Cikkajánló #7.1: Ujhelyi Dávid: Megjegyzések a büntető törvénykönyv szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése tényállásához

Ujhelyi Dávid kolléga legutóbbi, nagyobb lélegzetvételű tanulmánya az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2015. decemberi számában jelent meg. A munka aktualitását az is alátámasztja, hogy éppen a napokban került napvilágra, hogy a hatóság lecsapott az egyik legnagyobb magyar torrentoldalra.


A dolgozat címe rögtön szemet szúr, hiszen a minden ízében magánjogi jellegű szerzői jog és a büntetőjog metszéspontjában található büntetőjogi tényállás, a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének vétségének körüljárását ígéri.

A tanulmány az érdemi értekezést a Btk. 385. §-ban rögzített tényállás történeti felvezetésével kezdi, rögtön felhívva a figyelmet arra, hogy korábbi jogunk a szerzői művek jogosulatlan használatátmég csak szabálysértésként rendelte megtorolni úgy, hogy a szerzői jogok csokrából kiemelt hármat, a másolást, a forgalomba hozatalt és a nyilvános előadást. A kronológiai sorrendet követve arra is választ kapunk, hogy elsőként mikor került be a büntetőkódexbe a cselekmény, mint immár büntetendő elkövetési magatartás.

A ma már jogtörténetként is felfogható 1978. évi IV. törvény és az abban szereplő tényállás változásainak felvillantása után a szerző a hatályos normaszöveg kritikai elemzésébe kezd. Ahogyan az a cikkből kitűnik, az új, 2012. évi C. törvény kivette a tényállást a vagyon elleni bűncselekmények köréből, és egy új fejezetet szentelt neki és a hozzá hasonló, vele rokon bűncselekményeknek. Ujhelyi Dávid helyesen hívta segítségül e helyütt a törvénykönyv miniszteri indokolását, amely a magyar szerzői jogi szemléletben újdonságként ható, az amerikai Alkotmány szerzői joghoz és innovációhoz hasonló pozícióinak – nevezetesen a kreativitás és az innováció előmozdításához fűződő érdek – védelmével magyarázza a jogsértő cselekmények büntetőjogi szankcionálását.

Ugyanitt elemzésre kerül a híres-hírhedt és a felhasználók által némiképp félreértelmezett (5) bekezdés, amely látszólag ugyan dekriminalizálja magáncélú többszörözést, ez azonban – ahogy a tanulmány is helyesen utal rá – nem jelenthet megváltást a rendszeres fájlcserélőknek.

Amint az a szerzői jog napjainkban is tartó, szinte teljes egészében a digitális világ kényszerítette változása indikálja, úgy az egyébként számos esetben szigorú büntetőjogunk elindult azon az úton, amely látszólag fejet hajt bizonyos felhasználó magatartások előtt. E dicséretes jogalkotói szándékot azonban még „gyúrni kell”.

A büntetőjog és a szerzői jog viszonyának kérdésén túllépve a szerző számos más relációt is feszeget, amelyeket két csokorba – a büntetőjogi védelem szükségessége a 21. században, valamint a vagyoni hátrány megállapításának kérdései – gyűjt. Ezek között szerepel a TRIPS-megállapodás és az Európai Unió büntetőjogi követelményrendszere, a büntetőjog, mint a szerzői jogi jogérvényesítés ultima ratio-ja.

A munka kézbe vétele tehát felettébb ajánlott, amennyiben az olvasó szeretne elmélyülni a szerzői jog és a büntetőjog érdekes viszonyának kérdéseiben, amely kérdések azonban továbbiakat szülnek, bár azok már kevésbé állnak a jog talaján, sokkal inkább társadalomtudományi vetülettel bírnak. Ezek közé olyanok tartozhatnak, hogy miként hat a jogosulti lobbi egy-egy büntetőjogi tényállás megalkotására, és hogyan kénytelen fejet hajtani ugyanezen jogalkotó a megállíthatatlan társadalmi folyamatok előtt.

A tanulmány bibliográfiai adatai:
Dr. Ujhelyi Dávid: Megjegyzések a büntető törvénykönyv szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése tényállásához, Iparjogvédelmiés Szerzői Jogi Szemle, 10. (120.) évfolyam, 6. szám, 2015. december, 59-77. o.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük