A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kollégái néhány hónapja keresték meg Mezei Pétert hogy idén ősszel eljönne-e az első szellemi tulajdonvédelmi konferenciára. Mivel az időzítéssel nem volt gond, így elfogadta a megtisztelő felkérést, így ketten képviselhetjük a blogot és az SZTE-t a színvonalas, három nyelvű rendezvényen.  Az őszi „konferenciavonat” következő állomása következik (vigyázat, kimerítően hosszú ismertetővel!):

A konferencia az angol nyelvű szekcióval kezdődött. A nyitó előadását Fézer Tamás, a Debreceni Egyetem oktatója tartotta. A „Do the Math! – Copyright infringements and damages” című prezentációban elemezte, hogy az EU-ban 28 különböző fórum áll rendelkezésre a szerzői jogi jogsértések tisztázására. Ez jelentősen megnehezíti a fórumválasztást és az elszenvedett károk megtérítését. A magánjog célja ugyanis az, hogy kompenzációt fizessünk egy károkozó cselekményért. Fézer elmondta, hogy a szerzői jogi jogsértések a szerződésen kívül okozott károk körébe tartoznak (Law of Torts). Az esetleges jogsértések ellentételezése során figyelemmel kell lenni a vagyoni és személyhez fűződő jogok sérelmének mértékére. A büntető jellegű kártérítésnek csak bizonyos, súlyosabb esetekre kell szorítkoznia. A kártérítésnek vissza kellene tartania a jogsértőt és a teljes társadalmat (would-be ingringers) a jogsértésektől.

A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelv hatékony eszközöket kíván adni a jogosultak kezébe. A kártérítés kikényszerítésére csak a sérelmet szenvedett jogosult kérelmére lehet helye (13. cikk). A nemzeti jogok hiányosságai között szerepel, hogy a negatív gazdasági következmények, az elmaradt haszon nem kerül megfelelően megtérítésre, mivel a személyhez fűződő jogok egyébként is elidegeníthetetlenek, nehéz értéküket pénzben kifejezni. Ezt a nehezen megállapítható kárt költséges felmérni, ami drasztikusan megemeli a perköltségeket. A bizonyítási eljárásban az okozati összefüggést az okozott kár és a károkozó magatartás között igen nehéz megtalálni, ami megnehezíti a jogérvényesítést. Ezt tovább nehezíthetik azok a nyelvi és kulturális különbségek, amelyek az Európai Unióban jellemzőek.

A jogérvényesítésben nem követendő példák között Fézer Tamás megemlítette Görögországot, ahol az okozati összefüggést az okozott kár és a károkozó cselekmény között igen nehéz bizonyítani. Ha ez nem sikerül, nincs esély az elszenvedett kár megtérítésére. Belgiumban Finnországban a jóhírnév sérelme ritkán kerül a kár megállapított mértékébe beszámításra. Észtországban a személyhez fűződő jogok sérelme esetén a károsultaknak azzal kell számolni, hogy a tényleges kár és az elmaradt haszon szinte csak névleges, minimális mértékben kerül megállapításra. Az utóbbi néhány évben kizárólag szimbolikus jellegű kártérítést állapítanak meg, de legalább a károkozás ténye elismerésre kerül.

Az elmaradt haszon bizonyítása Európa-szerte nehézkes. A but-for-teszt a kauzalitást a végtelenségbe vinni. A would-be rendszerben a károkozó magatartás és az elmaradt haszon okozatosságát kell bizonyítani. Az idealisztikus körülmények között bizonyítható lenne, hogy a jogosultak szellemi termékei milyen piaci értéket képviselnek és a jogsértő cselekmény ezt a piaci értéket, a várható hasznot mennyivel rövidítette meg. A valóságban a bíróságok csak megbecsülni tudják ezt az összeget. Ebből pedig könnyedén kialakulhatnak kétszeres, sőt akár háromszoros kártérítések is, amelyek már büntető jelleget hordoznak.

Az elszenvedett káron tehát nem juthat nagyobb haszonhoz a károsult, mint amekkora sérelmet szenvedett. Ez nem lehet érdeke az igazságszolgáltatásnak. A jogsértőt sem lehet nagyobb kár megtérítésére kötelezni, mint amekkorát okozott. Mivel az elmaradt hasznot nehéz bizonyítani és megbecsülni, ezért meg kell találni egy olyan megoldást, amely segít a bizonyítási teher enyhítésében.

A személyhez fűződő jogok megsértéséből származó erkölcsi károk megítélése még nehezebb. Ezek a jogsértő cselekmények sokkal inkább kapcsolódnak a tényleges károkozó cselekményhez, amelyek már vagyoni kárként jelentkezhetnek és jogellenes profit jelentkezhet a jogsértőnél. Magyarországon a személyhez fűződő jogok megsértéséért a solatium doloris megoldás lehet. A sérelemdíj megállapításához elég a jogsértő cselekményt bizonyítani és azt, hogy ebből nem vagyoni kára keletkezett. A sérelemdíj mértékét a bíróságnak kell megállapítani az eset összes körülményeinek mérlegelésével.

Mezei Péter kolléga „Most recent developments in sampling – new ways of balancing copyright and fundamental rights” című prezentációban a hangmintázással kapcsolatos legfrissebb amerikai és német esetjogot vette szemügyre. A Grand Upright Music Ltd. v. Warner Bros Records Inc. ügyben a sampling amerikai esetjogát szemléltette, amely az első ügy volt a témakörben, amelyet bíróság elé vittek. A jogvitában a felperes azt próbálta bizonyítani, hogy az alperes ellopta (Thou shalt not steal) a zenéjének bizonyos részeit. A második mérföldkőnek számító ügy a Bridgeport Music, Inc. v. Dimension Films-ügy volt. Mindkét esetben csak egy részletet használtak fel az eredeti zenemű motívumaiból öt alkalommal is. Az eljáró bíróság kimondta, hogy a samplingeléshez engedélyt kell szerezni, egyebekben a felhasználás jogellenesnek minősül. Mindegy, hogy milyen formában kerül sor a samplingelésre, az jogellenes engedély hiányában. A bíróság kimondta, hogy ez esetben a fair use-teszt sem alkalmazható.

A Tufamerica, Inc. v. WB Music Copr., et al.-ügyben a bíróság megpróbálta a sampling megítélését megváltoztatni. A bíróság kimondta, hogy objektívan kell megítélni a samplinget. Ha a felhasználás nem haladja meg a de minimis szabály küszöbét, az nem okozhat peresíthető sérelmet. A VMG Salsoul, LLC. v. Madonna Louise Ciccone, et. al.-ügyben a bíróság megerősítette az imént leírtakat, vagyis ha a felhasználás nem haladja meg a de minimis szabály szintjét, nem sérelmes az eredeti mű szerzői jogosultsára. „A minimális jogsértések nem minősülhetnek jogsértésnek.”

Az Európai Unióban a sampling megítélése eltér az Egyesült Államokétól. Ennek egyik oka, hogy az európai alkotmányok ritkán deklarálják az amerikaihoz hasonló módon a szerzői jog védelmét és fontosságát. Emellett nincs bevett gyakorlat a de minimis szabály alkalmazására, habár az InfoSoc irányelv 35. preambulumbekezdésében a de minimis egy fajtáját megemlíti. A harmadik oka az eltérésnek az amerikainál sokkal erősebb védelem a személyhez fűződő jogokat illetően.

A Metal auf Metal II.-ügyben a német legfelsőbb bíróság kimondta, hogy a de minimis szabály nem alkalmazható, így a samplingelés jogsértő, ha arra engedély nélkül kerül sor. Ugyanígy nem hívható fel a német szerzői jogi törvény 24. cikkében található szabad felhasználás sem, ha a felhasználó maga is előállíthatta volna a samplingelt tartalmat. A Goldrapper-döntésben a Bushido által felhasznált kis részlet csak akkor nem jogsértő, ha az nem volt eléggé kreatív, így az egyéni-eredeti jelleg hiánya miatt nem is élvezett védelmet. A Metall auf Metall III-ügyben a német alkotmánybíróság kimondta, hogy a sampling tiltása, a kis zenei részletek monopolizálása a művészi szabadság ellen való. Ha tehát a felhasznált mű egyéni-eredeti jellegű, új alkotás része, nincs ok rá, hogy kizárjuk a felhasználást, főleg, ha a samplingeléssel könnyebben kifejezésre juttathatod a saját egyéniséged, kreativitásod. A de minimis szabály tehát alkalmazandó azokra a kis zenei részletekre, amelyek nem élveznek szerzői jogi védelmet.

Johann Stan (Európai Szabadalmi Hivatal, Hága) a Patents matter! An introduction to the European Patent Convention című előadásában összefoglalást adott az Európai Szabadalmi Hivatal működéséről, eljárásáról és jogi hátteréről. A Hivatal tevékenysége során igyekszik támogatni az innovációt, a versenyt és a gazdasági fejlődést Európa-szerte. Ha egy feltaláló a találmányát az Európai Szabadalmi Hivatalban próbálja meg bejegyeztetni, elismertetni, sikeres eljárás esetén az összes részes államban védetté válik. Stan hangsúlyozta, hogy a szervezet nem kapcsolódik az Európai Unió szervezetéhez, jelenleg 38 tagja van. A Hivatal a második legnagyobb kormányközi szervezet Európában. Évente közel 280 ezer kérelmet fogad be.

A szabadalmakra térve elmondta, hogy ezek olyan jogcímek, amelyek garantálják a jogosultnak, hogy megakadályozza, hogy harmadik személyek jogtalan gazdasági előnyhöz jussanak. A védelemért cserébe a jogosultnak kötelezettsége, hogy a találmányt feltárja, közzé tegye, hogy azzal a szélesebb közösség hasznára legyen. Napjainkban a legtöbb találmányt az a gyógyászati eszközök szektorából, az elektrotechnikai, mobiltechnológia területéről, valamint a gépgyártás és gyógyszeripar területéről nyújtják be, szabadalmaztatják. Ezek a találmányok az ún. feltaláló országokból (inventing countries) érkeznek. A legtöbb találmány egy millió emberre vetítve Svájcban lát napvilágot. A másodiktól nyolcadik helyig észak-európai országok találhatók. Magyarország ezen a listán az előkelő 25. helyen szerepel.

Ha egy feltaláló találmányt szeretne szabadalmaztatni a Hivatalnál, akkor elsőként be kell nyújtani a kérelmet és a dokumentációt. A Hivatal ezt követően elvégzi az újdonságkutatást, hogy van-e hasonló találmány a piacon, illetve jogosulte benyújtani a kérelmet a feltaláló, továbbá a találmány valóban az ő találmánya-e. Amennyiben a szabadalmat garantálják, azt nyilvánosságra hozzák. A versenytársak ezt megtámadhatják. Amennyiben ez alapos, a szabadalmat visszavonják. 2017-ben a Unitary Patent Package ezt az eljárást jelentős mértékben revízió alá fogja venni.

A találmányok szabadalmaztathatósága attól függ, hogy újító jellegűek-e és felhasználhatók-e az adott iparágban. Nem lehet szabadalmaztatni a felfedezést, a tudományos elméletet, a matematikai modellt, a számítógépi programalkotásokat, üzleti modelleket. Annak eldöntésére, hogy egy találmány megfelel-e a szabadalmaztatás követelményeinek, az írott jogszabályok és az esetjog adnak támpontokat.

Nótári Tamás (Sapientia EMTE, Kolozsvár) a The History of the Codification of Copyright Law in Hungary – An Overview című előadásában a magyar szerzői jog történetéből adott elő szemelvényeket.

Nyelvi akadályokból adódóan, a konferencia ezt követő kettéosztására tekintettel, a magyar nyelvű szekció előadásait sikerült végighallgatni. Pedig a román nyelvű szekcióban is számos, kifejezetten érdekes problémakör került elő (a McFadden ügytől kezdve a torrenteken át a szerzői jogok átruházásáig).

A magyar nyelvű szekció első előadását Balogh Zsolt György, a Corvinus Egyetem oktatója tartotta „A gazdasági adatok védelme” címmel. A „dolgok internete” új kihívások elé állítja az információs társadalmat és a gazdaságot. A szenzoros eszközök elterjednek, az autókat hálózatokba kötik, ma már szinte mindenkinek okos telefonja van és az okos otthonok új, kényelmesebb életfeltételeket teremthetnek. „Rövidesen eljön az idő, amikor az okos autó „szólni” fog a termosztátnak, hogy fűtse fel a lakást, majd a pirító süsse meg a kenyeret.” – tréfálkozott Balogh Zsolt György. Az okos autók technológiájának fejlődése ki fog hatni a vezetéssel kapcsolatos határterületekre, pl. a biztosítások piacára. A vezetők ezen túl „annyit fognak fizetni, ahogyan vezetnek”. A szenzorok tehát mindenütt jelen vannak és elterjedtek, az okosóráktól kezdve a telefonokon, autókon, házakon, kórházakon, haditechnikákon át egészen az okos városokig.

Az adatokkal kapcsolatban felidézte Eric Schmidt (Google) gondolatait, aki akként vélekedik, hogy ma már kétnaponta állít elő az emberiség akkora adatmennyiséget, amelyet a civilizáció hajnalától 2003-ig készítettünk. Ebbe már nem csak a Háború és béke és a Casablanca, hanem a napi Facebook-os levelezések, Instagram-fotók is beletartoznak. Ezeket egészíti ki ipari mennyiségben a szenzorok által gyűjtött adattenger. Az adatok halmazát intelligens eszközök gyűjtik és továbbítják a felhő alapú tárhelyeknek, ISP-knek.

A kérdés az, hogy kell-e ezeket az adatokat és gyűjtési metódusokat jogi eszközökkel védeni? E kérdés megválaszolása során különböző versengő érdekeket kell szem előtt tartanunk. Ezek közé tartozik az innováció ösztönzése, de kérdés, hogy a szenzorok által gyűjtött adatok monopóliuma versenyjogi szempontból jó-e. A védelemre használhatnánk tehát meglévő jogi konstrukciókat. Például a szerzői jogot, sui generis adatbázis védelmet, üzleti titkot, know-how-t, tulajdonjogot, személyes adatok védelmét. Ezek azonban elégtelenek, ezért az adatoknak is kellene egy sajátos jogi védelmet generálni. A szerzői jogi védelem azért elégtelen, mert nem emberi alkotásként jönnek létre az adatok, hanem azokat automatikus rendszerek gyűjtik. Ezáltal az egyéni-eredeti jelleg is hiányzik. A sui generis adatbázisvédelem sem jó, hiszen az csak az adatbázist védi, az adatot, annak előállítását és feldolgozását nem. Az adatbázisok védelme pedig egyébként is csak az EU területén érvényesül. Itt azonban az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata bizonytalan. (Pl. Esterbauer-ügy C-490/14.) A szellemi alkotások területén tehát paradigmaváltásra van szükség, hogy az adatokat (amelyek nem egyenlőek az információval), megfelelő védelemben részesítse. A szabályozás szükségességét az EU Bizottsága is felismerte és igyekszik kidolgozni a szabad adatáramlási koncepciót a digitális egységes piacon [COM (2015) 192].

Vallasek Magdolna  (Sapientia EMTE, Kolozsvár) A zenei művek színpadi felhasználásának kérdései a román jogban című prezentációjában a romániai közös jogkezelés lehetőségeiről és szabályairól beszélt. A közös jogkezelési jogviszony egy írásbeli megbízási szerződés megkötésével jön létre. Ennek megkötése után a közös jogkezelő közgyűlésben a szerzőt szavazati jog illeti meg. Romániában összesen nyolc közös jogkezelő szervezet foglalkozik a szerzői jogi jogosultakkal és kilenc a szomszédos jogi jogosultakkal.

A zenei művek színpadi felhasználásával az UCMR Ada foglalkozik. A nem kizárólagos engedélyek, adhéziós szerződések, díjfizetés számításának alapja és a közvetlen színpadi felhasználási szerződések számos jogvitára adtak már okot. Ezek közé tartozik a Circul Globus v. UCMR Ada (C-283/10) eset. Az ügyben a román Legfőbb Semmít- és Ítélőszék az EUB-hoz fordul. Az első kérdésben arra kíváncsi a román legfelsőbb fórum, hogy mit jelent a nyilvánossághoz közvetítés? Ha ez azt jelenti, hogy nincs jelen a közvetítés kiinduló pontjául szolgáló helyszínen közönség, akkor az az InfoSoc-irányelv hatálya alá tartozik-e. A harmadik kérdés arra irányult, hogy nemzeti jogszabály vezethet-e be kötelező közös jogkezelést. Erre a kérdésre az EUB nem válaszolt. A választ követően a Circul Globus v. UCMR Ada jogvitája újrakezdődött.

Barta Judit (Miskolci Egyetem): Az építészeti alkotások és tervek szerzői jogi kérdései a 21. századi Magyarországon
című előadásában a tulajdonjog és a szerző integritáshoz fűződő jogának ütközéséről beszélt. Az első feldolgozott jogesetben bemutatásra került a Megyeri-híd Szarvason, a Mini-Magyarország Parkban elhelyezett, makett formájában többszörözött változata. A második jogesetben a Barabás-villa rekonstrukciójának kérdését járta körül. A harmadik esetben a milánói világkiállítás magyar pavilonjának ügye került terítékre. A Sámán-dob eredeti alkotója ugyanakkor nem tervezőmérnök volt. Ennek okán az épület terveit egy tervezőművész díjazás ellenében készítette el. Ezek azonban nem voltak kompatibilisek az olasz építésügyi szabályokkal, ezért az egészet újra kellett tervezni. Az új mű ugyanakkor az eredeti tervek jelentős átdolgozása volt, amelyhez az eredeti tervek szerzője nem adott engedélyt.

Jómagam a Rekonstruált műemlékek szerzői jogi aspektusból címmel a magyarországi műemlék rekonstrukciókról tartottam előadás. Ennek során igyekeztem feltárni az építészeti alkotások problematikáját, a védettség jogtörténeti fejlődését, mibenlétét, a tervművek egyes fázisait, a munkaviszonyban alkotott építészeti alkotások felhasználásának kérdéseit. A rekonstrukciókra térve szóltam a szerzői jogi jogosult és az épület tulajdonosa jogának kollíziójáról, az átdolgozás jogáról, és kísérletet tettem arra, hogy megválaszoljam, vajon a visegrádi, füzéri, diósgyőri várrekonstrukciók, a budavári palota folyó és tervezett felújításai és a Közlekedési Múzeum átépítése vajon átdolgozást valósít meg, vagy új mű jön létre?

Szalai Péter (Széchenyi István Egyetem, Győr): A védjegy fogalmának változása az Európai Unió jogában című prezentációja az a délutáni szekció egyetlen védjegyekkel és iparjogvédelemmel foglalkozó előadása. Kiemelésre került, hogy csak grafikailag ábrázolható megjelölés, szó, ábra, kép, alakzat, betű, szám részesülhet oltalomban. (2008/95/EK irányelv a közösségi védjegyről, 207/2009/EK rendelet a közösségi védjegyről.) A lényeg tehát a grafikus ábrázolás, amelybe csak elvétve kerülnek olyan dolgok, akkor is csak ideiglenes jelleggel, mint például a levágott fű friss illata. A grafikai ábrázolhatóság fog szerepelni a lajstromokban, az teszi tehát „kézzelfoghatóvá”, hogy látjuk. Érdekes kérdés, hogy védelmet nyerhetnek-e a zenei hangok? Az EUB szerint (C-283/01) akkor lehetőség van rá, ha a hangokat lekottázzák. Ma az EU-ban 185 hangvédjegy van. A Sieckmann-ügyben (C-273/00) ügyben az volt az eldöntendő kérdés hogy a bazsamosan gyümölcsös, enyhén fahéjas illat bejegyeztethető-e. Az EUB természetesen nemet mondott a kérdésekre. Felállította viszont a Sieckmann-kritériumokat (világos, pontos, teljes egészében könnyen hozzáférhető, közérthető).

Ahogyan a szerzői jogban, úgy a védjegyek területén sem árt egy kis vérfrissítés. Ennek keretében meg kell reformálni az irányelvet és a rendeletet is, amely a közösségi védjegyekkel foglalkozik. A reformkoncepció a Max Planck Intézet tanulmányán alapszik. 2013-ban a Bizottság is beterjesztette tervezetét. A szándék az, hogy a grafikai ábrázolhatóság követelményét eltöröljék, mert vannak olyan védjegyek, amelyek a Sieckmann-kritériumoknak megfelelnek, de nem ábrázolhatók. 2017. október 1-től a védjegy új fogalmából ki is fog kerülni a grafikai ábrázolás követelménye és bekerül a hang. Érdekesség, hogy a gyakorlat eddig is engedte a hangokat.

Kis Réka (Sapientia EMTE, Kolozsvár): A linkelés szerzői jogi drámája az EU-ban előadást a Svensson-üggyel (C-466/12) kezdte. Ebben az ügyben a már jól ismert nyilvánossághoz közvetítés problematikája merült fel. Az ügyben a bíróság kimondta, hogy szükség van egy közvetítési cselekményre és a nyilvánosságra. Ennek a nyilvánosságnak új nyilvánosságnak kell lennie. Az új nyilvánosság előzményeit az EUB az SGAE v. Rafael Hoteles SA ügyében (C-306/05) fektette le. A linkelés „evolúciója” ezt követően az ITV Broadcasting Ltd. v. TVCatchup Ltd. ügyben (C-607/11) folytatódott. Ebben kimondásra került, hogy a Live Streaming nyilvánossághoz közvetítésnek minősül. Az elemzések ugyan kimerítőek voltak, az előadó mégis további kérdéseket fogalmazott meg. Vajon miért tartotta fenn az EUB az új nyilvánosság elméletét? Szó ehet-e a nyilvánossághoz közvetítés esetén digitális jogkimerülésről? A dilemmákat Kis Réka a BestWater International-ügy (C-348/13) és a GS Media v. Sanoma (C-160/15) segítségül hívásával kívánta feloldani. Ezekből kiderült, hogy tovább él az új nyilvánosság elmélete, a különböző technikai eszközök jelentősége és felmerül a haszonszerzési célzat fontossága. (Del Corso-ügy C-135/10). Megoldási lehetőségekként az előadó az InfoSoc-irányelv kivételeinek kiterjesztését, az amerikai modell bevezetését említette.

A konferencia végén még lehetőséget kaptunk egy kis ingyenes reklámra, hogy a Blognak minél több rajongót, látogatót és érdeklődőt szerezzünk.

A színvonalas és izgalmas konferencia programja itt érhető el. A részvétel lehetőségéért hálás köszönet a vendéglátóknak!