BestWater ügy: jó hír a beágyazás rajongóinak
Nem is oly rég az Európai Unió Bíróságának előzetes döntést kellett hozni a linkelés szerzői jogi megítéléséről (lásd a Svensson ügyet). Akkor az EUB a felhasználók mellett állt ki. Bár a szerzői jogi szabályok nyelvtani értelmezése valószínűleg más eredményt tett volna indokolttá, összességében ez a konklúzió életszerűbbnek hat. Ezen alapokra is építkezve az EUB 2014. október 21-én (majdnem egy hónapja) közzétette végzését a BestWater ügyben, amely a beágyazás/kerettechnika/framing hasonló elemzését tartalmazza.
Az érdeklődőknek van egy jó és egy rossz hírem. Az előbbi szerint a végzés mindössze 5 oldal. Akár könnyű olvasmány is lehetne. Ugyanakkor jelenleg csak németül és franciául érhető el a szöveg. (Ez talán nem is fog változni majd.) Úgyhogy aki nem beszéli ezeket a nyelveket, látogasson el esetleg a Kluwer Copyright Blog oldalára, ahol angol elemzést is talál. Vagy olvasson itt tovább. Ja, és még egy észrevétel: az EUB hagyományosan – eljárási szabályzatának a 99. szakasza értelmében – akkor ad ki végzést, ha az előzetes döntéshozatalra bocsátott kérdésre adható válasz egyértelmű, a korábban hozott döntésekből levezethető. Ez most – az EUB szerint – egy ilyen eset.
A tényállás szerint egy víztisztító rendszerek előállításával és értékesítésével foglalkozó német cég két perces reklámfilmjét a cég engedélye nélkül lehívásra hozzáférhetővé tették a YouTube csatornáján keresztül. Két magánszemély, akik a felperes versenytársát jelent másik cég viszonteladói voltak, a saját honlapjukról beágyazás segítségével elérhetővé tették a kérdéses YouTube videót. A BestWater ezt szerzői jogsértésnek ítélve pert indított velük szemben, ám az ügy végül Luxembourgban kötött ki. A kérdés pedig nagyon egyszerűen annyi, hogy a kerettechnika ütközik-e a szerzői jogba, vagy sem?
Az egyetlen kérdést megfogalmazó német bíróság jól láthatóan követi az EUB gyakorlatát (németesek előnyben!):
„Stellt die Einbettung eines auf einer fremden Internetseite öffentlich zugänglich gemachten fremden Werkes in eine eigene Internetseite unter Umständen, wie sie im Ausgangsverfahren vorliegen, eine öffentliche Wiedergabe im Sinne des Art. 3 Abs. 1 der Richtlinie 2001/29 dar, auch wenn das fremde Werk damit nicht für ein neues Publikum wiedergegeben wird und die Wiedergabe nicht nach einem spezifischen technischen Verfahren erfolgt, das sich von demjenigen der ursprünglichen Wiedergabe unterscheidet?”
A kérdés egyik fontos eleme az „új nyilvánosság” teóriájára vonatkozik. A Svensson ügyben ugyanis az EUB kijelentette, hogy amennyiben a lehívásra hozzáférhetővé tétel nem új nyilvánosságot céloz, mivel a forrásanyag már bárki számára elérhető volt, akkor nem beszélhetünk „nyilvánosságról”. A kérdés másik kardinális pontja pedig arra utal, hogy vajon felmerülhet-e a jogsértés akkor, ha az eredetivel megegyező, attól el nem térő technológia segítségével történik meg a közvetítés. E vonatkozásban az EUB a legvilágosabb véleményt a TVCatchup ügyben fogalmazta meg, mikor jelezte, hogy a nyilvánossághoz közvetítés joga csak eltérő technológiai módszerek alkalmazásakor valósul meg.
Egyik fenti ítélet sem nevezhető problémáktól mentesnek, ugyanakkor a bennük foglalt nézőpont ismeretében semmi meglepő eredményt nem vetített előre a BestWater ügy. Ahogy az EUB jelezte: a beágyazás pontosan megfelel ezeknek a feltételeknek, mivel hagyományosan egy idegen forrástartalomnak egy új weboldalba történő beillesztését jelenti, méghozzá az eredetivel megegyező felhasználási módot lehetővé téve. Ezen az a tény sem változtat, hogy első pillantásra olybá tűnhet, mintha az adott tartalom a beágyazó weboldalról volna elérhető, ami ugyanakkor a valóságban nem igaz. Ráadásul ily módon a kérdéses tartalom nem új közönséghez jut el, hiszen a közönség bármely tagjának lehetősége nyílt annak az eredeti weboldalon keresztül történő megtekintésére is.
Úgyhogy, ha ez a gyakorlat rögzül, akkor elmondhatjuk, hogy a jelen blog a jövőben is bátran alkalmazhatja a beágyazási technikát, ha épp audiovizuális példa elemzésére készül.
Egyik fenti ítélet sem nevezhető problémáktól mentesnek, ugyanakkor a bennük foglalt nézőpont ismeretében semmi meglepő eredményt nem vetített előre a BestWater ügy. Ahogy az EUB jelezte: a beágyazás pontosan megfelel ezeknek a feltételeknek, mivel hagyományosan egy idegen forrástartalomnak egy új weboldalba történő beillesztését jelenti, méghozzá az eredetivel megegyező felhasználási módot lehetővé téve. Ezen az a tény sem változtat, hogy első pillantásra olybá tűnhet, mintha az adott tartalom a beágyazó weboldalról volna elérhető, ami ugyanakkor a valóságban nem igaz. Ráadásul ily módon a kérdéses tartalom nem új közönséghez jut el, hiszen a közönség bármely tagjának lehetősége nyílt annak az eredeti weboldalon keresztül történő megtekintésére is.
Úgyhogy, ha ez a gyakorlat rögzül, akkor elmondhatjuk, hogy a jelen blog a jövőben is bátran alkalmazhatja a beágyazási technikát, ha épp audiovizuális példa elemzésére készül.
One thought on “BestWater ügy: jó hír a beágyazás rajongóinak”