Dani, korábbi hallgatóm, illetve e blog egyik első lelkes kommentelője, hosszú idő után legnagyobb örömömre hallatott magáról. Levelében ráadásul egy olyan izgalmas videóra hívta fel a figyelmemet, melyet mindenképpen meg kell osztanom a blog közönségével. A téma a sokáig rágcsálható csont: a SOPA és a PIPA.
Az alábbi videóban szereplő előadó, Clay Shirky kutatásainak középpontjában az internetnek a társadalomra gyakorolt hatásai állnak. Vagyis Shirky nem szerzői jogász, de ez a PIPA/SOPA megítélése kapcsán talán még előnyt is jelent. Shirky az Egyesült Államok Kongresszusának két háza előtt fekvő két törvénytervezetet körüllengő problémákat olyan kellemes egyszerűséggel foglalja keretbe, hogy érdemes mindenkinek végig néznie. Az alig negyedórás videó megértését a feliratozás is nagyban segítheti.
Shirky a harmadik perc után említést tesz arról, hogy a PIPÁ-t és a SOPÁ-t huszadik században alapított médiaipari cégek írták. A helyzet az, hogy ebben semmi meglepő nincs, még ha nem is a legszerencsésebben hangzik. Valójában a szerzői jog fejlődését az Egyesült Államokban mindig is a tartalomipar és a jogalkotás közötti szoros összefonódás jellemezte. (Akit a téma érdekel, olvasson utána Jessica Litman „Digital Copyright” című könyvében, vagy csak egyszerűen járjunk utána, hogy a Sonny Bono Term Extension Act-et miért csúfolják „Mickey Mouse” törvénynek.)
A negyedik percben Shirky olyan dolgokat is említ, amelyekre magam is különös hangsúlyt fektetek készülőben lévő fájlcsere könyvemben. Nevezetesen arra, hogy a technológia fejlődése miként változtatta meg a szerzői jog helyzetét a 20. században. Ez nagyon tetszik: „we are not really couch potatoes”. És persze Jack Valenti is szóba kerül. Szegény Jack, egyszer azt találta mondani, hogy a videomagnó olyan veszélyes a szerzői jogra nézve, mint a bostoni fojtogató a háziasszonyokra. Jack azóta mindenkitől megkapja a magáét. (Én is idézni fogom a könyvben.)
Az 1998-ban elfogadott Digital Millennium Copyright Act (DMCA) hatásos műszaki intézkedésekkel kapcsolatos rendelkezéseinek veszélyeiből kiindulva állítja aztán Shirky, hogy a PIPA és a SOPA még annél is rosszabb. Mert míg az előbbi csak az emberek gépeibe akart beférkőzni, és a másolás lehetőségét korlátozni, addig az utóbbi két törvény az internet egészét kontrollálni, sőt Shirky szerint cenzúrázni akarja. (Hangsúlyoznám, hogy én ezzel nem értek egyet! A két törvénytervezet nem ezt mondja!) Mindezeken túl Shirky szerint a PIPA/SOPA legnagyobb veszélye abban rejlene, hogy az ártatlanság vélelmét a bűnösség vélelmére cserélné. (Ezzel a megállapítással viszont egyetértek!) Sőt, a törvénytervezetek annak reális veszélyeit is magukban hordozzák, hogy az internetes tartalom-, tárhely- vagy keresőszolgáltatók végezzék a piszkos munkát, a tartalmak ellenőrzését, a jogsértőek kiszűrését – ellenkező esetben a cégek felelnek valamennyi jogsértésért.
A záróakkord is fenomenális. És abban teljesen egyetértek, hogy az internetnek köszönhetően a világ már nem lesz ugyanaz, mint régen. És amit eddig Lessigtől hallottam csak ennyire, azt most Shirky is kihangsúlyozta: a tartalomipar és a társadalom közötti legnagyobb érdekkülönbség az, hogy az emberek csak fogyasszanak vagy alkossanak is (Lessig szavaival „read only” vagy „read/write”).
Szóval Dani, még egyszer köszönet a linkért! Élmény volt megtekinteni a videót.