Először is szeretném leszögezni, hogy az alábbiak ihletét és a források egy részét a szerzői jog magyar doyenjétől kaptam. Id. Ficsor Mihály jegyzetekkel bőven ellátott anyagokat továbbított részemre is a múlt héten. Távol álljon tőlem ugyanakkor a mások tollával való ékeskedés. Ezzel együtt több ponton is egyetértek Ficsor úr meglátásaival, s van, amiben nem feltétlenül. Az alábbiakban az általam vélteket fogom leírni, de még egyszer hangsúlyozom, ezek egy részét többen, így Ficsor úr is így látják.

A történet nem 2012. november 28-án kezdődött, de aznapra dátumoztak egy olyan dokumentumot, amely a várt/vélt szerzői jogi reform aktuális „vitaindító iratát” jelenti. Ne legyenek ábrándjaink: a dokumentumból nem a szerzői jog centrikus, hanem az üzleti élet centrikus elképzelések rajzolódnak ki. Erre utal már a dokumentum címe is (Orientation debate on content in the Digital Economy) és annak minden egyes mondata, például hogy az internetes gazdasági szektor a GDP 4.1%-át adja, hogy a szerzőket jutalmazni kell (de a személyhez fűződő jogokról már szó sem esik – még akkor is kellemetlen ez, ha az EU-nak erre nézve nem igen van kompetenciája, a tagállamok pedig nem örülnének, hogy ebbe egyébként beleszóljon az EU), hogy a digitális kor start-up cégei elé akadályokat gördít a szerzői jog és a többi. Ez természetesen valahol igaz is. Se a számokkal nem akarok vitatkozni, se a tendenciákkal. A szerzői jognak követnie kell a társadalmi kihívásokat, ha ezt nem teszi meg – osztva Jessica Litman gondolatát – elkerülhetetlenül avíttá válik. (Egyedül e ponton jelzem, hogy Ficsor úr sokkal szkeptikusabb e téren, és a dokumentum által gyakran felhozott „flexibilitás” igényét ő a szerzői jog destruktív visszafejtésének tartja. Én ezt nem pont így látom, de rengeteg igazság van abban, ahogy ő vélekedik.)

A Bizottság a digitális világ és a szerzői jog között feszülő ellentétek feloldása érdekében még a mandátuma lejárta előtt (2014) szeretne egy épkézláb szerzői jogi reformcsomagot letenni az asztalra. Ennek érdekében sorba rendezte az internetes értékesítési lánc tagjait (tartalomipar, tartalomaggregátorok és közvetítők, internet-hozzáférés szolgáltatók, valamint fogyasztók), és hangsúlyozza, hogy valamennyinek kellően flexibilisnek kell lennie a digitális korban. Ugyanakkor jelezném, hogy az internetes környezet vonatkozásában – ismét csak a gazdasági szemléletet előtérbe tolva – csak a „business” hangsúlyosságát lehet kiolvasni a dokumentumból, a szerzői jogilag releváns egyéb szereplőkről, például a kultúra szempontjából jelentős könyvtárakról, szó sem esik. Miután a Bizottság úgy látja, hogy a világon sokfelé (persze példaként csak az Egyesült Államok és Kanada került megemlítésre) reformok vannak folyamatban (ami mondjuk erős túlzás), az európai uniós szerzői jogi keretek átértékelése/felülvizsgálata is indokolt, legkevesebb négy részkérdés kapcsán: 

1) a területiség elve mennyire érvényesíthető az uniós tagállamokban (értsd: mi legyen a territoriális szerzői jogi rezsimekkel az EU-ban); 

2) a jelenleg irányadó korlátozások és kivételek listája összhangban áll-e a digitális kor kihívásaival (értsd: kerüljön-e sor a lista kibővítésére, de legkevesebb újrahangolására);

3) csökkenthető-e az uniós tagállamok szerzői jogi piacának töredezettsége (értsd: kerüljön-e bevezetésre egy opcionális, ám egységes, az egész EU-ra kiterjedő szerzői jogvédelmi jogcím – ezzel kapcsolatban külön belinkelem Ficsor úr nyilvános véleményét);

4) hogyan lehet a jogérvényesítést fejleszteni (értsd: szükség van a Jogérvényesítési Irányelv felülvizsgálatára, ugyanakkor annak figyelembe vételére is, hogy  miként kell a szerzői jogot az egyéb alapjogok fényében balanszírozni).

Az Európai Bizottság mindezek mellett hat további speciális kérdésre is választ keres:

a) a digitális műpéldányok határokon átívelő hordozhatósága (vagyis hogy a tartalmakhoz ne csak az eredeti beszerzés helyén és az e szempontból irányadó szerzői jog szabályai alapján lehessen hozzáférni);

b) a fogyasztók által generált tartalmak (user generated content, UGC) szerzői jogi megítélése (a forrástartalmak jogosultjait miképpen kellene kompenzálni a felhasználásokért);

c) az internetes adatbányászat engedélyezési kérdései;

d) a magáncélú többszörözés ellentételezéseként szedett üreshordozó díjak uniós fragmentációja (itt nem esett szó a fénymásolás után szedett reprográfiai díjról, de e téren is komolyak az eltérések);

e) a közös jogkezelés javasolt uniós reformjának az audiovizuális szektorra való kiterjesztése (huh, ez elég nehéznek ígérkezik, ha egyáltalán van bármi realitása is);

f) a kulturális örökség megőrzésére szakosodott intézményekre irányadó nemzeti szabályok különbségei okán az örökségvédelmi intézmények nem képesek minden igényt kielégíteni (vagyis felül kell gondolni, mit szabad egy könyvtárnak és mit nem). [No, ezen a ponton igyekszek majd fontos észrevételeket tenni a jövőben.]

Az Európai Bizottság a fentieket egy oldalnyi adattal, statisztikával és információval igyekszik meggyőzően megalapozni. Megmondom őszintén, kissé szkeptikus vagyok ezzel összefüggésben. Az addig rendben van, hogy ez egy vitaindító dokumentum, azért a lábjegyzetek hiánya a megjelölt adatok megbízhatóságát erősen kétségbe vonja. Így különösen érdekes, hogy a szöveg az audiovizuális szektor 56%-os növekedését említi Európában, miközben a zeneipar jelentős visszaeséséről számol be. A fájlcserélést ugyanakkor csak utóbbi szektorban hozza fel okként, miközben elég naiv gondolat, hogy az emberek filmeket nem töltenek le. Sőt! Ha a fájlcserélés jelenléte ellenére 2000 és 2010 között (a P2P kezdete óta) ekkora ütemű növekedés tapasztalható kontinensünkön, akkor milyen alapon látja bárki igazoltnak, hogy a fájlcsere káros az AV szektorra? (Ez a logika persze nem teljesen korrekt, magam is jól tudom, de szeretem érzékletesen visszájára fordítani azt a retorikát, miszerint minden alkotó – de inkább közvetítő – szenvedéseiért a fájlcserélők hibáztathatók.) Ezzel együtt a zeneipar visszaesése kapcsán egy szóval nem említi a szöveg az online zenei szolgáltatások, különösen a webrádiók és a streaming alapú zeneszolgáltatók rohamos megerősödését. Ilyen és ehhez hasonló félretájékoztatások miatt én feltétlenül óvatosan kezelném a Bizottság eme kommünikéjét.

Mely egyébként nem maradt válasz nélkül. A közvetítőket és aggregátorokat tömörítő (némileg megtévesztő nevű) Copyright for Culture (C4C) szervezet a reformjavaslat puhaságára figyelmeztet, és további szélesítésekre (flexibilitásra) tesz javaslatot. Azon sem szabad meglepődni, hogy e javaslatok mindegyike arra alkalmas, hogy a tömörülés profitorientált tagjainak eladási mutatói növekedjenek. A szerzői jogosultak érdekeinek kellő figyelembe vételének elmaradása miatt adott hangot kritikai észrevételének szerzők sokasága, s a kapcsolódó – a „puhítási tervek” felszámolására buzdító – petíciót a mai napon már majdnem 18.000 ember alá is írta. Hogy valójában melyik érdekoldal hangja lesz erősebb, nos nagyjából erről fog szólni az elkövetkezendő egy, másfél év. (Nincsenek illúzióim, hogy a döntő sok szempontból az lesz, kinek mennyire sok pénze van, és ha mindezt összevetjük azzal, hogy a társadalom jelentős része is a szélesebb hozzáférés mellett áll ki, más szavakkal nem biztos, hogy a „flexibilis szerzői jog” ellen tüntetnének, borítékolható, hogy kinek a lobbi ereje lesz sikeresebb.)

Végül a múlt hét szerdán, december 5-én hozták nyilvánosságra a Bizottság sajtóközleményét, amely megerősítette, hogy társadalmi egyeztetés kezdődik a fentebb a)-f) pontokban megjelölt kérdésekről, melyek összefogására Barnier, Kroes és Vassilou biztosok kaptak felkérést, 2013 végi határidővel. Ezt gazdasági elemzések, hatástanulmányok és normaalkotási előkészületek egészítik ki a fent 1)-4) pontban megjelölt kérdésekről, melynek eredményeképp döntés születhet 2014-ben arról, hogy kell-e valamilyen konkrét módosításra sort keríteni.