Öt vagy hat évvel ezelőtt vettem először kezembe Vonnegut magyarul „Virágvasárnap” címmel megjelent, önéletrajzi jegyzeteket tartalmazó kötetét. Annak is a „Szexuális forradalom” című fejezete ragadta meg a figyelmemet, de a legkevésbé sem azért, amire esetleg sokan a novella címéből gondolhatnának. Sőt, talán magának a történetnek a központi eleme sem olyannyira érdekes, mint az, ahogy Vonnegut felvázolta – volt idő, hogy egyetemi előadásai keretében – abbéli gondolatait, hogy egy történetet miként kell vezetni, miként épüljön fel. Van olyan történet, amely a közismert sinus ritmust követi. Van olyan, amelyik a cosinus mintázatát ölti magára. Aztán van olyan, amely folytonosan építkezik, halad előre, felfelé, amelyet egy hatalmas zuhanás zár le vagy csak épp tör meg egy időre. Egy szó mint száz: sokféle koncepció létezik egy novella vagy regény felépítésére. És miként is jön ez a joghoz? Egyszerűen: ez a kérdés szoros kapcsolatban áll a szerzői jog alapvető dogmatikai tételével, az egyéni, eredeti jelleg követelményével. Akár úgy is mondhatnám, hogy Vonnegut kiválóan érzékelteti: mi az, ami még NEM áll szerzői jogvédelem alatt. A történetek ötlet szintjét meg nem haladó struktúrája.

És hogy miért is vettem elő ezt az egyszerű kérdést? Pusztán azért, mert ráleltem egy olyan videóra, ahol Vonnegut mindezt az ötletét nyilvános előadás keretében ismerteti. (Mondhatnám: egyéni, eredeti előadást tart.) Tessék élvezni!

Kurt Vonnegut on the shapes of stories from Maria Popova on Vimeo.