Ha csak lassan is, de ismét eljutottam a magyar szerzői jog száz évvel ezelőtti bírói gyakorlatának porszemeit ismertető sorozat következő állomásához. A mai nap egy 99 éve meghozott döntvényről (és néhány további kapcsolódó esetről) lesz szó, mely igencsak „divatos” kérdést, a fehérnemű divatot bemutató rajzok szerzői jogvédelmét vizsgálta.
Az említett 714. számú döntvény rációja a következők szerint hangzik:
„A divatlapban foglalt rajzoknak az a céljuk, hogy a legujabb fehérnemü divatot ábrázolják, minden tudományos, illetőleg művészi vagy műszaki iránylaton kívül egyedül a fehérnemű divat legujabb mintáinak ismertetését és terjesztését célozza, ezért az abban foglalt rajzokat olyan iparkészitménynek kell tekinteni, melyet az 1884:XVI. t-cz. 66.§-a a szerzői jogi védelemből kizár.” (C. 1914. ápr. 22.2313/913. P. sz.)
Az ország első szerzői jogi törvénye a védett műtípusok köréhez igazított fejezeti tagolást kapott. A IV. fejezet a képzőművészet alkotásaira vonatkozó szabályokat foglalta csokorba. A 60.§ értelmében:
„A képzőművészet – rajz, metszés, festés, szobrászat – alkotásainak egészben vagy részben utánképzése, közzététele és forgalomba helyezése a mű szerzőjének kizárólagos jogát képezi.”
A Curia azonban, mint az fentebb látható volt, a művészeti vonatkozásokat szigorúan értékelte, és a mindennapi divat leképezésére szolgáló rajzokat (még akkor is, ha azok esetlegesen egyedi kivitelezésűek) iparkészítménynek nyilvánította, s az említett 66.§-ra hivatkozással a jogvédelem köréből kizárta. Hasonló következtetésre jutottak a Curia más ügyekben is:
„Nem terjed ki a szerzői jog védelme gépgyár árjegyzékének ábráira, ha a gépek műszaki és belső szerkezetének kitüntetésére ki nem terjednek, hanem az árjegyzékek rendeltetésére tekintettel leginkább a szövegben felsorolt tárgyak külső alakját ismertetik a vevőközönséggel. C. 3999/93 (Uj Dtár I. 607. l.; Dtár u. f. XXXV. 98.); C. 4010/912 VIII. pt. (Uj Dtár XV. 257. l.); – rajzokra, melyeknek az a rendeltetésük, hogy alakjaik az uri öltönyök és felöltők legujabb stílusát ábrázolják, bármily művészi kivitelüek is. (Magánjogi Dtár V. 33). Hasonló C. 1922/1910. (Gr. XVII. 230. l.).”
Ez az eredeti nézőpont azonban az idő előrehaladtával módosult. Már a „szocialista” (1969-es) szerzői jogi törvény alapján az egyéni-eredeti kivitelezés vált a jogvédelem keletkezésének központi tényezőjévé, annak azonban nincs jelentősége, hogy milyen formában kerül sor az alkotásra, s hogy annak mi a mögöttes célja. (Vannak persze a jogvédelemből kizárt „alkotások”, de egy bugyi nyilván nem azonos egy jogszabállyal.) Napjainkban a fehérnemű divatot ábrázoló rajzok, illetve még gyakrabban fényképek általában gond nélkül megfeleltethetők az egyéniség-eredetiség követelményének. Ezt – nem épp fehérneműk, de grafikák kapcsán – a Szerzői Jogi Szakértő Testület is megállapította, és több szakvéleményében is kiemelte. Lásd például a következőket:
38/2001;
16/09/01.