Az ábra elkészítéséhez szükséges volt némi útvonaltervezés, a kivitelezés kapcsán pedig a megfontolt edzésmunka, tekintettel arra, hogy bizonyos, „részletgazdagabb” pontokon lassabban haladtam, hogy több mintát tudjon venni a mobilalkalmazás (vö: mint amikor erősebben rányomjuk például egy papírlapra a ceruzát). Erre tekintettel a magam részéről szellemi tevékenységből fakadónak minősítem, de ezzel nyilván lehet, sőt kell is vitatkozni. Álláspontom alátámasztásaként mindenképp hivatkozni szeretnék a SZJSZT 31/2005. számú szakértő véleményére az értelemszerű eltérésekkel (bár nem releváns, de az edzésmunka során zeneművet is felhasználtam).

Akik egyébként másként gondolják, – bár semmiképp nem tartom méltónak magamat egy bejegyzésben mellette említeni – azoknak javaslom például Yves Klein munkásságának tanulmányozását, immáron bátran beágyazva az alábbi felvételt:

Felmerült továbbá az a kérdés is bennem, hogy amennyiben szellemi alkotásról, úgy számítógépi programalkotásról vagy rajzról vagy valamilyen új műnemről lehet-e szó? A megjelenését tekintve mindenképp rajznak tekinthető a véleményem szerint, azonban az „alkotási folyamat” sokkal inkább egyfajta paraméterező programozásnak tűnik, melyek során a mobilalkalmazás, mint számítógépi programalkotás általunk ismeretlen rendszerességgel mintavételezi és rögzíti a GPS helyzetünket és amelyet egyéb mobilhálózati események és véletlenszerűségek is befolyásolnak. Erre tekintettel maga a szellemi alkotás pontosan soha nem lesz megismételhető, hiszen azonos körülmények között, azonos edzésmunka sem fog teljesen azonos ábrát eredményezni.

Önmagában az a tény, hogy az egyes GPS koordináták egyszerű számok sorozatával leírhatók még nem csökkenti szerintem a szellemi alkotás létjogosultságát, hiszen a digitális fényképfelvételek, digitális rajzok ugyancsak leírhatók bináris számsor formájában. A futás és az alkotás mellett azonban a gyarapítás kérdését még nem vizsgáltam.

Vinton Cerf a Google hivatalos evangelistája a Heidelberg Laureate Forumon hangsúlyozta a napokban, hogy nemcsak a digitális felejtéshez, hanem a digitális megőrzéshez is jogunk van, azonban úgy látta, hogy ennek jelenleg számtalan akadálya létezik. Egyfelől a konverzió és a kompatibilitás hiányát jelölte meg, másrészt leszögezte, hogy gyorsan válhat nagyon komplikálttá a kérdés és nőhet nagyon gyorsan az információk mennyisége, melyekre emlékeznünk kell. Ezen információk jelentős része pedig nyilvánvalóan szellemi alkotás is egyben.

A megoldás pedig egyszerűnek tűnhet: elég a fontos adatokat mindig az aktuális formátumba konvertálni, a többi pedig „mehet a kukába” – javasolják gyakran Vinton Cerfnek. Ő azonban kiáll amellett, hogy „mi nem vagyunk hivatottak eldönteni a jelen kor adatairól, hogy mi fontos, és mi nem.” A probléma egyébként hasonló kontextusban az árva művek digitalizálása kapcsán is felmerült. Cerf azon kijelentése, hogy 1960 jobban látható lesz majd száz év távlatából, mint 1980 érdekes, de figyelmeztető is egyben. A digitális információ és egyben a szellemi alkotások száma valóban, korábban elképzelhetetlen sebességgel nő.

Azonban gyakran mi magunk sem gondoskodunk azok megfelelő megőrzéséről. Valószínűleg mindenki járt már úgy, hogy egy utazásról, eseményről visszaérkezve maga sem rendszerezte a digitális képeit, mondván, majd később kiválogatásra kerülnek a jobb fotók, a többi pedig törlésre kerül, majd a válogatás végül elmaradt. Hasonlóan sokunknak vannak elvesztett adatai és adathordozói, véletlenül felülírt digitális adattartalmai, olvashatatlan CD/DVD lemezei.

A digitális korba lépve a szerzői jog „kvázi expanziója” mellett (melynek katalizátora és alapja korántsem jogi, annál inkább technikai eredetű) gyakran mi magunk sem vagyunk képesek dönteni arról, hogy mely szellemi alkotásunk értékes és megőrzendő és mely értéktelen. Ha pedig lokálisan képtelenek vagyunk erre, akkor mit várhatunk a globális társadalomtól? Mindenesetre a napokban kellett szomorúan tudomásul vennem, hogy a 64-bites Windows 8.1 operációs rendszerben már nem sikerült a 90′-es évek végén, általam, Clipper nyelven írt számítógépi programalkotásnak megfelelő futtatási környezetet teremtenem, noha az előző Windows verzióknál erre még lehetőségem volt. Pedig hol van még a védelmi idő lejárta…