A kutatás a metodikájából gyakorlatilag csak annyit árult el, hogy a statisztikák 2303 fővel készült telefonos interjúkból vezethetők le, mely felmérést 2011. augusztus 1-31. között folytattak le. A felmérés reprezentativitása ezért talán megkérdőjelezhető, de színvonalához nem férhet kétség.

A kutatási anyag legfontosabb megállapításai a következők: a felnőttek 46%-a vásárolt, másolt vagy töltött le engedély nélkül többszörözött vagy hozzáférhetővé tett zenei, tévés vagy mozis tartalmakat. A 18-29 éves korosztály tekintetében ez az arány már 70%. Ennek ellenére nagyon ritka, hogy valaki tömegével „kalózkodna”. Csupán a felnőttek 2%-a szerzett be az előbbiek szerint ezernél több zenei, és csupán 1%-a száznál több filmes tartalmat. A kutatás azt is igazolni látszik, hogy a legális szolgáltatások széles kínálata képes a jogsértő tevékenységek visszaszorítására. (Ahogy azt korábban már e blogon is olvashattuk: a Netflix megerősödése az Egyesült Államokban a fájlcserélés ellen hat.)

Az nem lehet meglepő, hogy csupán a válaszadók (én épp a reprezentativitás megkérdőjelezhetősége miatt tartózkodnék attól, hogy Karaganis az „Americans” kifejezést használja) csupán 52%-a támogatja, hogy a jogvédett tartalmak letöltését büntessék, és ez esetben jelentős részük legfeljebb a bírságok és pénzbüntetések alkalmazását tartja elfogadhatónak, s e szankciók átlagos értékét a válaszadók 100$ alatt határoznák meg. A résztvevők jelentős hányada mindezek mellett komolyan ellenzi az internetes sebesség korlátozását, a net lekapcsolását vagy a szabadságvesztés büntetés kiszabását.

A fokozatos válasz rendszerekkel kapcsolatban (főleg a francia HADOPI törvény elfogadásának története során) az egyik központi kérdést mindig is az jelentette, hogy szükség van-e bírósági részvételre egy ilyen eljárásban. Nem véletlen, hogy a kutatás az ezzel kapcsolatos fogyasztói vélekedésre is rákérdezett. Az USA Alkotmányában (5. és 14. alkotmány-kiegészítés) központi helyet elfoglaló „due process” klauzula tartalmával szemlátomást a válaszadók többsége tisztában van: 54%-uk szerint a fájlcseréléssel kapcsolatos eljárások során megkerülhetetlenek a bíróságok. Az ügyek rendezése nem adható adminisztratív hatóságok kezébe. (Részben egyébként pont erről indított társadalmi egyeztetést az USA Szerzői Jogi Hivatala.) A válaszadók 69%-a ellenzi az internetes adatforgalmának jogérvényesítési célokból történő monitorozását. Bár a válaszadók többsége arra szavaz, hogy a jogellenes tartalmakat ISP-k, közösségi weboldalak vagy a keresőmotorok szűrjék és/vagy blokkolják, mindezt 57%-uk elutasítaná, ha a blokkolás vagy szűrés a jogszerű tartalmak korlátozást is eredményezné. Végül 56%-uk arra is háklis lenne, hogy a kormány venne részt a jogsértő tartalmakhoz való hozzáférés blokkolásában. (Bár nem biztos, hogy az Operation in Our Sites vagy a PIPA/SOPA jogalkotásról sok tudomása lenne az átlag válaszadónak, az előbbi eredmények e modellek elutasítását mutatják.)

A fentiekben csak a kulcsmegállapítások összegeztem, mégis jól látható, hogy egyes számok ellentmondani látszanak a klasszikus jogosulti retorikát, miszerint a fájlcserélők mérhetetlenül nagy károkat okoznak a tartalomiparnak. Sőt, a Netflix-hatás világos észlelése azt mutatja, hogy a legális szolgáltatások erősítése valamilyen szinten képes lehet szembe menni a jogellenes oldalak terjeszkedésének. A teljes jelentést is érdemes végigolvasni. A kutatással kapcsolatos TorrentFreak elemzést lásd itt. Fontos, hogy a Karaganis anyaga mellett még e hónapban várható a Németországban végzett kutatás anyagait is bemutató dokumentum. Úgyhogy amint lehet, azt is bemutatom.