Közérdekű adatigénylés és személyhez fűződő jogok

jún 28, 2015 by Dr. Mezei Péter in Magyar szerzői jog

Az Igazságügyi Minisztérium egy új törvénytervezetet terjesztett a Parlament elé „T/5404. számú törvényjavaslat az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, továbbá egyes más törvények módosításáról” címmel. Ennek 23.§-a a szerzői jogi törvényünket is módosítani kívánja.

Olvassuk el gyorsan a normaszöveget:

„23. § A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény „A személyhez fűződő jogok gyakorlása” alcíme a következő 15/A.§-sal egészül ki:

„15/A. § A szerzői jogi védelem alatt álló mű közérdekű adatként vagy közérdekből nyilvános adatként való megismerésére irányuló igényt a szerző személyhez fűződő jogainak védelme érdekében az adatot kezelő közfeladatot ellátó szerv az adatigénylő által kívánt forma és mód helyett – az adatigénylés teljesítésére rendelkezésre álló határidőben – a mű közérdekű adatot vagy közérdekből nyilvános adatot tartalmazó részei megtekintésének lehetővé tételével is teljesítheti.”

A törvénymódosítás vonatkozó indokolása szerint továbbá:

„A Javaslat az Infotv. 27. § (2) bekezdés h) pontjában szabályozottaknak megfelelően, a szerzői jogi védelem alatt álló mű szerzője személyhez fűződő jogai (a mű nyilvánosságra hozataláról való döntés, a mű egységének megőrzése, a szerzői minőséghez kapcsolódó jogok) védelme érdekében lehetővé teszi, hogy az adatkezelő az adatigénylő által kívánt forma és mód (pl. papíralapú vagy elektronikus másolat rendelkezésre bocsátása) helyett olyan formában teljesíthesse az adatigénylést, hogy az adatigénylő számára az adatkezelő hivatali helyiségében a szerzői jogi védelem alatt álló mű közérdekű adatnak vagy közérdekből nyilvános adatnak minősülő részeinek megtekintését (ideértve a jegyzetek készítésének lehetőségét) biztosítja. A javasolt szabályozás a közérdekű adat megismerése iránti igény tartalmát, az erre vonatkozó anyagi jogi jogosultságot nem érintve határozza meg az igény teljesítésének végrehajtására vonatkozó eljárási szabályokat a Javaslat által érintett speciális esetben. Az adatigénylés teljesítésére ugyanakkor ez esetben is az általános határidők vonatkoznak, azaz főszabályként a törvényben meghatározott, ha az adatigénylésre bíróság kötelezte az adatkezelőt, abban az esetben pedig a bíróság által megszabott határidőn belül kell a megtekintés lehetőségét a Javaslatban megállapított szabályok szerint biztosítani.”

Bevallom őszintén, én ezzel a témakörrel még keveset foglalkoztam, de most ránéztem az eredeti Info-törvényre is, hogy a fenti javaslatot értelmezni tudjam. Az indokolásban hivatkozott szakasz, bekezdés és pont gyakorlatilag lehetővé tette a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelme érdekében a közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez való jog korlátozását. A módosítás nyomán ami újdonság, hogy az adatkezelő nem lesz köteles papíron vagy elektronikusan rendelkezésre bocsátani a tartalmakat, hanem elrendelhető, hogy azokat csak és kizárólag az adatkezelő hivatali helyiségeiben legyenek megtekinthetők. Miközben ez az információk gyors világhálóra kerülésének megakadályozásában esetleg hatásos lehet, nem árt észben tartani, hogy a rendelkezés a személyhez fűződő jogokra hivatkozik, mint a szabályozás mögöttes indoka. Egyszóval elvileg a törvénymódosítás a személyhez fűződő jogok védelme érdekében teszi lehetővé, hogy „a szerzői jogi védelem alatt álló mű közérdekű adatnak vagy közérdekből nyilvános adatnak minősülő részeinek megtekintése, ideértve a jegyzetek készítésének lehetősége biztosított legyen az adatkezelő hivatali helyiségeiben”.

Két gondolat jut eszembe ezzel összefüggésben: sem a törvénymódosítás, sem annak indokolása alapján nem evidens, hogy ez a megközelítés miért fontos a személyhez fűződő jogok biztosítása érdekében. Ha egyszer feljegyzés készülhet, a szerző személye kiderülhet. (Erősen kétlem, hogy egy közérdeklődésre számot tartó adat esetén, amely például egy nagy horderejű megállapodással függ össze, ne lehetne megismerni a dokumentum készítőjének a nevét, ezzel is kontrollálandó az esetleges visszaélésszerű magatartásokat.) A mű integritásának a védelme így sem válik erősebbé, hiszen például az adat elektronikus közlése esetén is „lecsippentik” a dokumentumból a nem közérdekű adatot. Ez értelemszerűen a hivatali helyiségekben történő megtekintés esetén is hasonlóképpen történhet. (Hiszen a törvénymódosítás maga is jelzi, hogy csak a közérdekű adatoknak tekinthető részek ismerhetők meg ilyen módszerrel, vagyis a többit nem lehet elérhetővé tenni.) Egy szó mint száz, azoknak a véleménye tűnik teljességgel megalapozottnak, akik szerint a fenti törvénymódosítás az Origo és a Századvég közötti, közérdekű adatok kiadására vonatkozó per miatt került beterjesztésre, ezzel is ellehetetlenítve a közérdekű(nek gondolt) adatok kiadását.

A másik (a fentiek fényében világosan csak „elméleti”) megjegyzésem az Info-tv. és az Szjt. összeolvasásából fakad. Talán csak túlzottan aggodalmas vagyok, és úgy is fogalmazhatnék, hogy abbéli reményeimnek kívánok hangot adni, hogy a fenti módosítás nem kerül indokolatlanul széles körben használatra. Mire gondolok? Remélem, hogy az adatkezelőknek nem lesz lehetősége a fentiek alapján egyébként szerzői műnek nem minősülő dokumentumokat is csupán korlátozottan hozzáférhetővé tenni. Például egy közérdekű szerződés sosem lesz szerzői mű, az Szjt. 1.§ (4) bekezdése szerint pedig „nem tartoznak e törvény védelme alá a jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei, a bírósági vagy hatósági határozatok, a hatósági vagy más hivatalos közlemények és az ügyiratok, valamint a jogszabállyal kötelezővé tett szabványok és más hasonló rendelkezések”. Vagyis az ilyen dokumentumoknál nem csak, hogy nem beszélünk műről, de azok „nem tartoznak e törvény védelme alá”, következésképp személyhez fűződő jogok sem léteznek felettük. Tehát ezekre nem is lehet hivatkozni az adatok kiadásának kérelmezése esetén.

Még egy: a szűk, nyelvtani értelmezés alapján az Szjt. 41.§ (2) bekezdése („bírósági, továbbá közigazgatási vagy más hatósági eljárásban a mű bizonyítás céljára, a célnak megfelelő módon és mértékben felhasználható”) nem az adatigénylőknek kedvez. Bár valószínűleg az esetek egy jelentős részében hatóság az adatkezelő, s mint ilyen, az adatigénylés teljesítését hatósági eljárásnak tekinthetjük, ám az nem valószínű, hogy bizonyításnak minősülne. Ezzel együtt is fontos lenne tisztázni, hogy a 41.§ (2) bekezdés valóban nem vonatkozik-e a közérdekű adatigénylés folyamatára.

Update #1: szakavatott pesti kollégám hívta fel a figyelmemet arra, hogy az Origo kontra Századvég ügyben még szerzői jogi szakvélemény is született, méghozzá a 12/14-es számú. Ennek az alábbi bekezdése érdemelhet különös figyelmet:

„A minisztériumi, hatósági eljárások során ugyanakkor a megkötött felhasználási szerződések nem kerülnek alkalmazásra, még akkor sem, ha az eljárásokban egyébként az Szjt. szerinti felhasználási cselekmények történnek, hiszen a tanulmányokra ebben a körben – amennyiben ügyiratnak minősülnek – nem terjed ki a szerzői jogi védelem. Ebből az is következik, hogy nem a felhasználási szerződések rendelkezéseiből, hanem az ügyirati jellegből kell kiindulni akkor is, ha az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) szerint az adatigénylők a tanulmányokban foglalt, azok által hordozott közérdekű adatok megismerését kérik. A szerzői jogi törvény a tanulmányok adatigénylők általi elolvasása, tanulmányozása, esetleges saját előadásban, saját megfogalmazásban történő ismertetése tekintetében nem biztosít jogi védelmet a tanulmányok szerzőinek akkor sem, ha egyébként a szerzői felhasználási jogok gyakorlására a megrendelővel felhasználási szerződést kötöttek.„

Ha a törvényjavaslat erre adott reakció, márpedig eziránt csekély kétségeim vannak, akkor bátran kijelenthető, hogy a fenti észrevételem újul erővel igazolható: a módosításnak SEMMI értelme, de legalábbis a közérdekű adatok megismerése egyszerűen nem akadályozható a személyhez fűződő jogokra hivatkozással!