Golan kontra Holder – avagy a szerzői jogi védelem ismét kiterjeszthető-e olyan művekre, amelyek már közkincsbe kerültek

2012 január 18-án az Eldred ügyet követően az amerikai Szövetségi Legfelsőbb Bíróság ismét megerősítette az amerikai törvényhozás és végrehajtó hatalom azon pozícióját, mely szerint nem alkotmányellenes a szerzői jogi védelem hatályának utólagos kiterjesztése. Az ügy az elmúlt évek egyik legaktívabb szakmai vitáját kiváltó eseménye lett.
Megjegyzem, hogy nincs különösebb apropója annak, hogy pont most, fél évvel az ítélet meghozatalát követően foglalkozunk az üggyel ezen fórumon, egyszerűen arról van szó, hogy vannak elmaradásaink, ezért Péter megkért, hogy dolgozzuk fel azokat a a fontos ügyeket, amelyekre nem jutott időnk a közelmúltban.
Az ügy háttere a következő. Az Egyesült Államok a Berni Uniós Egyezmény (a továbbiakban: BUE) hatályba lépését követően több mint száz évig nem volt hajlandó belépni az Unióba, mivel az jelentős változtatásokat követelt volna meg nemzeti szerzői jogi szabályozásában. A BUE egyik legfontosabb rendelkezése a nemzeti elbánás elve, ami azt jelenti, hogy minden az egyezményhez csatlakozó állam köteles ugyanazokat a feltételeket biztosítani a többi tagállam polgárai által készített műveknek, mint amely feltételek szerint a saját polgárai által készített művek élveznek védelmet. Így van ez a védelmi idővel is, tehát a tagállamok függetlenül attól, hogy az a tagállam, amelyben a mű először kiadásra került meddig védi ezt a művet, a tagállamok olyan hosszú védelmi időt biztosítanak, mint amit a saját szerzőik által kiadott műveknek. A BUE 7. cikk (8) bekezdése szerint ugyan ha a többi tagállam védelmi ideje nem haladhajta meg a származási tagállam adott műre vonatkozó védelmi idejét, ettől a rendelkezéstől a tagállamok szabadon eltérhetnek.
Ennek folytán gyakran előfordul, hogy ugyanazon művek felett egyes országokban lejár a védelmi idő és közkincsbe kerülnek, más országokban pedig akár még évtizedekig tart a védelmi idő. Példa erre József Attila munkássága: a szerző 1937-ben hunyt el, Magyarországon a védelmi idő hetven év volt, míg Kanadában csak ötven év, így mire nálunk közkincsbe kerültek József Attila művei, addig ezek Kanadában már két évtizede engedély nélkül felhasználhatóak voltak.  
Ez történt sok esetben akkor is, amikor az Egyesült Államok csatlakozott a BUE-hez: sok olyan mű, amely származási országában még védelmet élvezett, az Egyesült Államokban már közkincsnek számított. Az Egyesült Államok kezdetben a BUE rendelkezéseit csak minimális mértékben ültette át nemzeti jogába, ami a BUE többi tagállamának körében megütközést keltett. Ezt orvosolandó az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: GATT) Uruguay Forduló nevű tárgyalássorozatának lezártával 1994-ben elfogadtak egy olyan jogszabály-módosítást, amelynek eredményeképpen több esetben ismét szerzői jogi védelmet kaptak olyan művek, amelyek ekkor már bizonyos okokból nem élveztek védelmet.
Ez nyilván rendkívül hátrányosan érintette ezeknek a műveknek a felhasználóit, hiszen  – noha az új teher enyhítése céljából bevezettek könnyítő rendelkezéseket a továbbhasználók számára, lényegében így is – újra engedélykötelessé vált számukra a felhasználás. Az érintettek egy csoportja, többnyire karmesterek, zeneszerzők és kiadók a szerzői jogi védelem kiterjesztésének alkotmányellenességének megállapítására bírósági eljárást indítottak.
Mielőtt azonban rátérnék a jogvita bemutatására, fontos kitérni az Eldred ügyre. (Eldred v. Ashcroft, 537 U.S. 186 (2003)). Eric Eldred és társai nem az 1994-es módosítást, hanem a Sonny Bono nevéhez kötött törvénymódosítást támadták, azért, mert az húsz évvel meghosszabbította a védelmi időt, Eldredék szerint alkotmányellenesen. Kérelmüket elsősorban az amerikai alkotmány szerzői jogi klauzulájára (más néven haladási záradékára) alapozták, amely megfogalmazása szerint: 
“8. § A Kongresszus hatáskörrel bír (…)
a tudomány és a hasznos művészetek haladásának támogatására azzal, hogy a szerzők és a feltalálók számára a vonatkozó írásművek és felfedezések jogát biztosítja meghatározott időre;”
Eldredék a „meghatározott időre” korlátja alapján érveltek az ellen, hogy újra és újra meghosszabbítható legyen a védelmi idő, hiszen akkor szerintük gyakorlatilag nem meghatározott időre, hanem a végtelenségig szól a szerzői jogi védelem.
Másodsorban a szólás szabadságát megállapító első alkotmány-kiegészítés megsértése miatt kérték a törvénymódosítás alkotmányellenességének megállapítását, mivel az átdolgozható művek köre drasztikusan lecsökken, amivel a művészi önkifejezés is korlátozódik. Harmadsorban  pedig arra hivatkoztak, hogy az ún. közbizalom (public trust) doktrínájába ütközik az, hogy a törvény visszatart műveket attól, hogy közkincsbe kerüljenek, de mivel a Golan ügyben erre az érvre kérelmet nem alapoztak, ez a jelen cikk szempontjából sem releváns.
A szövetségi legfelsőbb bíróság végül 7-2 arányban elutasította Eldredék alkotmányellenesség megállapítása iránti indítványát. A Ginsberg bírónő nevéhez fűződő indoklásban a testület értelmezése szerint az alkotmány igen nagy autonómiát biztosít a kongresszus számára a szerzői jog határainak megszabására és úgy találták, hogy az egyes korlátolt időre szóló védelmi idő meghosszabbítások nem tekinthetőek kvázi végtelen védelmi idő kialakításának. Az indoklás szerint a kongresszus már a szerzői jogi szabályozás korai szakaszában is kiterjesztette a szabadalmi és szerzői jog hatályát. A szólásszabadság megsértésére vonatkozó érveléseket a testület azzal utasította el, hogy a törvényhozás nem változtatta meg a szerzői jogi védelem jogi természetét, csak a védelmi időt, így az nem érinti a szólásszabadságot.
Visszatérve a Golan ügyre, ebben az esetben a Legfelsőbb Bíróság által vizsgált két jogkérdés szintén az amerikai alkomtány szerzői jogi klauzulájára és az első alkotmány-kiegészítésre vonatkozott. A Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy az Uruguay Forduló kapcsán elfogadott törvény (Uruguay Round Agreements Act of 1994) alkotmányellenesen módosította-e az amerikai szerzői jog törvényt a fenti két alkotmányos rendelkezés fényében. A kormányzat képviselői azzal érvelnek, hogy a szövetségi Legfelsőbb Bíróság az Eldred ügy kapcsán tökéletesen kikristályosította álláspontját a szerzői jogi klauzula értelmezésével kapcsolatban, szerintük a Golan-féle érvek nagy része Eldred érveinek ismétlése, ezekben a kérdésekben pedig a Legfelsőbb Bíróság már döntött: az alkotmány  nagy mozgásteret biztosít a kongresszusnak arra, hogy meghatározza a szerzői jogi szabályozás keretét. Golan érvelése szerint a közkincs 1790-es születése óta (ekkor hozta meg a jogalkotó az első szövetségi szerzői jogi törvényt) nem volt arra példa, hogy a kongresszus visszavehetett volna műveket a közkincsből a szerzői jogi védelmet élvező művek körébe. Továbbá azzal is érveltek, hogy a “meghatározott időre” kifejezés pedig egy előre megszabott és kiszámítható szerzői jogi védelmi időt kell, hogy jelentsen. A kormányzat képviselőinek válaszában kifejtették, hogy noha a szerzői jogi védelem hatálynövekedése elsősorban a védelmi idő meghosszabbításával történt eddig, volt rá néhány példa, hogy művek a közkincsből ismét védelem alá kerüljenek. Golan viszontválasza szerint a kormányzat ellenpéldái nem szolgálhatnak precedensként, mert olyan kivételes esetekben került azokra sor, amikor külső erők és nemzetközi konfliktusok kényszerítették ki a jogszabály-módosítást. 
A Legfelsőbb Bíróság végül 6-2 arányban (azért csak ennyien szavaztak, mert ez alkalommal az egyik bíró kivonta magát a döntésből, mivel legfelsőbb bírósági kinevezését megelőzően eljárt az ügyben) ismét megerősítette korábbi jogértelmezését, miszerint a kongresszusnak rendkívül nagy mozgástere van a szerzői jogi védelem határainak megszabásában (Golan v. Holder, 565 US (2012)). Az Eldred és a Golan ügy kapcsán tehát a Legfelsőbb Bíróság következetesen kialakította a haladási záradék értelmezését és gyakorlatilag úgy döntött, hogy akkor is lehetőség van a szerzői jog tárgyi hatályának a kongresszus általi kiterjesztésére, ha a jogszabály-módosítással a kongresszus nem szolgálja a szerzői jog azon célját, hogy új művek megalkotására ösztönözze a szerzőket. Ugyanakkor a döntéssel az Egyesült Államok szerzői joga közeledett a többi BUE tagállaméhoz azzal, hogy etekintetben maradéktalanul érvényesül a nemzeti elbánás elve.
források:


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük