Miért írtam azt, hogy ismét? A téma az internetezők körében pár évvel ezelőtt volt élénken napirenden, nagyjából akkor tetőzött az érdeklődés, amikor a második törvényt is elfogadták. Ekkor még leginkább a törvény hatálya alóli kibúvásra találtak ki módozatokat, lásd például az áttérés a streamingre vagy a DDL-re.  Érdemes felhívni arra a figyelmet, hogy a törvény szövege technológia semleges. Rögtön adódik a kérdés, hogy akkor miért csak a P2P fájlcserére vonatkozik a hatóság eljárása? Egyrészt az egyik végrehajtási rendeletben szűkítették le a „réponse graduée” hatályát a P2P-re. Másrészt pedig a Commission Nationale de l’Informatique et des Libertés (Országos Adatvédelmi Bizottság) által kiadott határozat, amely feljogosította a közös jogkezelőket az adatgyűjtésre, kifejezetten a P2P technológiát jelölte meg az adatkezelés alapjául szolgáló technológiaként. A HADOPI azonban gőzerővel dolgozik azon, hogy az eljárása más technológia révén elkövetett jogsértésre is kiterjedjen. A HADOPI Labs is indított egy erre vonatkozó konzultációt.

Aztán jöttek a „mit tegyek, ha figyelmeztetést kaptam?” típusú praktikák. Az első figyelmeztető e-mailek elküldésekor még voltak olyan honlapok, amelyek gyűjtötték a felhasználók visszajelzéseit a figyelmeztetésekről, sőt, jogi és informatikai segítséget kívántak nyújtani a felhasználóknak. Ez lassan alábbhagyott, és az ilyen típusú tájékoztatás feladatát maga a HADOPI vette a vállára. Pláne azért, mert adathalászok meglovagolva a figyelmeztetések körüli bizonytalanságot, tájékozatlanságot, ellenállást, hamis figyelmeztetések kiküldésével próbáltak hozzájutni a figyelmetlen áldozatok bankszámla azonosítóihoz. Úgyhogy a hatóság honlapján közzétettek egy útmutatót, amely segít annak eldöntésében, hogy a kapott e-mail valóban a HADOPI-tól származik-e. Úgy tűnik, hogy ez nem volt elég, ugyanis a napokban a hatóság a honlapján külön közleményt tett közzé. Ebben (is) felhívja az internetezők figyelmét arra, hogy a HADOPI bankszámla adatok megadására vonatkozó kérelmet a valódi figyelmeztetések sosem tartalmaznak.

Legújabban pedig „hogyan védekezzünk hatásosan a HADOPI-val szemben?” tartalommal jelennek meg cikkek. A Numerama például több cikkben is foglalkozik a kérdéssel. Az egyikben azt ajánlják, hogy a HADOPI eljárásával szemben a legjobb védekezés a hallgatás. Ebben az esetben ugyanis a bíróságnak az egyszerűsített eljárás helyett az eljárás alá vont személy meghallgatása után le kell folytatnia a bizonyítási eljárást. Egy másikat pedig „kis jogi útmutató ügyvédeknek” címmel jelentetett meg, amelyben a HADOPI eljárásának három megtámadható pontját is megjelöli. Lássuk ezeket röviden összefoglalva!

Elsőként azt ajánlja a cikk, hogy érdemes a bűncselekmény elkövetését megállapító jegyzőkönyveket górcső alá venni. Az eljárás kezdeti szakaszában ez nem nyilvános dokumentum, a vádemelést követően viszont a vádlott betekintést nyerhet az iratba. Mivel az IP címek gyűjtése és az adatkezelés automatizált folyamat eredménye, ezért előfordulhat, hogy nem valós adatok alapján kiállított jegyzőkönyv szolgál az eljárás alapjául. Megjegyzendő viszont, hogy a HADOPI nemrégiben a honlapján publikált egy igazságügyi szakértői véleményt, amely megállapította az adatgyűjtés megbízhatóságát. (A Numerama szakértői véleményről írt kritikája itt olvasható.) A második védekezési lehetőséget a HADOPI által kiküldött figyelmeztetések tartalmában látják a cikk szerzői. Azoknak ugyanis tartalmazniuk kell egy felszólítást arra, hogy az internet előfizetője tegye biztonságossá az internetkapcsolatát, ennek konkrét módját azonban a figyelmeztetések nem határozzák meg. A cikk szerzői szerint a bíróság a törvény szövegének szigorú értelmezése alapján megállapíthatja a figyelmeztetések jogszerűtlenségét a túl általános tájékoztatás miatt. Mivel a jogszerű figyelmeztetések elküldése a büntetőeljárás megindításának előfeltétele, ezért ebben az esetben az egész büntetőeljárás jogszerűtlenné válna. A harmadik lehetőséggel pedig visszatérnek a már fent említett „legjobb védekezés a hallgatás” szabályához. Úgy vélik ugyanis, hogy önmagában a HADOPI által az ügyészségnek átadott ügyirat az eljárás alá vont személy nyilatkozata nélkül nem tartalmaz elegendő bizonyítékot az internet-előfizető bűnösségének megállapításához.

Kíváncsian várom, hogy a most induló büntetőeljárásokban megpróbálják-e valamelyik módszert alkalmazni, és a bíróságok hogyan fogják ezeket értékelni.