AT&T szabadalom a BitTorrent szűrésére – A fájlcseréléssel szembeni küzdelmet folyamatosan változó módszerek jellemezték. Bizonyára nem az alábbi hír az első, ilyen típusú „jogérvényesítési praktika”, számomra mégis újdonságként hat. Az amerikai AT&T ugyanis szabadalmat kapott egy, a BitTorrent és más P2P fájlcserélő alkalmazások hálózatának ellenőrzését segítő technológiára (ez nemcsak szoftvert takar, de hozzá kapcsolódó eszközöket is, már csak azért is, mert az USA szabadalmi jogának egyik forró témája jelenleg a szoftverek szabadalmaztathatósága, avagy annak tilalma). A mellékelt ábra – melyet bevallom őszintén, elsőre nem értek, másodjára unalmas, többször nem nézem meg – igyekszik bemutatni, hogy a szisztéma miként működik. Amennyiben azonban a rendszer valóban működik, és az AT&T alkalmazni fogja, legkevesebb két fontos kérdéssel kell számolnia: (1) vajon a rendszere összhangban áll-e az USA Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) netes semlegességről vallott koncepciójával; (2) az ily módon szerzett tudás (mely végső soron „deep pocket inspection”, vagyis az internetforgalom legapróbb rezdüléseinek az összegyűjtése) kizárja-e az AT&T számára, hogy vele szemben indított eljárások esetén érdemben hivatkozzék a DMCA felelősségkorlátozó rendelkezéseire. A válasz nem egyszerű, de legalább komplex: ha mindent töröl, amit jogsértőnek ítél, akkor nem lehet baja a DMCA-vel. Ez esetben viszont véthet az FCC előírásaival szemben. Ördögi… Lásd még amúgy a Piracy Network oldalán található írást.

Elemzés a javasolt brit magáncélú többszörözésről – Hála Dóri kolléganőnek, egy egészen izgalmas elemzéshez jutottam, mely az Egyesült Királyságban folyamatban lévő szerzői jogi modernizáció részeként bevezetni tervezett magáncélú többszörözés kérdését járja körbe. A javasolt tervezet szerint amúgy magánszemély az általa jogszerűen beszerzett példányról (nem csak vétel, ajándék is lehet) privát célokra másolatot készíthet, feltéve, hogy az eredeti és a másolt példány tartós jelleggel a birtokában marad (vagyis nem adja az tovább másnak, vagy az eredeti példány továbbadása esetén a másolatot megsemmisíti) és a másolás céljából nem került meg hatásos műszaki intézkedést. A szabályozás szerint a másodpéldány – gyakorlatiasan szólva – a felhőben, vagy más internet alapú tárolóhelyen is elhelyezhető. A jogszabály megtiltaná, hogy az iménti rendelkezések szerződéssel korlátozhatók vagy kizárhatók legyenek. Azt hiszem Axel Beelen észrevételeivel magam is egyetértek: elég furcsa, hogy csak jogszerűen szerzett, de tartós jelleggel birtokban tartott műről (tehát pl. könyvtárból kölcsönzött példányról nem!) lehet másolatot készíteni, és az a másolat is csak a felhasználó birtokában maradhat, tehát szülinapi ajándékként nem adhatom tovább a bátyámnak. Az tiszta sor, hogy csak magánszemély teheti mindezt. Még a DRM-et is érteném, habár egyes országokban a DRM „kijátszása” nem jogsértő, ha az a törvényileg garantált felhasználói jogok/érdekek megvalósítását célozza. A modell szerint – és Beelen ezt is kritizálja – a szerzői jogosultaknak nem fog jogdíj járni a másolatkészítés után. A kormány szerint azért, mert a rendelkezés nagyon szűk. Ez tagadhatatlan, viszont elsőre hajlok Beelennel egyetérteni, hogy ez az érvelés sántít. Mondjuk jó tudni, hogy Anglia egyike azoknak az EU-s tagállamoknak, ahol nincs se reprográfiai, se üreshordozó díj. Akkor miért vezetnének most be ilyet? Még egyszer köszi Dóri!

MSZJF vélemény a Jedlik-terv 2.0-ás verziójáról – A Jedlik-terv, mely a szellemi tulajdonvédelem hazai, középtávú stratégiáját fekteti le (sajnos miközben kidolgozás alatt, már 2013-tól védené az IP érdekeket – mire elfogadják, talán már 2014 lesz…). Az eredeti verzióról magam is kifejtettem a véleményemet (lásd: első rész, második rész). A javított verzióra időm és energiám sem volt, különösen azért, mert egyszerűen nem lehet kivenni, melyik szóban van változás, mi új, mit töröltek. Biztosan van ilyen, de most nem volt időm fárasztani magam a kereséssel. MSZJF-es kollégáim azért írtak egy rövid értékelést a témáról. A fenti linken elérhető. A bennük foglalt észrevételek minden bizonnyal helytállók. Ha így van, akkor tökéletesen egyet tudok velük érteni.

Fair use-e, ha valaki az engedélyed nélkül felhasználja a képedet egy webkettő világában? – Bocsi a hosszú címért, de igazán így hatásos a dolog. Az Egyesült Államokban egy új, fair use-zal kapcsolatos per van kibontakozóban, amely a fenti kérdésre keresi a választ. A felperes szerint a BuzzFeed az engedélye nélkül helyezte el a fotóját egy gyűjteményben („The 30 Funniest Header Faces”). A fotón egyébként egy futballista épp elfejel egy labdát (milyen találó a gyűjtemény címe). Miután a felperes értesítette a BuzzFeedet, hogy nem ért egyet az engedély nélküli felhasználással, a cég kivette a fotót a szelekcióból (stílszerűen 29-re csökkentve a harmincas számot a címben). A felperes szerint ugyanakkor addigra a fotója annyira elterjedt a világhálón, hogy annak engedély nélküli felhasználása már nem akadályozható meg. A felperes ezért a BuzzFeedet közreműködői felelősség megállapítása érdekében perbe vonta. Az alperes – számomra első ránézésre érdekes módon – a fair use tesztre alapozza védekezését. Szerintem nem fog összejönni neki, de egyelőre csak a fenti információim vannak, ha többet tudnék, talán másként látnám.

Az árva mű problematika törvényi szabályozása Angliában – Alig néhány hete a brit Parlament elfogadott egy salátatörvényt („Enterprise and Regulatory Reform Act„), amelynek 77. cikke beiktatta a brit szerzői jogi törvénybe az árva művek felhasználásával kapcsolatos rendelkezéseket (a Copyright, Designs and Patent Act of 1988 új 116A-D. cikkeibe). A szabályozás megtörténte az árva mű irányelv elfogadása fényében érthető, viszont tartalmát nézve furcsa. Aki viszont szereti a „brit humort”, mindenképpen olvasson bele az anyagba. Az ugyanis egy aranyos vicc, hogy a törvény lefekteti azokat a kereteket, amelyet majd „valamelyik” miniszter kitölt tartalommal. (Azért valamelyik, mert az angolok sosem jelölik meg pontosan, melyik miniszter feladata lesz a rendeletalkotás. Vélhetően az igazságügyi miniszteré, de ezt én nem tudom pontosan.) Ami elsőre is érdekes, hogy – a jelenleg hatályos magyar szabályozáshoz hasonlóan – egy szervezet engedélyt adhatna a felhasználásra, meghatározott feltételek mellett. A jogok kezelése viszont – ellentétben a hazai megoldással – kiterjesztett közös jogkezelés hatálya alá tartozna. Ez a modell viszont nem igazán passzol azzal, amiről az irányelv próbált beszélni. Vagyis kifejezetten érdekes lehet majd az a rendelet, ami valamikor a közeljövőben megszülethet. Addig is íme néhány háttéranyag a jogszabályról.