Új célok: könyvtári digitalizálás és szerzői jog

Néhány hét kérdése már csak, és megjelenik “A fájlcsere dilemma” című könyvem. Ugyan a fájlcserélés témaköre örök kedvenc marad, kissé – mondhatni – unom már a témát. Bár a nyaramat alapvetően a lehető legtöbb pihenéssel (értsd: feltöltődéssel) igyekszem tölteni, körvonalazódik, hogy mi lesz az az “új” téma, amelyre időmből a lehető legtöbbet fogok fordítani. Ezek pedig a könyv(tári) digitalizálás szerzői jogi vonatkozásai lesznek.

Nem kevés időt fordítottam már eddig is a könyvdigitalizálás kérdésére. Magyar és nemzetközi konferenciákon adtam elő e téma kapcsán, melynek írásos verziói is vagy megjelentek már (angol írásomat lásd itt), vagy csak hetek kérdése, és olvasható lesz; terjedelmes cikket írtam a Google Books projektről; valamint szegedi és külföldi egyetemi előadásaim során rendszeresen körbe járom a kérdést. Ugyanakkor e blogon is visszatérő jelleggel értekeztem a témát illetően. Sokáig olvasottsági listavezető volt a “digitális keresztes lovagnak” titulált Czupi Gyuláról és szerzői jogi kálváriájáról írt bejegyzésem
Ráadásul a könyv és könyvtári digitalizálás önmagában is egy rendkívül izgalmas kérdés, melynek nem csupán technológiai és szerzői jogi vonatkozásai érdekesek, de kultúrpolitikai szempontból is életbe vágó jelentőséggel bír. A könyvtárak ugyanis hagyományosan két feladattal rendelkeznek: kultúránk megőrzése, illetve annak elérhetővé tétele. A digitális korban ugyanakkor a könyvtáraknak nincs lehetősége arra, hogy valamennyi feladatuknak megfeleljenek, különösen ami a hozzáférhetővé tételt jelenti. E dilemma hatására ugyanakkor a könyvtárak nemcsak funkciójukból és megbecsültségükből vesztettek sokat, de olyan jelenségek életre keltését is elősegítette, mint a Google kultúra megőrzésre irányuló nagyhatalmi (szinte monopolisztikus) törekvései.
A könyvtárak szerepe azonban nem vonható kétségbe a kultúra megőrzése és terjesztése terén. Épp ezért hatalmas örömmel fogadtam el a szegedi Egyetemi Könyvtár azon felkérését, hogy erőinket egyesítve próbáljunk meg mindent megtenni annak érdekében, hogy a könyvtári digitalizálás felerősödjön egyetemünkön és a társadalom minél szélesebb körben férhessen hozzá a tudományos tartalmakhoz. Merthogy ez nem csupán a közönség óhaja és érdeke, de magának az alma maternak és a konkrét szerzőnek is. Tudományos megbecsültségünket garantáltan felerősítené az open access paradigma központba állítása. Ugyanakkor semmi kedvem sincs olyan hírekről hallani, mint amit a minap olvastam az IFFRO hírlevelében. Eszerint ugyanis a spanyol CEDRO közös jogkezelés perbe fogta a madridi III. Károly Egyetemet, mivel a jogkezelő repertoárjába tartozó műveket a könyvtár legalább két évig engedély nélkül hasznosította – digitálisan. (A hírlevél 6. oldalán olvasható a rövid hír.)
Ennek megfelelően, kedves olvasók, a jövőben jóval többet fogok e témáról értekezni, valószínűleg előadásaimon is jobban ki fogom domborítani e kérdést – és minden más fórumon igyekszek majd hangot adni annak, hogy a szerzői jog és a társadalom igényei között a könyvtári digitalizálás kérdésében igenis meg kell találnunk a megfelelő egyensúlyt!

Update: Nemrég ráakadtam az alábbi belinkelt anyagra. A KATALIST blog megtisztelően behivatkozta a blogbejegyzésemet. Csupán azt nem értem, miért utal arra a szerzője, hogy “úgy látszik nem fél”. Mármint én. Mitől kellene? Az általam fent leírtak csupán célok, fontosak, érdekesek, de nem félelmetesek. Örömmel vennék minden erre irányuló tájékoztatást:-)

10 thoughts on “Új célok: könyvtári digitalizálás és szerzői jog”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük