Az EU pozíciója a TTIP szellemi tulajdonvédelmi fejezetéről

ápr 23, 2015 by Dr. Mezei Péter in Európai Unió

Az Európai Unió és az Egyesült Államok között a napokban is zajlanak az egyeztetések a Transatlantic Trade and Investment Partnership (TTIP) megállapodás részleteiről. Alig egy hónapja az EU közzétett egy tömör pozíciós anyagot, amely a közösség szellemi tulajdonvédelemmel kapcsolat álláspontját rögzíti a TTIP esetleges tartalmát illetően.

Forrás: Better Finance

A pozíciós anyag alapján az EU prioritása, hogy a TTIP szellemi tulajdonvédelmi fejezete négy részből épüljön föl. Elsőként a meglévő nemzetközi szellemi tulajdonvédelmi megállapodások felsorolása és az azokkal való megfelelés hangsúlyozásáról lehet szó. A nem kimerítően felsorolt megállapodások között gyakorlatilag valamennyi számottevő szerzői jogi és iparjogvédelmi szerződés/megállapodás megtalálható. A második nagy rész egy preambulum lenne, ahol kiemelést nyerne a szellemi tulajdonvédelem fontossága, és az innováció, kreativitás és a fenntartható fejlődés szempontjából fennálló jelentősége. Az EU hangsúlyozza e ponton: „IP is not a purpose in itself. It is a tool for jobs and growth.” Egy további részben kerülnének rögzítésre azok az alapelvek, amelyek a TTIP értelmezésének, végrehajtásának és/vagy gyakorlatának közös minimumjai. (Érdekes lesz látni, miben tud az EU és az USA pontosan megállapodni.) Ezen a ponton jelenleg három konkrét témát sorol fel a pozíciós anyag: a rosszhiszemű védjegybejelentésekkel szembeni fellépés lehetősége; a kis mennyiségben behozott hamisított áruk vámkezelése; illetve a szabadalmaztatás területén az eljárások és a szabadalmaztathatók alapkövetelményeinek a rögzítése. (Sajnos itt nincs szó szerzői jogi kérdésekről.)

Ami érdekes lehet számunkra, az a szerzői jogi rész. Ez egyelőre ugyancsak csekély információkat tartalmaz. Lássuk eredetiben:

„The three key copyright issues that the EU seeks to address are:

– remuneration rights for broadcasting and communication to the public (public performance) for performers and producers in phonograms;

– a full right of communication to the public (public performance) for authors in bars, restaurants and shops;

– a resale right for creators of original works of art.
The EU already grants protection in all three areas through its acquis. It is important to obtain reciprocal treatment in the US to that currently available in the EU for US right-holders. The US is undergoing a review of its copyright legislation.”

Jól láthatóan itt hangsúlyozottan csak három területről van szó, nem „non-exhaustive” lista került megfogalmazásra. A kapcsolódó jogi jogosultak díjazásának a kérdése – a nemzeti elbánás elvének korlátozott érvényesülése okán – elsősorban az amerikaiak számára fontos kérdés, míg a másodikként említett rendelkezés folytán az amerikai joganyag venné át az Európai Unióban szélesebb keretek között szabályozott nyilvános előadáshoz fűződő jogot. Ez utóbbi azért is érdekes, mert az EU és az USA sok-sok éve egy WTO vitarendezési eljárás keretében esett egymásnak az amerikaiak által biztosított szabad felhasználási lehetőség fölött, amely lehetővé tette, hogy bizonyos kis alapterületű intézmények – hagyományosan bárok, éttermek és boltok – mentesüljenek a díjfizetés kötelezettsége alól, ha otthoni készülék segítségével adják elő nyilvánosan a hangfelvételeket. A vicc az, hogy a WTO vitarendezési eljárása elmarasztalta – részben legalábbis – az Egyesült Államokat, azonban utóbb a felek megállapodtak abban, hogy az amerikai szabad felhasználás marad, cserébe az USA évi potom 1.2 millió euróval „kárpótolja” az európaiakat. Egy szó mint száz, a két első esetkörben a „körbetartozást” erősítve ugyan, de lehetővé válhat, hogy a két nagy blokk jogosultjai több pénzhez jussanak a másik országból.

A harmadik esetkör szintén érdekes. A követő jogot az EU több mint tíz éve harmonizálta, ma már egységesen érvényesül minden tagállamban. (Pár évig néhány ország derogációval élt, és csak lassan vezették be az új szisztémát.) Másrészről azonban az Egyesült Államok nem ismeri szövetségi szinten a követő jogot. (Tagállami szinten Kalifornia államban létezik ilyen törvény.) Vagyis itt e ponton ismét az amerikaiak kerülnek lépéskényszerbe. Ugyanakkor ez számukra igenis megéri majd, hiszen a követő jog uniós szabályai jelenleg csak az EU 28 tagállamának a szerzői javát szolgálja. Sőt a Berni Uniós Egyezmény lehetővé teszi, hogy a tagállamok a nemzeti elbánás elve helyett a reciprocitás elve alapján védjék a külföldieket. Más szóval: az amerikaiak jelenleg nem részesülnek a követő jogi díjból, ha az amerikai művészek alkotásait európai aukciós házak értékesítik. Még egy fontos megjegyzés: a követő jog esetleges szerepeltetése a TTIP-ben nem csak azt jelenti, hogy a reciprocitáson alapuló alkalmazás előfeltételeként az Egyesült Államok is – legalább a 2001/84/EK irányelvben foglalt tartalommal – kénytelen lesz szövetségi szinten rendezni a kérdést. Legalább ilyen fontos, hogy az EU által ismert regionális/közösségi jogkimerülés korlátozását adó követő jog alkalmazásának hatóköre az Atlanti-óceán túlpartjára is kiterjedne. Ez pedig mindmáig egyedülálló módon egy újabb „mutáció” megszületéséhez vezetne a jogkimerülés vonatkozásában. (Az EU „regionális” mintáján kívül a területi és a nemzetközi jogkimerülés között tettünk eddig különbséget.) Miközben ugyanis a jogintézmény alkalmazása továbbra is az EU/EGT régiójára korlátozódna, addig az ennek korlátozását adó követő jog alapján már a tengerentúli szerzői jogosultak műveinek viszonteladása is díjfizetéshez lenne kötve.

A TTIP ezen felül földrajzi árujelzőkkel, ipari titkokkal és titkos üzleti információkkal is foglalkozik majd, valamint – ismét nem kimerítő módon – rögzíti, hogy a TTIP elfogadása után milyen kapcsolattartási módok érvényesülnének. További részletekről az alábbi weboldalon tájékozódhatunk. Illetve nem árt tudni, hogy néhány napja kiszivárgott az Európai Bizottság tervezete a digitális egységes piacról. (Elemzés erről később.) Érdekes lehet majd látni, hogy ez mennyiben lesz összhangban a TTIP tartalmával.