Köszönhetően a USCO-ban dolgozó kollégámnak, már tegnap értesültem az eseményről, amelyet örömmel osztok meg a blog olvasóival. Plusz hozzáteszem, hogy aki rendszeresen követi a bejegyzéseinket, már találkozhatott Pallante asszony e vonatkozásban kifejtett nézeteinek elemzésével. A „The Next Great Copyright Act” című tanulmányáról ugyanis cikkajánlót készítettem. Ugyanezen mű vázlata mentén épült fel a bizottsági meghallgatáson előadott állásfoglalása („statement”) is.

Az állásfoglalás egyrészt hangsúlyozottan kiállt amellett, hogy az USCO-t és annak személyi állományát a digitális korszak kihívásaihoz kell igazítani. Eszerint:

„the Office serves an economically significant marketplace, requires a sophisticated technology enterprise, has funding needs that are distinct from the Library’s, and would benefit from the kind of management authority that would allow an expert staff to adapt nimbly and responsibly to the changing landscape. A new structure must be consistent with the constitutional requirements that have been identified by Members of Congress, the courts, and legal experts, and it should respect the century-old tradition of the Office providing expert legal interpretation and impartial policy advice to both Congress and federal agencies. (…) I believe that the Copyright Office can and should operate leanly, but at least a third of the Register’s future staff should be experts in technology, data standards, and information management concerns.” (p. 8-9.)

Másrészt pontosan megjelölt olyan területeket a dokumentm, ahol szükséges a szerzői jogi törvény módosítása. Az egyik ilyen a hangfelvételek felhasználásának licencia-gyakorlata. Ezzel kapcsolatban Pallante a következőket mondta:

„the Office suggests a series of balanced changes to our government processes to promote more efficient licensing practices, greater parity among competing platforms, and fair compensation for creators. We recommended greater free market activity while preserving the benefits of collective licensing for those smaller actors who may still need to rely upon it. The report also reflects the Office’s longstanding view that the United States must join other developed nations in recognizing a full public performance right for sound recordings.” (p. 11.)

Hasonlóan érdekes javaslat, hogy a 30.000 dolláros kárkövetelést meg nem haladó ügyekben külön fórumot hozzanak létre. Ami a javaslatból nem derül ki, az az, hogy a fenti összeghatárt a törvényes kártérítés minimuma (750$) vagy a maximuma (30.000$) alapján számítanák, vagyis – másféle matek szerint – 40 vagy 1 jogsértés esetén is a fórumnál maradna-e a hatáskör. Az állásfoglalás szerint egyébként:

„As reflected in the draft legislation appended to our report, the tribunal would be a wholly voluntary alternative to federal court, focused on small infringement cases valued at no more than $30,000, and it would award damages in non-precedential decisions, with no injunctive powers.” (p. 13.)

A javaslat kiáll továbbá a jogvédett tartalmak engedély nélküli streamelésének szabálysértésból (misdemeanor) bűntetté (felony) nyilvánítása mellett:

„Currently, criminals who engage in unlawful internet streaming can only be charged with a misdemeanor, even though those who unlawfully reproduce and distribute copyrighted material can be charged with a felony. This distinction makes no sense. As streaming becomes a dominant method of obtaining content online, unlawful streaming has no less of an adverse impact on the rights of copyright owners than unlawful distribution.” (p. 13.)

Pallante hangsúlyozza továbbá, hogy a könyvtáraknak biztosított szabad felhasználási lehetőség (§108) pontosabban kell körülírni, és igazítani kell a digitális világ kihívásaihoz. Hasonlóképp prioritásként jelöli meg a javaslat, hogy az árva művek felhasználását jogszabályi szinten rendezze az Egyesült Államok. (E ponton öröm látni, hogy a hivatali kolléga közbenjárására a magyar szabályozás is említésre került lábjegyzetben, méghozzá előkelő helyen, az uniós irányelv és a kanadai törvényt követően harmadikként.) Az állásfoglalás továbbá – ugyancsak kellemes meglepetésként – azt javasolja, hogy a követő jogot is szövetségi szinten kell rendezni. Ugyanakkor jó látni, hogy e téren azért elképzelhetőnek látja Pallante a „rugalmasságot”:

„the Office suggested that, in addition to a resale royalty right, Congress may wish to consider a number of possible alternative or complementary options for supporting visual artists within the broader context of art industry norms, art market practices, and other pertinent data.” (p. 19.)

Azt sem árt tudni (ez nekem most újdonság), hogy idén Nadler képviselő benyújtott egy törvényjavaslatot a tárgykörben. (A tervezetet lásd itt, amint lehet, külön írok róla.) A dokumentum ugyancsak említést tesz a Marrakeshi Szerződésről, és javasolja, hogy azt a lehető leghamarabb írja alá az Egyesült Államok. Végül az USCA §1201 alapján a digitális világban alkalmazható egyes, speciális korlátozásokról és kivételekről szóló szabályozás felülvizsgálata is indokoltnak tűnik.

Pallante emellett szépen csokorba szedte azokat a kérdéseket is, amelyek további elemzést igényelnek (értesítési és eltávolítási eljárás, tömeges digitalizálás, személyhez fűződő jogok), illetve amelyek további figyelemre méltóak (fair use, lehívásra hozzáférhetővé tétel, a USCO általi nyilvántartásba vétel, kötelespéldányok, sőt még a jogkimerülés is említésre került egy felsorolásban, kiemelés nélkül).

Izgalmas idők várnak az amerikai szerzői jog iránt érdeklődőkre.

Terry Hart a CopyHype blogon így írt az állásfoglalásról.