámokat vetett ki Kína 120 amerikai termékre nézve. (Lásd erről a Financial Times március 26-ai cikkét.) Az amerikai elnök erre mit lép? Április elején további 1300 kínai termékre vet ki védővámokat. A kínai kormány erre azonos értékben retorziós válaszlépéseket jelentett be, amire az amerikai elnök megint csak mit lép? Még száz milliárd dollár értékű kínai termékre vetne ki védővámokat. Ez már igazi szappanopera a Fehér Házból… (Vagy inkább egy rossz pókerjáték, ahol zseton és blöff is van elég.)

Ami uniós szemmel érdekes lehet, hogy nagyon közel kerültek az álláspontok az EU-Mercosur (dél-amerikai kereskedelmi térség) államai közötti kereskedelmi megállapodásról. A jelek szerint persze az agrárszektor ismét akadályozná a megállapodást (csak most a kanadaiakkal kötött CETÁ-val ellentétben nem a tejipar, hanem a marhahús-ipar), és úgy tűnik, hogy ha rövid időn belül nincs megállapodás, akkor a közelgő brazil elnökválasztás, majd jövőre esedékes uniós parlamenti választás (és az új Bizottság felállítása) megakaszthatja a folyamatot. (Az EU-Mercosur tárgyalások aktualitásai itt érhetők el, illetve a HVG 2018. március 15-ei száma – 30-31. oldalak – ugyancsak írt erről).