Ha már épp tegnap tettem közzé egy olyan bejegyzést, amelyben az Európai Unió Bíróságának arról a döntéséről elmélkedtem, amely alapjogi okokra hivatkozással semmisítette meg az adatmegőrzési irányelvet, akkor a mai napra más nem is juthatott volna, mint az Európai Unió Tanácsa által 2014. május 12-én, vagyis három napja elfogadott iránymutatása, amely a véleménynyilvánítás szabadságának online és offline környezetben történő gyakorlásáról foglalt állást.
Az iránymutatás egészét nem kívánom áttekintően bemutatni, ezt minden alapjogok iránt érdeklődőnek kötelező amúgy is megtennie. Ami számomra fontos, az a véleménynyilvánítás szabadságnak a szerzői jogokkal való viszonyáról vallott vélemény. Elöljáróban azzal indokolt kezdeni, ami a dokumentum 14-18. pontjaiban olvasható. Itt az Európai Unió Tanácsa definiálja a véleménynyilvánítási szabadságot, amelyet két nagy dimenzióra oszt: egyrészt – és érdekes módon ez került elsőként megemlítésre – az információk kérésére és fogadására, másrészt bármilyen információ vagy ötlet bármilyen csatornán keresztül történő közlésére. A 16. pont hangsúlyozottan jelzi, hogy az online környezetben történő információhoz jutás korlátozható, de csak a 20. pontban foglalt hármas követelményrendszernek megfelelő módon. Ezek szerint bárminemű korlátozásnak egyértelműnek, előre láthatónak és átláthatónak kell lennie, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikk (3) bekezdésében meghatározott célok elérésére kell irányulnia (nevezetesen mások jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg
az állambiztonság vagy a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek), végül szükségesnek és arányosnak kell lennie.
Ezek után vessünk egy pillantást a 18. oldalon szereplő alábbi szövegre:
„Restricting freedom of expression in order to protect intellectual property rights: Blocking access to websites on the grounds of copyright protection could constitute a disproportionate restriction of freedom of opinion and expression. Any restrictions must comply with the three part cumulative test set out in paragraph 20 of these Guidelines.”
E bekezdés láttán három gyors észrevételem támad: ad 1) ahhoz képest, hogy a bekezdés címe általában véve szellemi tulajdonvédelemről szól, a törzsszövegben már csak a szerzői jogot említi a szöveg. Ez így nem konzekvens. Ad 2) a weboldalak blokkolását alapjaiban véve aránytalan veszélynek látja az Európai Unió Tanácsa (első mondat). Ad 2) ez az alapjog csak a fentiekben bemutatott hármas követelményrendszernek megfelelő módon korlátozható.
Kicsit mélyebbre ásva a második és harmadik pontokba, érdemes megjegyezni, hogy az iránymutatás egyáltalán nem helyez hangsúlyt e helyütt arra, hogy az egyes alapjogok összhangjára. A fenti Egyezségokmány 19. cikkére hivatkozik, ami a véleménynyilvánítás szabadságáról beszél, azt ugyanakkor elfelejti mondani, hogy az országok nem csak ezt a szabadságot ismerik el magukra nézve kötelezőnek. Nem csak az Alapjogi Charta (mely uniós jogforrás), hanem más nemzetközi egyezmények is említést tesznek a szellemi alkotások (azon belül a szerzői jogok) védelmének szükségességéről. Ezért szokás azt mondani, hogy ezeket egyensúlyban tartva kell kezelni, gyakorlatilag esetről-esetre kell vizsgálni ezek ütközését. Az iránymutatás a fent idézett bekezdés első mondatával viszont gyakorlatilag arra utal, hogy a weboldalak blokkolása nem képzelhető el, mint az egyensúly fenntartásának az eszköze, mivel az aránytalan korlátozása a véleménynyilvánítás szabadságának. (Ha ez igaz, akkor az Európai Unió Bírósága nemrég – a UPC Telekabel Wien ügyben – alapjogokkal ellentétesen hagyta jóvá, hogy az osztrák tagállami bíróság elrendelje egy meghatározott weboldal blokkolását.)
Pedig az Egyezségokmány 19. cikk (3) bekezdése kifejezetten említést tesz „mások jogairól”. A szerzői jogok ilyen jogok lehetnek, még ha nem is kerülnek nevesítésre. Az egyértelműség, előreláthatóság, átláthatóság, szükségesség és arányosság hasonlóképp garantálható, ha a blokkolásra jogszabályi felhatalmazás alapján bíróság ad engedélyt, megfelelő eljárás lefolytatása után és egyértelmű bizonyítékok alapján például olyan weboldalakkal szemben, amelyek kifejezetten és többségében szerzői jogsértések elkövetésére szolgálnak.
És bár őszintén nem vagyok híve a weboldalak blokkolásának (én elsősorban a hatékonyságukat kérdőjelezem meg), azt elfogadhatónak tartom a fenti hevenyészett gondolatmenetemnek megfelelően. A Tanács által követett, a véleménynyilvánítás jogát szélesítő, a szerzői jogok hatókörét szűkítő megjegyzést viszont nem tartom helyesnek.