Sandvine Global Internet Phenomena 2014 első félév
Nem először és nem is utoljára foglalkozok a blogon a Sandvine internetes adatforgalmi jelentéseivel. Ennek oka világos: kiváló (ha nem is teljes) képet kaphatunk az internetes fogyasztói szokásokról és azok változásairól. A 2014. évi első féléves jelentés sem okozott meglepetést: előretörőben a streaming, kiszorulóban a fájlcsere.
A jelentés kapcsán két fontos általános megjegyzés: sok másik dokumentumot szoktam kritizálni amiatt, hogy a kutatási metodika nem kerül alaposan bemutatásra. A Sandvine esetén ez nem igaz. Egészen jól kiolvasható belőle mit, miért, hogyan mérnek. Még mindig vannak lyukak, de ez gyakorlatilag elég ahhoz, hogy komolyan vegyük, amit mondanak. Ilyen lyuk egyébként, hogy például a Sandvine sem igazolja, hogy képes lenne a darknet torrent oldalak által generált adatforgalmat, ami ily módon szükségképpen torzítja a végső képet.
Rátérve a lényegre: világosan látható, hogy Észak-Amerikában a fájlcserélés kiszorulóban van. A prímet a streaming („real-time entertainment”) viszi, a fel- és letöltési sáv átlagában 59.09%-ot hasítva a teljes tortából. A fájlcsere mindezek mellett is csak a harmadik (6.75%), a webes böngészés is megelőzi, nem is kicsit (13.06%). A legnagyobb nyertes pedig a Netflix, amely a teljes – nem mobilhálózati – internetes adatforgalom 31.09%-át uralja. Igaz, jegyzi meg a jelentés (p. 5.) ez részben annak köszönhető, hogy a Netflix az 1080p felbontású tartalmaknál is jobb minőségben (super HD) biztosít egyre több tartalmat. Ez a felbontás viszont a korábbiaknál jelentősebb sávszélességet igényel. A második amúgy a Youtube, de ott van az Amazon Video és a Hulu is a legjobb tízben. A BitTorrent részesedése 5.96% (vagyis más protokoll szinte nem is jut szerephez Észak-Amerikában). Ahogy arra a Sandvine utal, 2008-ban a fájlcsere még 31%-os teljes részesedéssel bírt. Ez tényleg visszaesés. Az is beszédes, hogy az internethasználók top 15%-a az adatforgalom 53.9%-áért felel, melynek 72%-a streaminghez köthető, s amely átlagosan 100 órányi streamelést fed le. A közbülső 70% esetén ezek a számok: 45.7% részesedés, 45% streaming és 9 streamelt óra. A legalsó 15% esetén még hihetetlenebbek a számok: havi alig 40MB real-time entertainment forgalmat generálnak, amivel részesedésük az egy százalékot sem éri el, a havi átlagos streamelt órák száma ugyancsak egy (!) alatt marad. Amit még fontosnak tartok kiemelni, hogy a mobilinternetes adatok szerint a top 10-ben található a Pandora (4.72%-os részesedéssel), akárcsak a Facebook. Ez arra utal, hogy az emberek jóval nagyobb arányban használják okos telefonjaikat a zenei tartalmak rapid elérésére, mint teszik azt asztali számítógépeikkel.
Európa vonatkozásában a számok másként alakulnak. A mi házunk táján is a streamelés vezet (39.38%), a webes böngészés a második (17.58%) és a fájlcsere a harmadik (16.7%), azonban az a számokból kivehető, hogy az arányok látványosan eltérőek. Jól tetten érhető ez a 12. oldalon látható táblázatból is, mely szerint a YouTube a piacvezető szolgáltató Európában (17.38%), a http protokoll a második (16.26%) és a BitTorrent a bronzérmes (14.71%). Egyértelmű, hogy ez részben annak köszönhető, hogy az európai listán csak nyolcadik Netflix (2.98%) gyakorlatilag csak az angolszász és a skandináv országokban vetette még meg a lábát, messze kevesebb előfizetővel, mint Észak-Amerikában. A részesedése azonban bizonyosan drámaian nőni fog 1-2 éven belül.
Én e helyütt az európai mobilinternetes forgalommal keveset foglalkoznék, elsősorban az adatmennyiség csekély foga miatt (alig pár száz megáról van szó átlagosan). Hasonlóképp passzolnám a latin-amerikai, az ázsiai és az afrikai adatok bemutatását, mivel e térségek internetes fogyasztási gyakorlatát illetően csekélyek az ismereteim. Ami viszont izgalmas, az a 23. oldalon található kimutatás, miszerint a Szocsiban rendezett téli olimpia elég erős adatforgalmat generált, bár az Oroszország és Észak-Amerika közötti 9 órás időeltolódás kontraproduktív hatással bírt.