2016. február 3-án Londonban, a City University-n tartottam előadást a linkeléssel kapcsolatos európai és amerikai joggyakorlatról. A prezentációm – stílszerűen – beágyazott verziója alább olvasható. Egy aspektust azonban mindenképpen szeretnék megosztani az olvasókkal: mi a jövője az EUB BestWater döntésének?
Először is álljon itt a prezentációm.
Másrészt anélkül, hogy az egészet bemutatnám, hadd hívjam fel a figyelmet két olyan jogesetre, amely az előadásban tárgyalt
BestWater ítélet halálát jelenti. Ugye emlékszünk még az utóbbi esetre? Itt a YouTube-ra engedély nélkül feltöltött tartalmak beágyazása kapcsán mondta azt az Európai Unió Bírósága, hogy rendben van. Én már korábban is kétségeimnek adtam hangot ezzel összefüggésben, mára azonban világossá vált, hogy a BestWater ügyben hozott végzés érdemben nem jó. Igaz, hogy a megkereső bíróság a ludas ebben, az ugyanis nem tulajdonított jelentőséget a kérdésében a forrásmű megosztása jogszerűségének. Az EUB ettől még lelkesen megerősítette nem sokkal előtte, a Svensson ügyben hozott előzetes döntését, és a linkelés ezen formáját is kivette az engedélyköteles felhasználások köréből, amennyiben a mű nem új nyilvánossághoz jut el, és az eredetivel megegyező technológiai megoldással kerül sor a felhasználásra.
Angol és német bírósági döntések (lásd: prezentáció 8-10. diák) igazolják azonban, hogy ez a megoldás nem fogadható el. A
Paramount v. BSB ügyben a High Court, a
BestWater ügyet pedig jogerősen eldöntő német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság találta úgy, hogy a jogellenes forrásból lehívásra hozzáférhetővé tett tartalmak linkelése és/vagy beágyazása igenis új nyilvánossághoz juttatja el a tartalmat. Ebből a következtetésből két további következtetést vonhatunk le: egyrészt a Svensson ügyben rögzített „új nyilvánosság” elméletét a brit és a német fórumok is jóváhagyták (a vele szemben kifejtett jelentős kritikák ellenére). Másrészt viszont megerősítést nyert, hogy a linkelés és a beágyazás előfeltétele a jogszerű forrás felhasználása. Igaz, hogy ez a mindennapokban talán nehezen kivitelezhető az egyszeri linkelőnek/beágyazónak, ám dogmatikailag – jómagam legalábbis így látom – ez az egyetlen helyes és járható út.
Ha valakit a témakör németül is érdekel, a legújabb, 2016 februári GRUR folyóiratban Gerald Spindler írt erről cikket „Das Ende der Links: Framing und Hyperlinks auf rechtswidrige Inhalte als eigenständige Veröffentlichung?” címmel. Angolul pedig Nordemann írt egy bejegyzést a Kluwer Copyright Blogon a német ítéletről.