Egy ideje már hallani lehetett afelől, hogy az Európai Bizottság (EB) hozzá kíván nyúlni a közös jogkezelés témaköréhez. Egyes országokban (például Angliában) jelentések foglalkoztak azzal, hogy a határokat átívelő tartalomfogyasztás és a határokat ismerő/betartó engedélyezési szisztémákat szükséges volna felülvizsgálni. Úgy fest, hogy eljött az idő, amikor az EB ténylegesen is lépéseket kíván tenni a határokon átívelő engedélyezés vonatkozásában, különösen a zenepiacon.
Először is persze, hogy a zenepiacon, hiszen bár az EB
sajtóközleménye szerint a filmek és az írói művek iránti kereslet is óriási, s egyik sem ismeri a határokat, e műtípusok vonatkozásában azonban nincs jelenleg kötelező közös jogkezelés, így valójában nincs is mihez hozzányúlni e téren. Marad tehát a zenepiac. E téren azonban még az EB is kiemeli, hogy egyes jogkezelők nehezen alkalmazkodnak a digitális kor kihívásaihoz. (Biztos van más példa is, de valószínűleg itt a
GEMA és a YouTube vitájára akart utalni az EB.) Holott a legális tartalomfogyasztás egyik alapvető feltétele, hogy a kereslet és a kínálat találjon egymásra. Ehhez az EB szavaival élve
„a közös jogkezelő társaságoknak valamennyi ágazatban olyan új európai standardoknak kell majd megfelelniük, amelyek hatékonyabb irányítást, tevékenységeik tekintetében pedig nagyobb átláthatóságot biztosítanak. A közelmúltban feltárt esetek rávilágítottak bizonyos eddig követett gyakorlatok megváltoztatásának szükségességére: nem megengedhető például, hogy a beruházások elégtelensége miatt a jogosultak elessenek az őket megillető jogdíjaktól, de a jogdíjaknak a jogosultak részére történő késedelmes kifizetése is változtatásokat tesz szükségessé.„
A cél tehát nem más, mint hogy a fogyasztást a fekete helyett mind inkább a fehér gazdaság irányába tereljék. A legális szolgáltatások körének/repertoárjának bővítése ugyanis már rövid távon is mindenkinek jó, mindenki közös érdeke. Ahogy Michel Barnier, a belső piacért és a szolgáltatásokért felelős biztos is hangsúlyozta:
„Olyan európai egységes digitális piacra van szükségünk, amely az alkotók, a fogyasztók és a szolgáltatók szempontjából is megfelelően működik. A hatékonyabb jogkezelő társaságok révén a szolgáltatók számára egyszerűbbé válik az új, akár másik tagállamból is elérhető szolgáltatások piaci bevezetése – ez pedig előnyös mind az európai fogyasztók, mind a kulturális sokszínűség szempontjából.”
A bizottsági kezdeményezés ennek megfelelően két alapvető pillérre épül: az átláthatóság növelése, valamint a határokon átívelő engedélyezés lehetőségének a megteremtése. Az EB ezeken keresztül gyorsabb jogdíjbeszedést és -felosztást vár, lehetőséget teremtene a jogosultak igényeinek leginkább megfelelő jogkezelő szabad kiválasztására, vitarendezési mechanizmusok kiépítését várja el, a jogkezelők iránti (egyébként valóban ingadozó) bizalom megerősödését vizionálja (legyen így!).
A jövőben bizonyosan sokat fogunk erről a kérdésről hallani. [Reményeim szerint Hajdú Dóri bloggerünk – aki épp a mai napon adott elő a közös jogkezelés hazai reformjáról Párizsban, és az elkövetkezendő három évben a közös jogkezelés hazai és uniós kérdéseiről fog francia-magyar közös doktori disszertációt készíteni – sok érdekességről fog nekünk beszámolni e téren.]
