A nyilvánossághoz közvetítés jogával kapcsolatos uniós bírósági joggyakorlatot bemutató minisorozatunk hetedik (mégsem utolsó) elemében a Circul Globus Bucuresti ügyet (C-283/10) tekintjük át, amelyben nem is maga a nyilvánossághoz közvetítés magatartása volt a fő kérdés, hanem az, hogy a jog engedélyezésére ki a jogosult a román nemzeti jog alapján: a szerző vagy a közös jogkezelő egyesület.
A tényállás lényege az előzetes döntés 14. pontjából világosan és tömören kiolvasható:
„2004 májusa és 2007 szeptembere között a Globus cirkusz – cirkuszi és kabaré-előadások szervezőjeként – nyilvános előadás keretében zeneműveket tett érzékelhetővé a közönség számára jövedelemszerzési céllal, anélkül hogy erre az UCMR-ADA-tól »nem kizárólagos« engedéllyel rendelkezett volna, illetve anélkül, hogy ez utóbbi részére megfizette volna a szerzői vagyoni jogoknak megfelelő díjazást.”
A felek közötti vita pedig ezek után gyakorlatilag a körül forgott, hogy a Globus cirkusz kitől volt köteles engedélyt kérni az érintett zeneműveket. Merthogy a cirkusz menedzsmentje a művek szerzőitől kifejezett engedéllyel rendelkezett (az ítélet szerint „a szerzői vagyoni jogok átruházására vonatkozóan szerződést kötött az általa szervezett előadások során felhasznált zeneművek szerzőivel”, csakhogy a román nemzeti jog ismerete nélkül nem mennék bele abba, hogy ez a fordítás helytálló-e, ilyen átruházást ugyanis a magyar jog hagyományosan nem ismer, és ezért elsőre furcsán hat e mondat).
Az érintett közös jogkezelő szerint azonban az engedélyt a román szerzői jogi törvény előírása folytán tőle kellett volna megkérni, a jogszabály ugyanis a zeneművek nyilvánossághoz közvetítése vonatkozásában kötelező közös jogkezelést irányoz elő. A felek mindezeken felül arról is érdemi vitát folytattak, hogy vajon a román jogalkotó megfelelően implementálta-e az InfoSoc-irányelv releváns 3. cikk (1) bekezdését. Az ugyanis „csak” a nyilvánossághoz közvetítésről tesz említést, és nem a nyilvános előadásokról, a kettő között pedig az érdemi különbség az, hogy előbbi esetben távollevők, utóbbi esetben jelenlévők számára történik a tartalom elérhetővé tétele. Mint azt az előzetes döntés 22-25. pontjaiból kiolvashatjuk, a román fórum azt is kétségbe vonta, hogy a kiterjesztett hatályú, kilépést nem engedő kötelező közös jogkezelés összhangban áll-e az irányelv eredeti céljával, ami az volt, hogy „egyensúlyt teremtsen a szerzők és a felhasználók jogai között”.
A román Legfelsőbb Bíróság által végső soron feltett kérdések a következők szerint hangoztak:
„1) A […] 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a »nyilvánossághoz közvetítés« alatt:
a) kizárólag azon nyilvánossághoz közvetítést kell érteni, amely nincs jelen a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen, avagy
b) egy mű bármely más, a nyilvánosság számára nyitva álló helyen közvetlenül – a mű előadásának, valamint közvetlen bemutatásának bármely más nyilvános módja révén – érzékelhetővé tételt is érteni kell?
2) Amennyiben az első kérdésre adandó válasz az a) pontban foglalt eset, akkor ez azt jelenti‑e, hogy a mű b) pontban említett nyilvánosság számára érzékelhetővé tétele nem tartozik ezen irányelv hatálya alá, vagy azt jelenti, hogy nem a mű nyilvánossághoz közvetítésének, hanem bemutatásának és/vagy nyilvános előadásának minősülnek a […] Berni Uniós Egyezmény 11. cikke (1) bekezdésének i) pontja értelmében?
3) Amennyiben az első kérdésre adandó válasz a b) pontban foglalt eset, akkor a [2001/29] irányelv 3. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi‑e a tagállamoknak, hogy a zeneművek nyilvánossághoz közlése jogának kötelező közös kezelését törvény útján szabályozzák, függetlenül a közlés módjától, még ha e jog gyakorlására egyénileg, ily módon közvetlenül a szerzők által is van lehetőség, anélkül, hogy lehetőségük lenne műveik közös kezelés alóli kivételére?”
Habár ezt követően az EUB válasza relatíve hosszú (több mint két oldal), az nagyon tömören összefoglalható: az első kérdésből az a) válasz a nyerő. Vagyis a nyilvánossághoz közvetítés csak a távollevők számára történő továbbítást jelenti, a jelenlévők számára történő prezentálás/vetítés stb. nem sorolható az InfoSoc-irányelv 3. cikk (1) bekezdése alá. Ahogy az érdemi összefoglaló pont jelzi:
„Tekintettel az előzőekben kifejtett megfontolásokra, az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelvet és különösen annak 3. cikke (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok kizárólag azon nyilvánossághoz közlésekre vonatkoznak, amelyen a nyilvánosság nincs jelen a közlés kiindulópontjául szolgáló helyszínen, kizárva ebből a körből a mű bármely más, a közönség számára nyitva álló helyen közvetlenül – a mű előadásának vagy közvetlen bemutatásának bármely más nyilvános formájában – megvalósuló érzékelhetővé tételét.”
Mindezekre tekintettel a harmadik kérdésre az EUB-nak választ sem kellett adnia.