Tekintettel arra, hogy a szakvélemények kardinális közérdekű kérdésekkel foglalkoztak, kifejezetten örömhír, hogy titkosításuktól eltekintett a Megkereső. Persze a szokásos „félanonimizált” rendszernek köszönhetően a szakvélemények szövegéből csak annyit tudhatunk meg, hogy azok a „P. Stadion” és a mellette található „D. szoborcsoporttal” kapcsolatosak. Aki kicsit is ismerős a sportban, valószínűleg sejti, milyen épületről és szobrokról van szó. (Ennél többet nem mondok, pedig a „D” betű feloldásáért viszket a tenyerem…)

Az elsőként megszületett SzJSzT-19/12-es szakvéleményben – a Megkereső által feltett alkérdések tömege ellenére – arra kellett választ találnia az öttagú tanácsnak (melyben olyan nagyágyúk társaságát élvezhettem, mint idősebb Ficsor Mihály és Faludi Gábor szerzői jogászok, valamint Jékely Zsolt és Farkas Ádám építészek), hogy szerzői jogilag releváns magatartást, vagyis felhasználást eredményez-e, ha a P. Stadion egy részét (felső karéját) lebontják, helyére újat húznak fel, következésképp az épület küllemében jelentősen megváltozik; továbbá lehetséges-e, hogy a stadion mellett található D. szoborpark tagjait a jelenlegi helyükről a közönség számára nem látogatható helyre szállítsák. (Az említett „alkérdések” az alkalmazandó jogra, az engedélykérés módjáról, az engedély esetleges megtagadásának következményeiről stb. szóltak. Ezekre nem térnék ki, habár Faludi Gábor, az ügy előadója épp e téren kellett, hogy szenzációsat alkosson, köszönhetően a stadiont övező kesze-kusza történelemnek.) 

Az eljáró tanács határozottan azt az álláspontot képviselte, hogy a stadion egyéni, eredeti jellegű építészeti alkotás, amelynek a védelmi ideje semmi esetre sem járhatott még le, következésképpen bárminemű átalakítása engedélyhez kötött. (Hogy kitől kell engedélyt kérni, no azt nem fogom tudni tömören összefoglalni. Legyen elég annyi, hogy a kapcsolódó szerződések rendkívül megnehezítették a szerzői jogok láncolatának a feltárását.) Az eljáró tanács a másik kérdés kapcsán hangsúlyozta, hogy a szobrok áthelyezésére azok tulajdonosának – tulajdonjogából fakadóan – mindaddig joga van, amíg e magatartása a szerző személyhez fűződő jogait nem sérti. A tanács véleménye szerint a szoborpark áthelyezése olyan területre, ahol a közönség már nem láthatja, csorbítaná a szerző jogait, vagyis erre engedélyt kell kérni a jogosulttól, enélkül jogsértést eredményez a mozgatás. Megfordítva a tételt: ha a szobrok méltó helyre kerülnek áthelyezésre, akkor a szerzői jogok nem sérülnek a tulajdonjog gyakorlása során. A szakvéleménynek épp ez utóbbi megállapítás kapcsán lehet nagy jelentősége: külön hangsúlyozza, hogy a szerzői jogok és a tulajdonjog között – érdekellentét esetén – az érdekek összemérésével és egyensúlyozásával kell, illetve lehet helyes választ hozni.

Az SzJSzT-19/12/02-es számú szakvéleményben a korábbi Megkereső további olyan kérdésekkel bombázta a változatlan összetételű tanácsot, amelyek a kérdéses stadionhoz kapcsolódó vagyoni jogok esetleg átszállásával függenek össze, ami különösen egykori jogosult szervezetek jogutódlással történő vagy jogutód nélküli megszűnése miatt merülhetett fel. Az eljáró tanács előadó tagja ezúttal is rendkívül alapos jelleggel ismertette a feltett kérdésekre adható válaszokat, melyek ismertetésétől eltekintenék. Ennek a szakvéleménynek a relevanciája kizárólag az adott tényálláshoz köthető, ebből érdemi, precedens értékű meglátást – koherens és korrekt tartalma ellenére – nem lehet kiemelni. (Ettől még olvasásra méltó.)