A tanulmány mottójául egy Sherlock Holmes-tól származó idézetet választott a szerző, mely szerint „De… szarvashiba elméletet alkotni adatok nélkül. Akkor ugyanis a tényeket igazítjuk a teóriához, nem pedig a teóriát a tényekhez.” A mottó találó, ugyanis Dávid tanulmányának bevezetőjében kifejti, hogy a napjainkban a szerzői jog „meghibásodott, elromlott”. A detektív által javasolt módszert szem előtt tartva először a tények, vagyis a meghibásodást okozó problémák, válságjelek feltárása olvasható a dolgozatban. Majd pedig a tények alapján felállított teória, a problémák orvoslására felvázolt különböző megoldási javaslatok alkotják a dolgozat másik nagy logikai egységét.

Dávid dolgozatában két generális, és számos kisebb problémát vázol fel, amelyek mindegyike szorosan kapcsolódik a fájlcserélés jelenségéhez, vagyis a szerző voltaképpen ezt az egy jelenséget tekinti korunk szerzői jogi problémáinak eredőjének.

Az első helyen elemzett generális probléma a hibás metaforahasználat, ami két oldalról érhető tetten. Egyrészt a szerzői jog tulajdonjogból eredeztetése, és ennek mentén a lopás fogalmának használata a szerzői jogi jogsértésekre. Másfelől pedig a kalóz és a kalózkodás fogalmainak használata, ami magában rejti a felhasználók, vagyis tulajdonképpen az egész társadalom kriminalizációját.

A másodikként analizált probléma már nem csak implicit módon, hanem kifejezetten a fájlcserélés témakörét járja körül, az adattovábbítási módokból eredő válsegjelek miatt. Ez a szerző önálló kérdőíves kutatásának eredményeit is tartalmazza (p. 85-87.), amelyben három hazai trackerüzemeltetőt faggatott ki a magyar szabályozással kapcsolatos ismeretükről, véleményükről, módosítási javaslataikról. A válaszok elemzésével hasznos adalékokhoz juthatunk arra nézve, hogy az internetező társadalomnak milyen szerzői jogi ismeretei vannak, és hogyan vélekednek a szerzői jogi szabályozásról.

Végül pedig a szerző a további problémákat éppen csak felvillantva, helyenként az elemzés mellőzésével egy csokorba gyűjtve mutatja be. Ilyen válságjelnek tekinti egyebek mellett az ACTA elfogadása körüli problémákat, a védelmi idő túl hosszú voltát, a közös jogkezelést, a fokozatos válasz rendszereket, illetve a hatásos műszaki intézkedéseket.

A tanulmány második logikai egységében Dávid mindenekelőtt a szakirodalomban fellelhető megoldási javaslatokat mutatja be, majd pedig saját érveit tárja az olvasó elé. A lábjegyzetek alapján a figyelmes olvasónak már korábban is feltűnt, ebben a részben azonban különösen kiviláglik, hogy a szerző alaposan tanulmányozta az angolszász szakirodalmat is, ugyanis főleg az amerikai copyright rendszer megoldási javaslatait mutatja be.

Saját alternatíváját Dávid három nagy egységre osztva csoportosítja, legfontosabbnak és legsürgetőbbnek ítélve ezek közül a jogalkotóra háruló feladatokat. A szerzői jogot alapvetően meghatározó érdekegyensúly szem előtt tartásának megfelelően a felhasználók és a jogosultak feladatait is összegzi. Ebben a részben megoldási javaslatként helyt kaptak a copyright és a kontinentális szerzői jogi rendszer összemosásával, illetve a kontinentális szerzői jog hagyományainak mellőzésével kialakított szempontok is.

Dolgozatában a szerző érzékenyen rátapintott egy aktuális, a társadalmat egyre jobban foglalkoztató problémára, amelyre megoldási javaslatokat is kínál. Dávid tanulmánya kritikai gondolkodásra sarkallja az olvasót: annak átgondolására késztet, hogy kontinentális szerzői jogi hagyományainkat milyen módon tudjuk a digitális korszak elvárásaihoz igazítani.

A tanulmány pontos bibliográfiai adatai: Dr. Ujhelyi Dávid: Válságjelek és megoldásaik a digitális szerzői jogban, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 8. (118.) évf. 6. szám, 2013. december, p. 69-107.