A blogon sokat foglalkoztam már a törvényes kártérítés (egyesült államokbeli) intézményével. Eszerint az USA Szerzői Jogi Hivatalánál nyilvántartásba vett művek jogainak megsértése esetén jogsértésenként minimum 750, maximum 30.000 dolláros kártérítést köteles fizetni a jogsértő. Amennyiben tette szándékosnak bizonyul, úgy a maximális összeg 150.000 dollárra nő. 

A TorrentFreak beszámolója szerint Kywan Fisher a felnőtt filmeket gyártó Flava Works honlapjáról az előfizetési díj ellenében szabadon (és jogszerűen) megtekintett tartalmakat lementette magának és Bittorrent protokoll segítségével a nyilvánosság számára elérhetővé tette. A Flava Works bírósági beadványában jelezte, hogy oldalának valamennyi előfizetőjét egyedi azonosítóval látják el, amely a kérdéses videó tartalmakra is vízjel formájában ráégetésre kerül. Ily módon, amennyiben a filmek utóbb a szerződéssel ellentétes módon kerülnek felhasználásra, az adott tartalom egyedileg beazonosíthatóvá válik, felfedve az azt eredetileg „kiszivárogtató” user személyét. A felperes beadványában ugyancsak rögzítette, hogy az elérhetővé tett 10 meleg pornófilmet legkevesebb 3449 alkalommal töltötték le más felhasználók. Erre tekintettel a Flava Works valamennyi tartalom esetén a törvényes kártérítés maximumának megítélését (és ügyvédi költségeik kifizetését), valamint az alperes további jogsértésektől való eltiltását indítványozta.

Az ügy eddig – mondhatni – csöppet sem egyedi. Amitől azonban igazán fontossá válik, az az, hogy Kywan Fisher nem képviseltette magát a bírósági eljárásban (azt hiszem, hogy az érintett 10 film okán ezt találta helyes megoldásnak Fisher). Erre tekintettel az illinoisi bíróság végzésben, a felperes indítványában foglaltak szerint marasztalta őt. Ennek tehát legkevesebb annyi jelentősége van, hogy

(1) a kártérítés összege (fájlcsere perben) minden eddiginél magasabb, vagyis 1.500.000$, melyen felül az alperesnek meg kell fizetnie a felperes ésszerű ügyvédi költségeit;

(2) az alperest eltiltották a további jogsértésektől, nevezetesen a tartalmak többszörözésétől, terjesztésétől, „letöltésre történő hozzáférhetővé tételétől”, illetve beágyazásától;

(3) az illinoisi bíróság – amint arról épp mostanság értekeztem egy önálló írásban és a Thomas-Rasset döntés kapcsán is – arra az álláspontra helyezkedett, hogy a „making available for download” a szerzői jogosult kizárólagos joga;

(4) és persze fogalmam sincs, hogy miként gondolja a Flava Works ezt az összeget behajtani Fisheren…

Ezen felül ami a döntés konzekvenciájaként leszűrhető: ha nem akarsz másfél millió dollárt fizetni 10 film jogellenes felhasználásáért, egyezz ki a jogosultakkal – még a tárgyalás előtt. Az USA precedensjoga fényében ugyanis akit egyszer fülön csípnek, vélhetően nem ússza meg a marasztalást. Akkor már inkább a pár ezer dolláros kártérítés, mint ennek sokszorosa. Ezzel együtt e döntés arra is sarkallhatja a jogosultakat, hogy újult erővel indítsanak támadást az egyedi felhasználókkal szemben. Meglátjuk, hogy így lesz-e. Addig is íme a röpke végzés – stílszerűen beágyazva.