Forrás: Amazon

A hírről értelemszeráen minden portál beszámolt, én a New York Times és az ITCafé írását ajánlom áttanulmányozásra mindenkinek. A szolgáltatás lényege, hogy a havidíj ellenében az előfizetők 600.000+ tétel közül válogathatnak kedvükre, és kölcsönözhetik ki azokat (elvben akár százszámra, egy időben természetesen korlátok között, máskülönben nem kölcsönzésről beszélnénk). Ami kifejezetten érdekes azonban, hogy az amúgy közel 2.7 millió e-könyvből álló adatbázisából kizárólag „csak” a fenti több mint hatszázezerhez biztosít hozzáférést ily módon az Amazon, aminek az oka, hogy sok kiadó ugyan adott engedélyt a felhasználásra, azonban úgy tűnik, hogy az öt legnagyobb angolszász kiadó (HarperCollins; Hachette; Simon & Schuster; Penguin Random House és Macmillan) nem. Nélkülük persze az egész modell vesélybe kerülhet. Már csak azért is, mert nem az Amazon az első, aki ehhez hasonló szolgáltatást kínál. A Scribd – amely a professzionális tartalmak mellett saját, „nem professzionális” publikációk feltöltésére is biztosít tárhelyet – 400.000 kötet, az Oyster pedig 500.000 tétel vonatkozásában kínál 9, illetve 10 dollárért hasonló szolgáltatást a fogyasztóknak. Vagyis, ahogy arra a NYT újságírója is felhívta a figyelmet, a kérdés valójában az: mi az, ami benne van, és mi az ami kimarad.

A modell „természetesen” egyelőre csak az Egyesült Államokban érhető el. Egyetértek Dajkó Pállal, az ITCafé szerzőjével, hogy a siker esetén a globális terjeszkedés is elképzelhető, azonban – ellentétben a film-, de főleg a zene- és a szoftveriparral – a könyvipar sokkal szenzitívebb terület. Csak saját szűk környezetünkre gondolva: a zene akadálytalan fogyasztásával ellentétben egy angol nyelvű könyvet csak az kölcsönözne ki, aki beszéli is ezt a nyelvet. Magyarország azonban – nagyon sajnálatos módon – eléggé el van maradva e téren, bátran állíthatom, hogy megfelelő számú magyar nyelvű tétel hiányában bármely ilyen modell működésképtelen nálunk.

Ennek ugyanakkor szerzői jogiszempontból is komoly jelentősége lehet. Adott ugyanis egy üzleti modell, ami talán sikeres lesz. Válaszút előtt áll majd az Amazon: a szerzői jog territoriális jellegéből adódóan mindenképpen egyedi licencekre lesz szüksége, hogy nálunk is piacra lépjen. Nálunk azonban nem a Macmillennel kell majd megegyeznie, hanem a helyi kiadókkal. Ráadásul az a veszély is fennáll, hogy a magyar köteteket nagyon kevés emberhez tudná eljuttatni. Vagyis a szerzői jogi és a nyelvi akadályok erősen megnehezíthetik a piacra lépést.

Hadd vigyem tovább ezt a gondolatot. Az EU Bizottságának legújabb Fehér könyv tervezete (melyről a napokban külön is blogolok) kifejezetten kiáll a felhasználási szerződések kötésének prioritása mellett. Ez az elképzelés egyértelműen helyes gondolat – általánosságban. Félek ugyanakkor, hogy például hazánkban ez az út lenne a kevésbé járható. Adott a tény, hogy az Amazon – a legnagyobbak kivételével – „lemeccselte” a megállapodást (akárcsak a Scribd és az Oyster). E körülmény azon hangok ellen szólhat azonban, akik a könyvtárak szerepének erősítését hangsúlyozzák az e-könyvek világában. Az e-haszonkölcsönzés gyakorlata jelenleg nem működik megfelelően, pedig – legalábbis én így érvelek – egy olyan kis országban, mint a magyar, a multi cégek nem fognak tudni érvényesülni piaci alapokon, és a kulturális tartalmakhoz való hozzáférés csatornái maguk a kiadók és a könyvtárak lehetnének, más aggregátorok – ahogy azt a zene- és a filmpiac kapcsán is láthatjuk – kevés sikerre számíthatnak. (Igaz, tudom, hogy ott a Deezer, Spotify és társaik, de nagyon az az érzésem, hogy ők sem rentábilisak.)

Update #1: Sennyey Pongrácz és Kokas Károly közreműködésével eljutottam ahhoz a The Digital Shift weboldal kiváló írásához, amelyben az amerikai reakciókat ismertették a Kindle Unlimited kapcsán. Nem mondhatni, hogy mindenki el lenne ragadtatva a modelltől.