A japán szerzői jog alapjai – Egy kedves japán kollégám, akivel nem is oly rég Finnországan ismerkedtem össze, a napokban továbbitotta felém azt a linket, amelyen keresztül a japán szerzői jog alapjait bemutató weboldal érhető el. A tartalom egyelőre csekélyke, de folyamatosan frissül. És ami igazán jó, hogy jogszabályi szövegek mellett jogesetek is szép számmal elérhetők az oldalról. Igy azok, akik egy ázsiai, ugyanakkor az európai tradiciókat követő szerzői jogi rezsimre is kiváncsiak, látogassanak el erre az oldalra. Aztán itt egy másik oldal, ahol a szellemi tulajdonvédelmi bíróság ügyei (közülük legalábbis jó pár) találhatók meg angolul. Köszönöm mindegyiket Hisaya!

Újra felemelkedőben a zeneipar? – A New York Times nemrég arról cikkezett, hogy a zeneipar világszintű lobbiszervezete, az IFPI a bevételek világviszonylatban mért 0.3%-os növekedéséről számolt be legújabb, 2013-as Digital Music Reportjában. Habár a növekedés igencsak csekélynek mondható, attól az még növekedés (és legalább nem további csökkenés). A 16.8 milliárd dolláros bevétel is messze elmarad az 1999-es csúcstól, amikor még 38 milliárd dollárt tettek zsebre a kiadók. Ugyanakkor a jelek biztatók, s vélhetően továbbra is nőni fog azoknak a száma (természetesen egyelőre csak a tehetősebb országokban), akik a tartalomfgyasztás legális útját fogják választani. A jelentés szerint ugyanis az előfizetéses zenei streaming oldalak használói csupán egy év alatt 44%-kal emelkedett. (Az IFPI DMR 2013-ról rövidesen egy önálló posztot fogok késziteni, ahogy az már évek óta megszokott.) Íme az SG.hu rövid cikke a jelentésről.

Ilyen egy igazi figyelmeztetés a hat csapás rendszerben – Évek előkészítő munkáját követően múlt hét szerdán (vagyis február 27-én) kezdetét vette a „vadászat a fájlcserélőkre” az Egyesült Államokban. Egészen pontosan annak hat csapásból álló új modellje, amely a francia fokozatos választ rendszerének mintájára az internethozzáférés-szolgáltató kezébe tette le a szerzői jogosultaktól érkező, valamint egy speciális központ (Center for Copyright Information) által továbbított értesítések postázását a szerzői jogot sértő előfizetők felé. A CCI-t az AT&T, a Verizon, a Cablevision, a Time Warner Cable és a Comcast hozta létre az MPAA és a RIAA segédletével. (E szervezetek összefonódása amúgy nem csekély: az öt ISP olyan konglomerátumok részét képezik, amelyek nem csak hozzáférést engednek a tartalmakhoz, de gyártják is azokat. A leglátványosabb természetesen a TWC-é, amely nevében hordozza a Warner filmstúdió nevét is.) A rendszerről már sokat írtam, a részleteket nem ismétlem meg. A jelen bejegyzés azonban az Ars Technica cikkére utal, amely a Comcast hat egyedi figyelmeztetéséből négyet mutat be. Érdemes áttekinteni az értesítéseken található figyelmeztetések fokozódó súlyát, és aki kicsit is szkeptikus egy ilyen rendszer működését illetően, az automatikusan látja, hogy ennyitől várni a jogsértők „megjavulását” egyszerűen lehetetlen. (Hozzáteszem, ez csak a Comcast, de vélhetően a többi ISP is hasonló tartalmú szöveget továbbíthat az előfizetői felé.) Ami még igazán érdekes: a Comcast szóvivője elismerte: nehezen képzelhető el, hogy online anonimitást biztosító szolgáltatások igénybevétele esetén a rendszer valószínűleg nem hatásos. No igen, ebben biztos voltam.

Újabb torrent oldalakat blokkoltak Angliában – A tavalyi év egyik legfontosabb brit fájlcsere perében a High Court blokkolni rendelte a The Pirate Bay weboldalát. (Korábban már a Newzbin és a Newzbin2 is ugyanilyen sorsra jutott.) A hangot ezek után sem csitultak, és a szerzői jogosultak további „vitatható” domainek elérési útvonalának blokkolását kezdeményezték a bíróságnál. Nem is oly rég újabb döntés született, amely alapján ezúttal a Kickass Torrents, H33T és a Fenopy váltak a „torrentüldözés” „áldozatává”. Míg az előbbi szó csak a „boszorkányüldözés” kifejezés áthallása miatt került idézőjelbe, az áldozat esetén a kiemelést a szarkazmus magyarázza. Valójában ezek igencsak népszerű torrent indexáló oldalak, amelyek sorsa persze már akkor megpecsételtetett, amikor a High Court a fent említett szolgáltatók esetén meghozta a korlátozó végzést. A brit fájlcserélők helyzete tehát „fokozódik”. Az igazi kérdés az, hogy az illegális oldalak bezárása mellett milyen alternatíva kínálkozik számukra a legális fogyasztásra. (És e ponton érdemes ismét egy pillantást vetni az IFPI 2013-as digitális zenei jelentésére.)

Fizessenek a hírgyűjtő portálok a tartalmakért? – Legalábbis a német Parlament alsó háza (Szövetségi Gyűlés, Bundestag) által elfogadott (293 igen, 243 nem, 3 tartózkodás) törvényjavaslat szerint. A normaszöveg szerint a híradások kiadóinak kizárólagos joga, hogy meghatározott írásokat kereskedelmi célokból a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyenek. Ezek az írások (németül „Journalistische Beiträge”) információt vagy véleményt közlő, esetleg szórakoztató tartalmú cikkek lehetnek. A nyilvánosságra hozataltól számított egy éven keresztül a tartalmak kereskedelmi célú hasznosítói jogdíjat kötelesek lennének fizetni a hírportál részére. A törvény a keresőmotorok részére szabad felhasználást biztosít, amennyiben a nyújtott szolgáltatás nem kereskedelmi célú. (Habár első pillantásra ez a normarész elég problémás, hiszen a Google és a többiek mind kereskedelmi célokból működtetik a keresőoldalukat, még ha ez elsőre nem is túl feltűnő.) Ugyancsak megengedett a szavak és kisebb részletek felhasználása, habár hogy mit takar a kisebb részlet, azt nehéz lenne elsőre eldönteni. A törvényt természetesen még a felsőháznak (Szövetségi Tanács, Bundestag) is el kell fogadnia, azonban az már biztos, hogy körvonalazódni látszik egy új kapcsolódó jogi jogosultság Németországban. Vajon ki fogja még ezt lemásolni? (A hírről lásd az EDRi-gramot, az 1709Blog írását, a New York Times cikkét, valamint a VG Wort márciusi hírújságját.)