DRM – se veled, se nélküled
Az elmúlt néhány hónapban több alkalommal is foglalkozott a hazai online média a 3D nyomtatók terjedésével. Az ilyen képességekkel rendelkező nyomtatók megjelenése azonban újabb probléma elé állíthatja nem csak a szerzői jog, hanem az iparjogvédelem területét is.
A 3D nyomtatás egy izgalmas eszköznek ígérkezik a felhasználók számára, és úgy tűnik, hogy a megjelenése ki fog hatni a szellemi tulajdon minden területére. A nyomtatók ára egyelőre rendkívül magas, hivatalos árakat a kiskereskedelmi forgalmazók nem hoznak nyilvánosságra, de nem hivatalos értesüléseim szerint egy-egy nyomtató ára egyelőre több tíz millió forint, és a felhasznált műanyag-alapanyagok ára ugyancsak százezres-milliós nagyságrendű.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jövőben ne lehetne számítani a termék árának csökkenésével, illetve a bérmunka elérhetővé teheti a technológiát az „átlagos” felhasználók számára is.
Jelenleg a felhasznált anyagok minősége már lehetőséget ad akár arra is, hogy akár maroklőfegyvert másoljanak le a felhasználók, illetve megjelentek a nyílt szabványú projektek is, ahol a felhasználó maga is képes lehet a nyomtató összeszerelésére a megfelelő ismeretek birtokában.
Az index.hu számolt be nemrég arról a hírről, hogy az Intellectual Ventures egy szabadalmat vásárolt fel a 3D nyomtatók DRM-rendszerrel történő ellátására. A szabadalom egyébként eredetileg nem hozzájuk, hanem Jung; Edward K. Y. és mások nevéhez köthető. A DRM-rendszerek alkalmazása azonban a szerzői jog területén eddig meglehetősen vegyes képet mutatott.
Jelenleg a DRM-rendszerek elsődleges felhasználási módja az, hogy a szellemi tulajdon jogosultja által nem engedélyezett felhasználási lehetőségeket a jogosulatlan felhasználók számára elérhetetlenné tegyenek. Itt általában azonnal visszás helyzet alakul ki, amennyiben valamilyen a törvény által megengedett szabad felhasználást is korlátoz a DRM-rendszer működése, illetve még kevésbé szerencsés esetben a jogosult felhasználók számára is kényelmetlenné teheti a felhasználást.
A zene és filmipar területén az elmúlt években ennek megfelelően jelentősen visszaszorult az alkalmazása, míg a szoftverek esetében töretlenül fejlődnek és egyre nehezebben megkerülhetőek az alkalmazott megoldások. Jó példa erre a Blizzard által kifejlesztett védelem a Diablo III elnevezésű játékprogramja esetében, melynek megkerülésére jelenleg sincs hatékony lehetőség.
A technológia fejlődésével a magáncélú másolatkészítés lehetőségei fokozatosan bővültek a felhasználók számára. A szellemi tulajdon jogosultjai számára azonban úgy tűnt, hogy a DRM-rendszerek segítségével hatékonyan korlátozni lehet a nem kívánt, illetve jogsértő felhasználói magatartásokat, ezért a szellemi tulajdon rendkívül széles spektrumán alkalmazni kezdték azokat több-kevesebb sikerrel. A 3D nyomtatók esete azért különösen érdekes, mert a DRM-rendszerekkel a szellemi tulajdon jogosultjai eddig kizárólag szerzői jogi felhasználási cselekményeket kívántak szabályozni (egyesek szerint korlátozni).
A 3D nyomtatás alapvetően egy CAD-jellegű alkalmazást és a kivitelezésért felelős nyomtatóeszközt, illetve a szükséges egyedi információkat tárolni képes fájlformátumot (esetünkben rendszerint: .STL) feltételez. A DRM-rendszer a 3D nyomtatás mindhárom elemébe könnyedén beépíthető, az eddigi tapasztalatok alapján akár különösebb nóvumok nélkül is.
Eközben megjelentek a piacon a kifejezetten felhasználóbarát (vagy inkább hasznosítóbarát?) megoldások is, legutóbb például a Nokiától. Úgy látszik tehát, hogy piaci szereplők nem kötelezték még el egyértelműen magukat a DRM-rendszerek alkalmazása mellett.
Ami kifejezetten érdekessé teszi a DRM-rendszerek új megjelenését az viszont az a tény, hogy egyszerre történhet a DRM segítségével a szerzői jogra vonatkozó felhasználási jogok (például egy szobor lemásolása) és az iparjogvédelemre vonatkozó hasznosítási jogok (például egy szabadalom hasznosítása) szabályozása és kezelése. Sőt, egyéb jogszabályokban meghatározott előírások betartatására is alkalmas lehet. Ilyenek lehetnek például a lőfegyver-alkatrészek gyártására vonatkozó jogszabályok (a vonatkozó törvényre és korm. rendeletre tekintettel).
Mindez alátámasztja a korábbi meglátásomat, miszerint a DRM-rendszerek nem tekinthetőek szerzői jogi jelenségnek, inkább technológiai eszközök, melyekre a szerzői jog szabályai csak reflektálnak.
Az új területen megjelenő DRM-rendszernek azonban érdekes módon hasonló problémával kell majd az iparjogvédelem területén is szembesülnie, mint tette azt korábban a szerzői jog területén. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 19. § (6) bekezdése alapján ugyanis a szabadalom jogosultjának kizárólagos hasznosítási joga nem terjed ki a magánhasználat céljából végzett, illetve a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekményekre.
Ugyanez a szabályozás érvényes a használati mintaoltalmak területére is, míg a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény 17. § (1) bekezdése szerint a mintaoltalom alapján a mintaoltalom jogosultja nem tilthat el mást a magánhasználat céljából végzett, illetve a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekményektől.
Mindezek alapján meglehetősen érdekes lesz a DRM-rendszerek alkalmazása a 3D nyomtatók esetében. Kétségtelen, hogy a jogszabályok megalkotásakor nem lehetett előre látni, hogy egy-egy szabadalom magáncélú hasznosítására a közeljövőben akár tömeges igény és lehetőség is mutatkozhat.
A kérdés már csak az, hogy „ki” marad talpon: a jelenlegi jogszabályi környezet vagy a DRM rendszerek?
3 thoughts on “DRM – se veled, se nélküled”