Nyilvánossághoz közvetítési morzsák az EUB-tól #10: Reha Training v. GEMA

Alig több mint két hónapja, hogy közzétette Yves Bot főtanácsnok az indítványát a Reha Training ügyben. És most, május 31-én, megszületett az Európai Bíróság Nagytanácsának az előzetes döntése a kérdést illetően. Meglepetésből kevés, hangsúlyból is csak annyi, ami a korábbi joggyakorlat megerősítését célozza.

És ez annyira igaz, hogy ritkán írok olyan rövid elemzést, mint a mai. Ám ha valaki ránéz az előzetes döntésre, látja, hogy a tényállás és a feltett kérdések ismertetését (11-21. pontok) követően az EUB a főtanácsnok által javasolt felvetések mentén halad. Vagyis egyrészt megnézte, hogy vajon az InfoSoc-irányelv alapján a szerzőknek, illetve a Bérlet-irányelv alapján a kapcsolódó jogi jogosultaknak biztosított nyilvánossághoz közvetítés vagyoni joga alapvetően egységesen értelmezendő-e (22-34. pontok). Miután e kérdésre pozitív választ adott a fórum, azt is megnézte, hogy valójában akkor mit takar a nyilvánossághoz közvetítés fogalma, mely körülmények mentén lehet e jogot pontosan meghatározni.

És itt jön az, hogy a Nagytanács tulajdonképpen precedens erőre emelte számos „kisebb tanácsának” számos korábbi előzetes döntését. Volt ugyanis itt szó arról, hogy mi a közvetítés, mi a nyilvánosság, mi az új nyilvánosság, hogy mi a jelentősége annak, ha a felhasználás jövedelemszerzési célokat szolgál, illetve ennek hiánya mennyiben releváns. A Nagytanács mindezek alapján végső soron arra a következtetésre jutott, hogy a rehabilitációs központban történő zenehallgatás tökéletesen összehasonlítható a korábbi gyakorlattal, és rögzítette:

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az ilyen üzemeltető nyilvánossághoz közvetítést végez.” (56. pont)
Ennek oka többek között az, hogy a központ látogató „általánosságban” vannak meghatározva, jelentős számot képviselnek (nem „túlságosan kicsi, sőt jelentéktelen” a számuk), s ennyiben a nyilvánosságot jelentik, akiket a központ működtetője megcéloz, amely beavatkozás nélkül a sugárzott tartalmakhoz az ügyfélkör amúgy nem férhetne hozzá. Épp emiatt is e személyeket nem vették figyelembe az eredeti díjazás meghatározásakor, következésképp „új nyilvánosságot” képviselnek. Mindezeken felül az üzemeltető magatartása haszonszerzési jelleget ölt, amelyet ugyanakkor figyelembe kell venni a szerzői díj meghatározásakor.

 

Bár az IPKitten blogon Eleonora Rosati azt a kérdést feszegeti, hogy e döntés mennyiben befolyásolja a digitális környezetet, más szóval a lehívásra hozzáférhetővé tétel „aljogát”. E vonatkozásban ugyanis számos dilemma merült fel, főleg a Svensson ügy hatására és annak utóélete miatt.

Én úgy gondolom, hogy a válasz erre nemleges, mivel az EUB csak és kizárólag nyilvánossághoz közvetítési, speciálisan a sugárzott tartalmak televíziókészülék vagy hangfal segítségével történő előadási magatartásokkal foglalkozott a jelen ügyben, csak ilyen ítéleteket hivatkozott be kvázi precedensként. Úgy gondolom tehát, hogy ennyiben az internet szférájához nem szólt hozzá. Meglátjuk, így lesz-e a közeljövőben, szerencsére van néhány linkeléssel és streaminggel kapcsolatos előzetes döntéshozatali eljárás függőben.

 

Ja, és mindeközben Portugáliában érdekes ítélet született: ha egy gyümölcsboltban a rádió be van kapcsolva, és azt „bárki hallhatja”, az nem nyilvánossághoz közvetítés. Ez egy komoly hm… Ugye milyen érdekes terület is ez?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük