Brit jelentés a digitális szerzői jogi engedélyezésről – Még tavaly (alig több, mint egy éve) foglalkoztam egy bejegyzésben a Ian Hargreaves nevével fémjelzett „Digital Opportunity” jelentéssel. A dokumentum szerzői arra tettek többek között javaslatot akkor, hogy a digitális világ előretörésével meg kell találni annak a módját, hogy a szerzői jogilag védett tartalmakhoz az eddigiekhez képest könnyebben lehessen hozzáférni, illetve azokat meghatározott módokon felhasználni. A jelentés folytatásaként az elmúlt hetekben került nyilvánosságra egy új jelentés, mely a „Rights and Wrongs – Is copyright licensing fit for purpose for the digital age? The first report of the Digital Copyright Exchange Feasibility Study” hosszúkás címet kapta. A több mint 70 oldalas jelentést nem sikerült még átolvasnom, de így fogok tenni rövidesen, hiszen olyan felhasználói körökre fókuszálva tesz kiemelkedő megállapításokat a brit (bár talán még azon is túlmutatóan európai/világszintű) jogrendszer vonatkozásában, mint a könyvtárak, múzeumok, oktatási intézmények, az audiovizuális, a kiadói, a zenei és a képzőművészeti szektor.

Nyilvános az új Btk. tervezete – Immáron hivatalosan is elérhető az új Büntető törvénykönyv tervezete az interneten (T/6958. törvényjavaslat). A szerzői jog szemszögéből nézve nincs meglepetés benne, ahhoz képest, mint amit korábban már rögzítettem. Így a 384.§ fog különösebb figyelmet érdemelni majd a jogalkotási eljárás során, ez ugyanis dekriminalizálná (vagyis a büntetőjog eszközeivel nem rendelné büntetni) például a fájlcserélést. Jelzem, ez eléggé furcsa lesz így, mivel az új szabályok alapján a szerzői jogsértéseknek lesz új szabálysértési értékhatára. Ehhez képest a fájlcserélés kvázi privilegizált helyzetbe kerül, holott a 100.000 forintos értékhatárt (elmaradt vagyoni előnyt) könnyen el lehet  így is érni. No, amint kezdődik a vita az Országgyűlésben, tudósítani fogok róla. Érdeklődőknek amúgy íme egy cikk az [origo] weboldalán.

Ellehetetlenülő közgyűjtemények – A HVG rendkívül tartalmas cikkben számolt be a hazai közgyűjtemények jelenlegi áldatlan (értsd: pénztelen) állapotáról. Sajnos a dokumentum a HVG-ről csak regisztráció után érhető el, ám néhány kiemelkedő mondatot e helyütt idéznék. Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója úgy nyilatkozott: „2011-ben elvonták költségvetésünk 12 százalékát, az idén eleve ennyivel kevesebbel indultunk. Ehhez jött még a bérkeret egyötödének levágása, úgyhogy azt tesszük, amit a többi múzeum: leállítottuk a beszerzéseket.” Ennél veszélyesebb dolog nem is történhetne a közgyűjteményeinkkel. Mint arra a nem is oly rég írt bejegyzésemben utaltam: ezeknek az intézményeknek alapvetően két feladata van: megőrzés és tájékoztatás/hozzáférhetővé tétel. Utóbbi terén sok a probléma, ennek szerzői jogi vonatkozásaival kívánok a jövőben sokat foglalkozni. (Sőt, valószínű írok is a HVG-nek, mert a könyvtári digitalizálásról nem igazán ejtettek szót, ugyanakkor forráshiány esetén erről gyakorlatilag ábrándozni sem kell. Most azonban úgy fest: az első funkció kapcsán is a túlélésre kell, hogy játszanak a hazai közintézmények. Így nehéz harc lesz a kultúra megőrzése és széleskörű megosztása.

Zene a kocsiban – „az ősidőkben” – Az utolsó előtti bejegyzést meghagyom könnyedre, bulvárosra. „A fájlcsere dilemma” című könyvemben jó pár oldalt rászántam arra, hogy a technológia és a szerzői jog szimbiotikus fejlődéséről értekezzek. (Vö. az ezzel kapcsolatos friss cikkemet is.) Ennek fényében nem meglepő módon szeretem az olyan anyagokat, amelyek a technológia és a szerzői alkotások valamiféle összefonódásáról beszélnek. Lényegre térve: a New York Times egy rendkívül aranyos cikket tett közzé arról, hogy réges-régen miféle megoldásokat ötöltek ki a fejlesztők arra, hogy az autóikban gubbasztó és utazó amerikaiak zenét hallgassanak. Levezetésnek a mai Hírmorzsa végén érdekes kis iromány.

Két nap és eredményhirdetés! – A mai napon kézhez kaptam a blogbejegyzés-író versenyre leadott pályamunkák értékelését az öttagú zsűri utolsó tagjától. Ennek megfelelően holnap megkezdem az értékelések összesítését, illetve reményeim szerint kedden közzé is tesszük a végeredményt. Ehhez már csak annyit kell majd tennem, hogy begyűjtsem pályázóink rövid önéletrajzát, hogy bemutathassuk őket az eredményhirdetés során. Úgyhogy már csak csekélyke türelemre van szükség, és aztán minden kiderül!