Alkotmányellenes francia rendelkezés az üreshordozó díjról – Januárban adott hírt Catherine Josserand arról, hogy a francia alkotmánytanács az üreshordozó díjakkal kapcsolatos 2011-es törvény egy részletét megsemmisítette január közepén. A döntés háttere valójában egy több lépcsőben kialakult, kesze-kusza jogbizonytalanságra vezethető vissza. 2008-ban határozta meg a legújabb jogdíjakat az erre feljogosított szervezet. A Padawan-döntés fényében azonban a francia Államtanács megsemmisítette a rendeletet, s a professzionális célokra üres hordozót vásárlók nem lettek volna kötelesek a jogdíjat megfizetni. Hat hónapra azonban az Államtanács felfüggesztette a végzésének végrehajtását, ennyi időt hagyva a Commission pour la rémunération de la copie privée-nek arra, hogy újból meghatározza a jogdíjat. Ez az idő azonban eredménytelenül telt el, s francia Parlament végül törvényben rendezte a kérdést, s ebben a korábbi (2008-as) jogdíjak érvényességét további 12 hónappal kiterjesztette, a törvény megszületését megelőzően esedékessé vált jogdíjak megfizetését pedig érvényesnek nyilvánította (vagyis kizárta ezek visszaigénylését). Kesze-kusza, mint mondtam. Az Alkotmánytanács a második rendelkezésről végül kimondta, hogy az szembemegy az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatával, s az elfogadható közérdekkel ellentétben kizárólag nehezen behatárolható pénzügyi érdekeken nyugszik.

Francia könyvdigitalizálási projektek – Még egy gall hír: a francia Kulturális Minisztérium két együttműködési megállapodást kötött közkincsbe tartozó könyvek és hangfelvételek digitalizálása céljából. A ProQuest 70.000, több száz éves könyv digitális másolatának elkészítését vállalta, a Believe Digital and Memnon Archiving Services pedig 200.000 lemezt és mágnesszalagot fog rövid időn belül digitalizálni. Valamennyi tartalom a Francia Nemzeti Múzeum repertoárjában található. A projekt azonban elég bizarr jövőképet fest a hozzáférés kapcsán. A tartalmak 1,3%-a azonnal elérhetővé válik, a többiért – hiába közkincs – azonban fizetni kell, és csupán 10 év után válnak majd teljesen ingyenesen hozzáférhetővé. Ez valóban az, ahogy a Kluwer blog szerzője nevezi: 22-es csapdája.

Elfogadták az új Ptk.-t – A Magyar Országgyűlés idei első ülésnapján elfogadta hazánk új Polgári Törvénykönyvét. A Ptk. hosszú kálvária és sok-sok évet és sok-sok fordulós előkészítést követően nem épp olyan tartalommal, mint azt vitathatatlan szülőatyja, Vékás Lajos professzor úr gondolta volna, de végül is elfogadásra került. Hogy miért kívánkozik ez ide? Az „előző” Ptk.-nak volt természetesen egy, a szellemi tulajdonvédelemmel kapcsolatos része. Stílszerűen „rövid, de legalább tömör”. Hogy mi lett ennek a sorsa? Grad-Gyenge Anikó kolléganőm kiváló tanulmányában „búcsúzik” a szellemi tulajdonvédelemtől, mint fogalom. Figyelemre és olvasásra méltó iromány (a mellé csapódó – a cikk után olvasható – vitán pedig jót lehet derülni).

Nyilvánossághoz közvetítést eredményez-e a hiperlink alkalmazása? – A European Copyright Society egy nagyon érdekes és gyakorlati jelentőségű kérdésről alkotott véleményt a napokban. A szakmai szervezet az Európai Unió Bírósága előtt fekvő Svensson ügy központi kérdésére, vagyis hogy a hiperlink alkalmazása felhasználást (nyilvánossághoz közvetítést) eredményez-e, határozott nemmel felelt. A majdhogynem amicus curie-ként értékelhető dokumentum, melyet az európai szerzői jogászok krémje aláírt, az IViR weboldaláról az alábbi hiperlink segítségével érhető el. Hogy aztán ennek lesz-e hatása az EUB munkájára, nehéz lenne megmondani. Én teljesen egyetértek a szerzőkkel a választ illetően.

Új tankönyv a könyvtárak és a szerzői jog viszonyáról – És még egy a végére: a könyvtárak és a szerzői jog problematikus együttélésének kérdéseinek körbejárására tesz kísérletet egy új kiadvány, amely több nyelven is elérhető, magyarul sajnos nem, de angolul igen. A magyar gyökerekkel rendelkező Peter Jaszi által a kötethez adott ajánlás szerint: 

Tessék csak beszerezni!