SZJSZTémák #2.1
Az idei évben sem maradunk szakvélemények nélkül. Az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle idei első, februári számában két, viszonylag terjedelmesebb szakvéleményről olvashattunk. Az első köztéri szobor áthelyezésére, a másik jelmeztervek felhasználására fókuszált.
Az SzJSzT-13/13-as számú szakvélemény egy városi főtéren elhelyezett szobornak ugyanazon tér egy másik részébe való „átmozgatásának” a kérdésével foglalkozott. A szobor szerzőjének örököse ugyanis nem járult hozzá az elhelyezés megváltoztatásához, melyet azonban a város vezetése a tér felújítása és funkcionális átalakítása okán nagyon szeretett volna elérni. A szakvélemény részletesen ismerteti a szoborművészeti alkotásokkal kapcsolatos szerzői jogi előírásokat, illetve bemutatja, hogy a város és a szobrász közötti eredeti vállalkozói szerződés alapján a megrendelő várost milyen jogok illetik meg. Mivel a szerződés a város számára a szobornak a főtéren való kiállítására vonatkozó jogot biztosít, semmi sem akadályozza, hogy a művet a tulajdonos önkormányzat a tér másik helyére mozgassa, feltéve, hogy a személyhez fűződő jogok (különösen az integritáshoz fűződő jog) sem sérülnek. E vonatkozásban a tanács emlékeztet arra, hogy a szobor egy történelmi személyiségről készült, ugyanakkor eredetileg nem meghatározott pontra. Léptéke a közeli templomhoz igazodott, más szoborművekkel nem kapcsolódik. Van főnézete, de a körbejárhatóság erős szempont. Az új terv nyugodtabb, emelkedettebb környezetet indukál, mivel elkerüli a forgalmas közlekedést. Az eredeti elhelyezésnél erősség volt a templom főbejáratának a közelsége, az új helyen viszont a térrész fókuszpontjává válik a szobor. A szobormű a magyar kulturális közkincs része, s az új helyszín méltóbb környezetnek ígérkezik. Mindezekre tekintettel a szobor szerzői jogosultja és a szobor tulajdonosa érdekeinek az összemérésével arra a következtetésre jutott az eljáró tanács, hogy a szobor áthelyezése megengedhető, nem sért szerzői jogot.
Ennél is terjedelmesebb elemzést tartalmaz az SzJSzT-17/13-as számú szakvélemény. Ennek tárgyát az adta, hogy 1976 és 1986 között készült filmalkotásokat a perbeli alperes nyilvánossághoz közvetítette sugárzással (2005 és 2012 között), illetve DVD lemezeken többszörözte, majd terjesztette (két kiadásban, előbb 2006-ban, majd 2010-ben). A felperes állítása szerint a filmekben szereplő jelmezekre, s azokon keresztül magára a filmalkotásra is szerzői jogokkal rendelkezik, következésképp tőle engedélyt kellett volna kérni az említett felhasználások érdekében, s azok után számára szerzői jogdíj fizetése lett volna kötelező. Az eljáró tanács megerősítette, hogy a jelmez és annak terve egyértelműen műnek tekinthető, amennyiben egyéni, eredeti jelleget tükröz. Rendkívül találó az az idézet, amely a szövegben szerepel, s mellyel egyet kell értenem:
„Semmi sem hétköznapi vagy a véletlen műve, ami a filmvásznon megjelenik – minden egyes kiegészítő és jelmez a jelmeztervező szándékos választásának eredménye és végső soron a rendezőé.”
Az egyéni, eredeti jelleget a tények alapos körbejárásával megerősíteni látszik a szakvélemény, még akkor is, ha a tanács maga jelzi: egyes jelmezek kiragadott felhasználása nem tárgya a pernek, vagyis egyes jelmezek egyéni, eredeti jellege kapcsán nincs szükség szakvélemény adására. Ugyanakkor a jelmezek összessége, a filmalkotás képi világa, a karakterek és jelmezek összessége megalapozza a jogvédelem fennállását. Innen pedig már csak egy lépés, hogy a tanács megállapítsa: a jelmeztervező a filmalkotásra is szerzői jogokkal rendelkezik. Az Szjt. 64.§ (2) bekezdése ugyanis a következők szerint hangzik:
„A filmalkotás szerzői a film céljára készült irodalmi és zeneművek szerzői, a film rendezője és mindazok, akik a film egészének kialakításához szintén alkotó módon járultak hozzá. E rendelkezés nem érinti a filmben felhasznált egyéb művek szerzőinek e törvényben biztosított jogait.”
Amennyiben tehát valaki (bárki) alkotó jelleggel járul hozzá a film képi világának megvalósításához, akkor maga is szerzői jogokra tarthat igényt a filmalkotás vonatkozásában. A jelmeztervező pedig ilyennek minősül.
Végül a szakvélemény alaposan körbejárta azt is, hogy mindezek után az engedélyt kitől kellett (volna) beszerezni. S bár Magyarországon a Fimjus és a Hungart is kezel bizonyos jogokat filmalkotások, illetve vizuális alkotások kapcsán, az eljáró tanács megállapítása szerint a kérdéses időszakban (2005-2012 között), a kérdéses jogokra (felhasználási módokra. sugárzás, többszörözés és terjesztés) és a kérdéses jogosulti csoportra (jelmeztervező) egyik sem végzett közös jogkezelést. Következésképp engedélyt közvetlenül a szerzői jogosulttól kellett volna kérni. A tanács azt is megjegyezte (a bíróság kérdésére reagálva), hogy a felhasználás ellenében igényelt 100.000 forintos jogdíjigény nem túlzott mértékű.
Bibliográfiai adatok:
SzJSzT-13/13: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2014. február, p. 183-188.
SzJSzT-17/13: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2014. február, p. 189-203.