„A Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás eges polgári jogi kérdései” címet viseli Ákos tanulmánya. Az ACTA megszületésével és jogi sorsával kapcsolatos rövid felvezetést követően olyan kérdésekről olvashatunk a cikkben, mint az ACTA által használt terminológia hibái (pl. „hamisítás”, vagy az általam is rendszeres jelleggel kritizált „kalózkodás” kifejezés), a rosszhiszeműség/gondatlanság kérdésének bizonytalanságai a megállapodás szövegében, és – mindenekelőtt, illetve leghosszabban – az Ákos által jól ismert kártérítési alakzatok (vö. ACTA 9. cikk).

A kártérítéssel kapcsolatos rendelkezések sok vitára adtak eddig is okot. Ezekbe enged röviden betekintést a szerző. Különösen a „sérelmet szenvedett fél érdekeit megfelelően kompenzáló, kártérítés mértékére vonatkozó vélelem” kártérítési alakzaton belül magának a vélelemnek a lehetséges tartalma kapcsán, illetve a kártérítési alakzatok kumulálhatósága vonatkozásában. Utóbbinak azért van jelentősége, mert bár a megállapodás szövege azt várja el kötelezően a szerződő felektől, hogy a három lehetséges alakzat egyikét bevezessék, ugyanakkor nem tiltja meg véletlenül sem azt, hogy egynél több alakzat is kötelezővé váljék. Ha ez valóban megtörténne, akkor magától értetődik, hogy a kártérítések potenciális összege megemelkedne, hogy azonban ez a realitások talaján álló elképzelés-e, nem tudom.

Bár az ACTA elfogadásának esélyei rohamosan csökkennek (legutóbb épp Neelie Kroes utalt arra, hogy ő már lélekben „kezd felkészülni a SOPA és ACTA nélküli világra”), ettől még rendkívül tanulságos és fontos a fentiekhez hasonló kérdésekről beszélni.