A tanulmányt az online JIPITEC folyóirat közölte le, amelynek köszönhetően így korlátlan hozzáférése lehet bárkinek a tanulmányhoz. Dussolier professzor munkája egyébként nem előzmények nélküli. Nem is oly rég jelent meg a Triaille elemzés, amely a korlátozások és kivételek uniós szabályozását vizsgálta, és ott Dussolier volt felelős a könyvtári kérdések összefoglalásáért.

Dussolier cikke az e-haszonkölcsönzéssel kapcsolatos problémafelvetést követően előbb magának a haszonkölcsönzésnek a jelenlegi gyakorlatát és szerzői jogi szabályozását vázolja fel. E bázisra építkezve tekinti át az anyag az e-haszonkölcsönzés jelenlegi általános gyakorlatát, amely a kiadók és a könyvtárak aggregátor-szolgáltatók közbeékelésével megvalósuló engedélyezési szisztémán alapul. Igaz, Európából viszonylag kevés működő modell hozható, és főleg az Egyesült Államokban tűnik úgy, hogy kikristályosodtak a könyvtárak választási lehetőségei. (E vonatkozásban lásd még ezt a kiváló amerikai anyagot.)

A tanulmány érdemi része természetesen az e-haszonkölcsönzés uniós szabályozási alternatíváiban rejlik. Egyrészt rögzíti az anyag, hogy per definitionem nincs kizárva a Bérlet-irányelv alapján az e-haszonkölcsönzés, ugyanakkor a gyakorlati élet (a licencia-szerződések révén) ez ellen hat, és legalább annyira kétséges, hogy a három-lépcsős tesztet miként lehet ráhúzni e témakörre. Dussolier cikke ebben alkot nagyot. Egyrészt alaposan igazolja, hogy az e-haszonkölcsönzés társadalmilag miért volna indokolt szolgáltatás, és azt az állítását is alátámasztja, hogy a szerződéses gyakorlat miért nem tekinthető tökéletesnek, s hogy épp ezért milyen lehetőségek adottak még egy kivétel bevezetésére.

A háromlépcsős-teszt első lépcsőjét (szűken meghatározott norma) Dussolier megalapozottnak látja, különösen az általa korábban már kifejtett össztársadalmi indokokból. Utóbb a harmadik lépcsőt illetően sem lát különösebb aggályokat a szerző. Az érdemi pont e téren a második lépcső, amely a korlátozásnak vagy kivételnek a mű rendes hasznosítására gyakorolt indokolatlan káros hatásait vizsgálja. Dussolier szerint e téren összességében kell arra figyelni, hogy az e-haszonkölcsönzés képes-e versenyezni az e-könyvek piaci értékesítésével. A válasz pedig az, hogy bizony komoly problémákat szülhet, ha a könyvtárak mindenféle korlátozás nélkül rendelkezésre bocsátanának e-könyveket a tagságuknak. Ezért a szerző több olyan korlátozó/nehezítő körülmény bevezetését javasolja, amellyel egy kicsit „kevésbé vonzóvá” lehet tenni az e-haszonkölcsönzést. E téren a hozzáférés korlátozottságát, az egyes példányokhoz való korlátozott számú hozzáférést, a digitális műpéldányok mesterséges minőségromlását, a DRM alkalmazását és a tartalmak meghatározott időbeli csúszással történő rendelkezésre bocsátását említi. (Bár azt Dussolier maga is beismeri, hogy ez utóbbi például a filmiparban a fájlcserélés útján megvalósított jogsértések elszaporodásával járt.)

A javaslat igazán impozáns, kíváncsian várjuk, hogy lesz-e foganatja ennek a „manifesztónak”.

A tanulmány bibliográfiai adatai a következők:
Séverine Dusollier: A manifesto for an e-lending limitation in copyright, JIPITEC, Vol. 5., 2014/3: p. 213-229.