Dr. Ott István kolléga dolgozata „A szerzői jogok hazaibüntetőjogi védelme a fájlcserélő rendszerek körében” címet viselte. Az értekezés ennek megfelelően a fájlcserélés egy olyan szeletét vizsgálta meg, amely ugyan hazánkban is vizsgálat tárgya – szigorúan ABC sorrendben Gyaraki Réka, Ibolya Tibor, Nagy László Tibor, Szabó Imre (önállóan és az OKRI kutatócsoportja keretében is) vagy épp Szathmáry Zoltán is írt tanulmányt vagy könyvrészletet -, ám monografikus szintű feldolgozásáról nem tudok. Vagyis a dolgozat ilyen értelemben hiánypótlónak indult. A műhelyvitára ennek ismeretében, illetve a kézirat átolvasása után indultam el.

Elsőként természetesen a szerző kapott szót, aki tömören rávilágított a dolgozat megszületésének hátterére és indokaira, valamint legfontosabb célkitűzéseire. Ezt követően került sor a véleményezésre felkért szakemberek prezentációjára, majd az írásban beérkezett hozzászólások felolvasására, végül lehetőségem nyílt arra, hogy én is kifejtsem álláspontomat.

Az értekezés két elő-opponense – felszólalásuk sorrendjében – Deres Petronella, a Károli Gáspár Református Egyetem büntetőjogász docens asszonya, valamint Nagy László Tibor, az OKRI osztályvezető helyettese voltak. Értékelésükben mind a ketten kitértek a dolgozat érdemeire (épp a már említett témaválasztásra; a büntetőjogi megközelítés fontosságára; a célkitűzések megfogalmazására; a dolgozat egyes pontjain a részletekbe menő pro és kontra érvelésekre), és kiemelték a meglátásuk szerint javításra szoruló elemeket (egybehangzóan a lábjegyzetek, a források és az irodalom koherens kezelését, illetve további szélesítését; a jogösszehasonlító módszer, konkrétabban a nemzetközi kitekintés hiányát; avagy a tagolás/formázás pontatlanságait).

A dolgozathoz két írásos értékelés került benyújtásra. Elsőként Koltay András, a Pázmány polgári jogász adjunktusa fejtette ki beadványában kritikai észrevételeit, mely elsősorban a magánjogi vonatkozások háttérbe szorításának hibájára, valamint a fentiekben is említett problémákra hívta fel  figyelmet. Újvári Ákos, a Pázmány büntetőjogász adjunktusa írásos véleményében pedig a dolgozat támogatására buzdította a műhelyvita résztvevőit. Az eseményen Frivaldszky János, a Pázmány jogtudományi Doktori Iskolájának a titkára, szóban, röviden, talán kicsit túl sommásan is aggályainak adott hangot.

Végül lehetőségem nyílt nekem is felszólalni. Az általam a helyszínen elmondottakat alább ágyazom be a bejegyzésbe. Talán (kicsit/közepesen/nagyon) szigorú voltam, azonban bízok abban, hogy meglátásaim segíthetik a szerzőt abban, hogy kéziratát tovább fejlessze. Szerencsére ezt követően Ott úrral lehetőségünk nyílt kicsit vitázni is. Mi másra szolgálhatna a műhelyvita, ha nem erre? Úgy érzem, sok észrevételem célt ért, és az is igaz, hogy Ott István néhány ponton erős, megfontolandó védekezést terjesztett elő.

Mindezek után a műhelyvitát levezénylő helyi büntetőjogász tanszékvezető, Belovics Ervin docens úr összegezte az elhangzottakat, s tett javaslatot a doktorjelöltnek a kézirat javaslatok szerinti fejlesztésére, különösen a források kezelésének javítására, valamint az egyébként időközben elkészült nemzetközi kitekintést tartalmazó melléklet törzsszövegbe ágyazására. Ott István kollégára tehát leterhelő, komoly munkája mellett doktorjelölti munka is vár. Viszont folytatás következik.