A 444.hu számolt be arról, hogy a Pirate Bay „feltalálója”, Peter Sunde Kolmisoppi megépítette a tökéletes másológépet, hogy bedöntse az egész zeneipart. A hatásvadász cím mögött egyébként egy művészeti installáció áll, melynek lényege, hogy egy, Sunde által módosított Raspberry Pi miniszámítógép, – a „Kopimashin” – folyamatosan másolatot készít Gnarls Barkley Crazy című számáról.

Az alkotó ezzel az installációval szerette volna felhívni a figyelmet arra, hogy a szórakoztatóipar által felvetett gigantikus veszteségek nem valós számok, nincs mögöttük tényleges károkozás, mint ahogy a vagyoni hátrány „beárazása” is visszás a véleménye szerint. A hazai joggyakorlat ettől még messze van, hiszen nincs olyan jogszabály, amely a jogsértéssel okozott vagyoni hátrány pontos megállapítását segítené.

Az visszatérő eleme a jogvédő tevékenység kritikájának, hogy a felhasználók semmilyen körülmények között nem fizetnének a jogellenes forrásból megszerzett tartalmak egy – sokak szerint jelentős – részéért (merthogy akkor már inkább tartózkodnának a felhasználástól), azonban a másik oldalról az is bizonyos, hogy a jogellenes forrásból származó, online lehívásra hozzáférhetővé tétel jelentős bevételkiesést okoz a jogosulti oldalon.

Az érem ezen utóbbi oldalára pedig egy másik cikk világított rá, épp aznap, az index.hu hírportál virtuális hasábjain. Quentin Tarantino filmje, az Aljas nyolcas ugyanis az Oscar-szezon előtt került fel a internetre – elég jó minőségben -, méghozzá annak a Andrew Kosovenak a screener-példánya alapján, aki nem mellesleg az Alcon Entertainment egyik vezérigazgatója.

A két hír azért különösen érdekes, mert a screener példányokra épülő jogsértő terjesztés a fájlcsere előtti időszakban nem igazán volt jellemző, a jogsértő módon előállított fizikai másolatok alapjául korábban – elsődlegesen – a kiadói DVD-verziók szolgáltak, legalább a filmek bemutatóját nem veszélyeztetve. Többek között a Pirate Bay nyitott utat azonban annak a jogsértő gyakorlatnak, hogy a torrent technológia segítségével a filmek már a hivatalos bemutató előtt elérhetővé válhatnak a felhasználók számára, ami nyilvánvalóan sérti a szerzői jog szabályai mellett a dollármilliókból előállított filmalkotások mögötti üzletpolitikát is.

Közismert, hogy Magyarországon is előfordult részben hasonló eset, amikor az Üvegtigris 2 című film egy munkakópiája jelent meg a hivatalos bemutató előtt. Akkor az azóta háttérbe szorult ASVA úgy nyilatkozott, hogy az ilyen kópiák megjelenése – noha az érdeklődést is fokozhatja – összességében mégis súlyos károkat okoz a filmipar számára. Peter Sunde művészeti projektje tehát féligazságot hirdet, mint ahogyan a „hagyományos jogvédő retorika” sem nélkülözi a mellébeszélést, ha az érdekében áll. Az igazság pedig, ha egyáltalán vegytiszta formájában létezik, akkor a két véglet között lehet valahol.