A digital humanities a bölcsészettudományoknak, de elsősorban az irodalomtudománynak a modern digitális szférában való alkalmazását értjük. Legeklatánsabb példája a Google Books projekt, amelynek a történetét a blogon is folyamatosan nyomon követtük. Gyerekcipőben járó tudományterületről van szó, amely jelentős szerzői jogi kérdéseket is feszeget. Éppen volt felettébb érdekes részt venni a konferencián.

A bevezető előadást a Sorbonne képviseletében egy irodalomtudós, Alexandre Gefen tartotta. Előadásában vázolta azokat a problémákat, amelyekkel a mindennapi munkájuk során találkoznak. Ugyanis a digitális forradalom egyrészt lehetőségek végtelen tárházát biztosítja az irodalomtudománnyal foglalkozók számára, másrészt viszont sérülékennyé is teszi őket. Az ő munkájukat konkrétan az irodalmi művek digitalizálással összefüggésben a védelmi idő kérdése foglalkoztatja: hogyan kell értelmezni több szerző közreműködésével megalkotott művek esetében a védelmi időt? Illetve a szerzői jog milyen eszközökkel biztosítja a hozzájuk hasonló egyetemi kutatócsoportok számára a művek digitalizálását. A problémafelvető előadást követő vitában a panel levezető elnöke, a CERDI igazgatója, Alexandra Bensamoun hangsúlyozta a két tudományterület képviselői minél szorosabb együttműködésének fontosságát, ugyanis míg például a védelmi idő kérdésében a jogtudomány kész válaszokkal tud szolgálni, addig a tömeges digitalizálás kérdésköre a jogászok számára is ingoványos terület.

A panel második előadását a Max-Planck Intézet vezetője, Silke von Lewinski tartotta a digital humanities németországi helyzetéről. Röviden kitért az árva mű irányelv német átültetésére, valamint az out-of-commerce művekre vonatkozó német szabályozásra. Ezen kívül röviden bemutatta a „második kiadáshoz” fűződő szabályozást. Ez dióhéjban azt jelenti, hogy a közpénzből finanszírozott kutatók tudományos cikkeinek kézirata az első közlést követő egy év leteltével on-line közzétehető. Az idő rövidségére való tekintettel sajnos a sajtótermékek kiadói számára létrehozott kapcsolódó jog ismertetésére nem kerülhetett sor.

A panel harmadik előadójaként a CERDI egyik doktorandusz hallgatója, Pauline Léger mutatta be az alkotás szabadságának a digital humanities érintő kérdéseit. A tartalmas, kissé filozofikus előadás egyik legérdekesebb része annak ismertetése volt, hogy az alkotás szabadsága mennyiben képezheti a szerzői jog korlátját.

A kávészünet előtti előadást Laure Marino, a CEIPI professzora tartotta a szerzői jogi kivételeknek digital humanities körében való alkalmazásának lehetőségeiről. Álláspontja szerint a jelenleg létező szerzői jogi kivételek (legfőképp az alábbi három: idézet, oktatási célú felhasználásra vonatkozó kivétel, könyvtárakat érintő kivétel) nem teszik lehetővé a tömeges mértékű digitalizációt, a szerzői jog ilyen módon a digitális bölcsészet korlátját képezi. Előadásában a probléma kezelésének lehetséges megoldási módjait is vázolta: az egyik a faire use-hoz hasonló rendszer bevezetése, ami az USA szerzői jogában létezik, és a Google Books-ügy is ez alapján lett megítélve. Európában más út a járható: egyrészt a kivételek bírói értelmezése „puhíthatja” azok határait. Az ingyenes felhasználási engedélyek is segíthetnek a helyzet megoldásában, a legegyszerűbb viszont mindenképpen az lenne, ha a jogalkotó tágítaná a kivételek körét, akár a már létező oktatási kivétel szélesítésével, akár egy új „kutatási kivétel” bevezetésével. Ennek kapcsán uniós szinten elkerülhetetlen az InfoSoc-irányelv felülvizsgálata is.

Ezt követően az árva művekről hallhattunk két előadást. Az elsőben Céline Castets-Renard beszélt az árva mű irányelvről. Habár Franciaország még nem ültette át az irányelvet (az előadó vélekedése szerint késésben lesz az átültetéssel), a tavaly elfogadott, out-of-commerce könyveket érintő törvényben az árva művek fogalmát is elrejtették anélkül, hogy egy speciális rezsimet rendeltek volna mellé. Ennek jelentőségét a levezető elnök világította meg az előadást követő rövid hozzászólásában: az irányelv a már létező nemzeti rezsimet nem érinti. A konferencia talán legérdekesebbnek ígérkező előadását az olasz nemzetiségű Cristiana Sappa tartotta, aki az árva mű irányelv és a közszféra információnak felhasználásáról szóló 2003/98/EK irányelv együttes értelmezését tűzte ki céljául. Az idő rövidsége miatt sajnos pont a két irányelv közös olvasatának egyes kérdéseire nem jutott kellő idő, ezért kíváncsian várom a tanulmánykötet megjelenését.

A délelőtti panel utolsó előadója szintén a CERDI egyik doktorandusza, Noémi Enser volt, aki a mű integritásához fűződő jogról beszélt a digital humanities területén. Ő volt az egyetlen előadó, aki a személyhez fűződő jogok oldaláról közelítette meg a kérdést, és aki nem tett említést a Google Booksról. Előadásából megtudhattuk egyebek mellett azt is, hogy pusztán a digitalizálás ténye, amennyiben minőségromlást eredményez, alkalmas lehet a mű integritásának sérelmére. De a digitalizálás során egyéb, a mű integritásának sérelmét megvalósító aktusok is elképzelhetők: mint például logók, navigációt segítő elemek elhelyezése a művön, vagy éppen a mű tájolásának megváltoztatása. (Erre a klasszikus példa Apollinaire kalligrammáinak digitalizálása. Mint később kiderült, Apollinaire jelenleg óriási lázban tartja az irodalmárokat és a szerzői jogászokat. Ugyanis a posztumusz kiadások okán Apollinaire kiadója továbbra is védelem alatt kívánja tartani a műveket, holott a szerző halálát követő 70 év már eltelt.) Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy a digitális környezet, amelybe a mű kerül, is megvalósíthatja az integritás sérelmét. Példaként az offline világból a Tintin esetet említette: a Tintin legújabb kalandjairól szóló képregény reklámja egy oldalon szerepelt erotikus képregény reklámokkal, amely a bíróság szerint nem fér össze Tintin univerzumával. Egy másik érdekes esetet is feltárt az előadó. Kutatásai során azt tapasztalta, hogy a roueni városi könyvtár Flaubert Bovarynéjának több kéziratát is digitalizálta és közzétette. Álláspontja szerint ez is felveti a szerző személyhez fűződő jogainak sérelmét, mivel a szerző minden valószínűség szerint csak a végleges változatot kívánta nyilvánosságra hozni.

A délutáni panel is hasonlóképpen érdekes és változatos előadásokkal kecsegtetett. Sarah Dormont arra keresett választ, hogy az adatbázisokra vonatkozó szerzői jogi védelem megilletheti-e a létrehozott digitális korpuszt. A francia Code de la Propriété Intellectuelle vonatkozó szakaszainak alapos elemzése után arra a következtetésre jutott, hogy mind az általános szerzői jogi, mind pedig a sui generis védelem kiterjedhet az így létrejött digitális egységekre. A konferencia egyetlen angol nyelvű előadásában a Madridból érkezett Gemma Minero tartotta, aki az adatbázisokra vonatkozó uniós, USA-beli, és néhány távol-keleti szabályozást hasonlította össze.

Michel Dupuis és Audrey Ego előadása a szerzői jog alapvető kérdéseihez nyúlt vissza, amely a teremben szép számmal helyet foglaló bölcsészeknek lehetett különösen hasznos. A digitális korpuszt mint szerzői művet elemezték a szerint, hogy megfelel-e a szerzői jogi védelem feltételeinek. Illetve kitértek arra is, hogy az oktatási célú többszörözést lehetősé tevő kivétel alkalmazható-e a tömeges digitalizálásra.

Gilles Vercken a közös jogkezelést érintő kérdésekről beszélt. Előadása viszont sajnos a közös jogkezelés alapvető elveinek ismertetésén túl újdonsággal nem szolgált. Mindez valószínűleg annak is köszönhető volt, hogy az out-of-commerce könyveket érintő szabályozásról Florence-Marie Piriou, a Sophia igazgatóhelyettese tartott előadást. Az előadásának egyik legérdekesebb részét statisztikai adatok szolgáltatták, amelyekből kiderült, hogy az adatbázisban lévő könyvek 45%-a (szép)irodalmi mű, és döntő többsége 1980-at követően került kiadásra.

A konferencia záró előadásaként pedig Martine Barré-Pépin a saját szakmai gyakorlatából vett példát tárt a nagyérdemű elé. A hölgy ugyanis a Kulturális Minisztérium keretein belül felügyelte Parvis Saint-Jean műveinek digitalizálását.

A konferencia tehát több szempontból is érdekes elemzését adta a digitális szerzői jog aktuális kérdéseinek. Amint a videófelvételek elérhetőek lesznek, a bejegyzést ezek linkjével frissíteni fogom.