Viszonylag ritkán fordul elő, hogy Budapesten kívül kerül olyan, a szellemi alkotások jogát érintő konferencia vagy más előadás megrendezésre, amely kedvéért az ember vállalja a Magyar Államvasutakkal való utazás mindenki által jól ismert élményét, és a hajnali keléssel járó kényelmetlenségeket, de a Szegedi Tudományegyetemen megrendezésre került workshop alkalmas volt arra, hogy nagyobb számú érdeklődőt is megmozgasson a részben védjegyjogot, részben pedig szerzői jogot felölelő tematikájával és meghívott előadóival.

A rendezvény első előadója Enrico Bonadio volt, a City University of London oktatója, aki a sértő és megbotránkoztató védjegyekről tartott előadást. Bonadio úr előadásában az Egyesül Királyság, Ausztrália és az Egyesült Államok joggyakorlatából vett példákkal szemléltette, hogy mennyire nehéz feladat is védjegyek lajstromba vételének ezen korlátait helyesen megítélni, és milyen problémát okoz, hogy bizonyos országokban ugyanazt a védjegybejelentést lajstromba veszik, bizonyos országok pedig megtagadják annak lajstromozását. Az előadó végül arra a következtetésre jutott, hogy összességében a lajstromozást végző hivatalok tevékenysége a felmerülő problémák – például a közvélemény toleranciaküszöbének folyamatos változása – ellenére egyrészről szükségszerű (tehát a piac önszabályozó képességével önmagában nem orvosolható), másrészről pedig összességében hasznos is mind a jogosultak, mind pedig a társadalom számára.

Második előadónk, John T. Cross, a University of Louisville oktatója szintén a sértő és megbotránkoztató védjegyek témáját vizsgálta, ám egy teljesen más szemszögből, elsősorban az Egyesült Államok jogára alapozva. Cross úr szintén pár szórakoztató példával vezette fel a problémát (ezek egyike a bejegyzés címében is megjelenik), majd az összetéveszthetőség, a véleménynyilvánítás szabadsága és végül a jóhírnévrontás egyes speciális eseteinek (dilution és tarnishment) alapos bemutatásával járta körül a felmerülő védjegyjogi kérdéseket. Az előadás egy hangsúlyos pontja az LL Bean eset bemutatása volt, amelyen keresztül a hallgatóság betekintést nyerhetett az angol-szász jogrendszerek jogi gondolkodásába, illetve a paródia és szatíra funkciójába az Egyesül Államok jogában.

Rövid szünet után a rendezvény szervezője, Mezei Péter, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense folytatta, aki a linkelés szerzői jogi megítéléséről adott elő. A hiperhivatkozások egyes típusainak rövid bemutatása után az Európai Unió Bíróságának releváns döntései, valamint észak-amerikai és kanadai esetek kerültek bemutatásra, amelyeken keresztül a hallgatóság számára is egyértelművé vált, hogy a szerzői jognak ismét sikerült egy olyan problémába ütköznie, amelyeket bár dogmatikai szempontból többé-kevesébe képes minősíteni, sajnos ezen minősítés távol sodródhat mind a gyakorlat, mind a józan ész partjaitól.

Összességében tehát remek eseményen vehettünk részt, amit nem csupán az előadások színvonala, hanem a megjelent hallgatók és végzett kollégák nagy száma is jelzett. Remélhetőleg a szegedi workshopokból hamarosan hagyomány lesz, mivel egy korai kelést és némi utazást mindenképpen megérnek.