Legeza Dénes kollégám, aki miközben az SZTNH-ban dolgozik, az SZTE frissensült PhD-hallgatója is egyben, az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle legújabb számában jelentetett meg egy tanulmányt „Segítsük az árvákat” – útmutató az árva művek felhasználásaihoz címmel. Röviden szeretném minden olvasónak a figyelmébe ajánlani a cikket.
Dénes terjedelmes tanulmányában nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy bemutassa az árva művek problematikájának születését leginkább meghatározó problémákat, majd két nagy irányból közelítve áttekintse előbb a terjedelmes, de jól követhető magyar szabályozást, majd az uniós árva mű irányelvet. A magyar jogszabályi környezet kapcsán Dénes bemutatta az előzetes kereséstől az SZTNH-s engedély iránti kérelemtől az SZTNH által biztosítható jogok köréig terjedő eljárást, mégsem állt meg itt, ezen felül szisztematikus formában bemutatta, valójában mely jogokra nézve jöhet egyáltalán szóba az engedélyezés, és melyekre nézve kizárt. Utóbbinak egyik irányát az átdolgozás tilalma adja, a másik a közös jogkezelés tényéből fakad, a jogkezelők által felügyelt (érvényesített) jogok vonatkozásában ugyanis az engedélyezés nem az SZTNH hatáskörébe tartozik. Ha valaki ezt a részét a tanulmánynak átolvassa, azt tapasztalja, hogy a szabályrengetegünk korrekt és kerek – majd pedig összeveti azzal a számmal, amit Dénes írt, miszerint (kézirata lezárásakor) 17 engedélyt adott ki 2009 eleje óta a Hivatal, nos, kissé elmosolyodhat. (Egyébként ez a szám mára 21-re nőtt, de ez csak szépségtapasz.)
A tanulmány másik nagy része az árva mű irányelvvel kapcsolatos gondolatokat összegzi, kitérve a szabályozási körre, a gondos keresésre (és annak minimumaira). Amit e ponton hiányoltam, illetve aminek örültem volna, az az, hogy kicsit az uniós jogpolitikai célokba is bepillantást engedjen Dénes, vagyis ne csak a hogyan, de a miért kérdésre is válaszoljon. A tanulmány egyébként ezt követően még teret szánt annak is, hogy a két nagy modellt egy kiváló táblázatban hasonlítsa össze.
A tanulmány néhány apró hibájára is fel kell azért hívni a figyelmet. Egyrészt egy-egy idegen kifejezés fordítását újra kellene gondolni a „digitális sötétkorszak” második szava vélhetően a forrásként használt szövegben „dark age”-ként szerepelt, ami azonban középkorként fordítható (az a csúnya, sötét középkor). Egy másik hagyományos tévedés forrása lehet, ha egy jogszabálynál az elfogadás évére datáljuk annak bármely rendelkezését. A nem is oly rég elfogadott új kanadai szerzői jogi törvényt megelőző 1985-ös jogszabálynak ugyanis nem képezte eredendően is részét az árva művekkel kapcsolatos szabályozás. Amennyire helyesen következtetek, az árva mű szabályozás az 1997-es módosítás óta része a törvénynek.
Ettől eltekintve néhány kiváló kollégám (Grad-Gyenge Anikó, Hepp Nóra) korábbi anyagai után íme még egy alapos anyag, amit az árva művek jogi helyzete iránt fogékony olvasónak szükségképp a kezébe kell vennie.
3 thoughts on “Cikkajánló #3.11 – Save the orphans!”