Fényképek és szerzői jog: cso(n)kolom, ez jogsértés!

A fényképek szerzői jogi védelmével kapcsolatosan már több bejegyzés is született e blogon, illetve Völgyi Attila kiváló fotóblogja is több jogesetről számolt már be. Az alábbiakban tekintsünk át egy olyan angol ítéletet, amely elvi szintű kérdéseket jár körbe – mindezt egy csinos hölgy fotója kapcsán.


Fényképek

© Emma Delves-BroughtonForrás: Bailii.org

Az ügy tényállása rendkívül egyszerű: Emma Delves-Broughton fotóművész még 2005-ben készített egy fotót, melyen a csinos Amber Erlandsson látható latex ruhában, (az ítélet szerint) erdei környezetben (bár én inkább csak füvet látok a képen). A ruhát Erlandsson kölcsönözte a House of Harlot cégtől. A fotóművész a képek elkészítését követően CD lemezen eljuttatta a modellnek a fotókat csökkentett felbontásban, két verzióban: az egyiken szerepelt a copyright szimbólum, a másikon nem. 


A House of Harlot weboldalaiForrás: Bailii.org

Delves-Broughton egy e-mailben engedélyt adott arra Erlandssonnak, hogy a fotókat privát honlapján felhasználja, arra azonban a levél (engedély) nem terjedt ki, hogy a fotókat más is felhasználhassa, illetve Delves-Broughton külön kérte a modellt, hogy másnak csak a copyright szimbólummal ellátott (fentiekben mellékelt) fotót juttassa el. Mindezek ellenére Erlandsson a ruhát kölcsönző House of Harlot és annak tulajdonosa (Robin Archer) részére a szimbólum nélküli fotót adta át, melyet a cég a saját honlapján használt fel. Mindezt azonban nem a fotó eredeti formájában tette. A képet (a modellt) csak részben láthatták a cég honlapjára látogatók, a hátteret egészében törölték, valamint a fotót tükrözték.

 
Ennek alapján Delves-Broughton az engedély nélküli felhasználására, valamint az integritáshoz fűződő jog megsértésére tekintettel kártérítést követelt (egészen pontosan a kép nyolc különböző House of Harlot linken volt elérhető, ezért a kártérítési összeget a szerző 8×450 fontban határozta meg). Az alperes elsősorban azzal védekezett, hogy engedélye volt a felhasználásra. 
 
A bíróság azonban mindkét esetben a felperesnek adott igazat. Egyrészt a tanúvallomás megtételekor Erlandsson úgy érvelt, hogy a fotóssal külön beszélgettek arról, hogy a fotót azok elkészítését követően a House of Harlot is felhasználhatja reklámozási és promóciós célokra. A szimpatikus nevű Recorder Dougles Campbell bíró szerint azonban ezt a beszélgetést érdemi bizonyítékkel nem sikerült alátámasztani, sőt a felperes és a modell közötti e-mailekből épp ennek ellenkezője derült ki, vagyis hogy Erlandsson kivételével más a képet nem használhatja fel. Ami az integritási jog kérdését illeti, a bíró a következők szerint indokolta meg a jogsértés tényét:

„I am satisfied that the changes which have been made do amount to distortion of the work. I would not say that it was mutilation and I would not say that it was prejudicial to the honour or reputation of the author or director, but I am satisfied that it amounts to distortion of the photograph in question and that the treatment of the work is therefore derogatory.”

Az angol szerzői jogi törvény kapcsolódó passzusa (Copyright, Patents and Designs Act of 1988, §80) alapján akkor beszélhetünk a szerzői művet sértő felhasználásról, ha az a mű eltorzításával, megcsonkításával jár, VAGY a szerző vagy rendező becsületére vagy hírnevére sérelmes. A szöveg a Berni Uniós Egyezmény szövegével egyezik meg, és – jól láthatóan – két esetkört különböztet meg az integritás sérelme kapcsán. Az elsőnél a mű eltorzítása vagy megcsonkítása a feltétel, utóbbinál a szerző becsületét vagy hírnevét sértő felhasználások adnak alapot a pereskedésre.
 
Campbell bíró ugyanakkor úgy látta (megítélésem szerint helyesen), hogy a nyolc különálló link e tény ellenére sem eredményez nyolc különálló felhasználást, s ezért a kártérítés összegét az iparági gyakorlat által alkalmazott, átlagosnak mondható 675Ł-os licencdíjában állapította meg. Az összeg mértékére is tekintettel az integritáshoz fűződő jog megsértéséért csupán 50Ł kártérítést rendelt el a bíróság.
 
Konklúzió? Szerintem nem szükséges. A fentiekből kiderült, hogy érdemi bizonyítékkel az alperes arra nézve nem rendelkezett, hogy engedélye lett volna. Az integritás sérelme kapcsán is egyértelmű a helyzet (nézzünk rá még egyszer a fotókra). A modell alakjának részleges és az eredeti környezetből való kiemelése ténylegesen csonkításnak, illetve a mondanivaló eltorzításának tűnik. Arról pedig e helyütt nem érdemes vitatkozni, hogy a felhasználásnak sértenie kellett volna-e a szerző hírnevét vagy becsületét. A brit törvényi előírás fényében ez nem elvárás.

2 thoughts on “Fényképek és szerzői jog: cso(n)kolom, ez jogsértés!”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük