Az Európai Uniót eddig is érték támadások a megállapodás előkészítésében való részvételéért, habár személy szerint nehezen látnám elképzelhetőnek, hogy pont az EU ne lenne érdekelt egy ilyen nagy horderejű nemzetközi megállapodás megszületésében. Grad-Gyenge Anikó a HVG-nek adott interjújában hangsúlyozta, hogy a tárgyalások során az Európai Bizottság és a Tanács képviselte az EU-t, s megbízatásuk szerint csak olyan dokumentum kimunkálásában vehettek részt, amely nem igényelné az uniós jogi keretek felülírását. A Bizottság természetesen már korábban is többször állást foglalt a megállapodás kapcsán, mindezek ellenére mégis furcsa, hogy az utca embere számára is könnyen érthető érveket csak mostanában sorakoztat fel. A Bizottság a napokban közzétett egy olyan röpiratot, amely 10 pontban igyekszik kritizálni az ACTÁ-t ért kritikákat.

A 10 kérdéses mítosz a következő volt

1. Az ACTA nyilvánossága. A Bizottság hangsúlyozza, hogy semmi meglepő nincs abban, hogy a megállapodás zárt ajtók mögött került megtárgyalásra. A végső szövegtervezet amúgy is nyilvánosságra került, az Európai Parlamentben és egyéb szervek előtt pedig nyilvános egyeztetések is zajlottak a témát illetően. Igen, valószínűleg helyénvaló, hogy egy megállapodást nem kell megismertetni minden érdeklődővel annak minden egyes munkafázisában, habár teljesen igaza van annak a bloggernek, aki szerint a WIPO és a WTO gyakorlatában – amelynek jogával összhangban állónak mondja a Bizottság is az ACTÁ-t – sokkal nagyobb szerepet kap a nyilvánosság, és a civil szektor is. (Habár erre meg én kontrázok: a WIPO és a WTO nemzetközi szervezetek. Az ACTÁ-t több ország önmagában gründolta.) A helyzet mégis az, hogy a digitális világban az információéhség minden eddiginél nagyobb méreteket öltött. Ha a titkolózás fontosabb, mint a nyilvánosság, az sem lehet meglepő, hogy a netes társadalom az egyébként tagadhatatlanul jó célokat is szolgáló egyezmény ellen kezd szervezkedni. (Lásd a La Quadrature du Net programtervét arra nézve, hogy mit tegyünk az ACTA életbe léptetése ellen.)

2. Az ACTA az EU-s és/vagy nemzeti szerzői jog módosítását teszi szükségessé. A Bizottság azt írja, hogy ez egyáltalán nem igaz. A tudományos élet szereplői által felvetett kritikák nincsenek kellőképp alátámasztva. Sajnos még nem olvastam el, de íme az a dokumentum, amely szerint már pedig tényleg bajok vannak az ACTÁ-val. A szöveg előkészítői között olyan szerzői jogászok szerepelnek, mint Geiger vagy Ruse-Khan, aláírói között pedig olyanok, mint Dreier, Drexl, Hilty, Hugenholtz, Westkamp, Jaszi, és persze sokan, akik nem tudom, kicsodák… Egyben biztos vagyok: ha a szerzői jogászok nagy csoportja szerint van valami baj az ACTÁ-val, akkor biztos nincs minden rendben vele. Az alábbi linken e mítosz kapcsán a szerző több pontot is konkrétan említ, melyekkel meglátása szerint nem áll összhangban a megállapodás.

3. A szerzői jogosultak és fogyasztók közötti egyensúly az előbbiek javára fog elbillenni. A Bizottság szerint épp az ellenkezője fog történni. Mondjuk ez biztos nem igaz, mert a Bizottság nem mondja, hogy a fogyasztók érdekei fognak erősödni, hanem csak annyit állít, hogy a szöveg kellő flexibilitást biztosít az aláíróknak az egyensúly megteremtésére. Perpillanat szerintem a jogosultak már olyan pozíciókban vannak, hogy ha az ACTA valóban egyensúlyozni akarna, akkor jóval többet kellene adnia a fogyasztóknak. (Nem mondom, hogy ez szükséges, én azt mondom, hogy a Bizottság érve sántít.)

4. Az ACTA az alapvető szabadságok korlátozásához fog vezetni. A Bizottság szerint ez már csak azért sem igaz, mert a megállapodás külön nevesíti e jogok tiszteletben tartását. Az FFII szerzője szerint ez önmagában vajmi kevés. Az ACTA ugyanis felpuhítja az alapjogok tiszteletben tartásához elengedhetetlen olyan minimumkövetelményeket, mint hogy mi minősül „kereskedelmi mértékű” felhasználásnak, s szándékosan elmulasztja rögzíteni a különféle bűncselekményi kategóriák közötti szintkülönbséget.

5. Az ACTA veszélyezteti a generikus gyógyszerek kereskedelmét. A Bizottság szerint nincs erre utaló szabály a megállapodásban. Én meg azt mondom, hogy ehhez egyáltalán nem értek, így erről nem tudok és nem is akarok véleményt formálni.

6. Az ACTA a fokozatos válasz rendszerek bevezetéséhez fog vezetni. A Bizottság szerint pedig nem, sőt a megállapodásban foglalt normaszöveg mindenben megfelel az uniós joganyagnak. Ezt a pontot nagyjából ismerem, így merem állítani, hogy itt igaza van a Bizottságnak. Az FFII szerzője szerint az ACTA arra fogja ösztönözni a piaci szereplőket és az internetszolgáltatókat, hogy cenzúrázzák a netet. Én ezt nem hiszem. Másrészt az EU a telekommunikációs csomag részeként maga teremtette meg a fokozatos válasz rendszerek bevezetésének lehetőségét azzal, hogy azt szándékosan nem tiltotta meg. A piaci szereplők együttműködésének ösztönzésére nézve pedig már az elektronikus kereskedelmi irányelv is tartalmazott utalást.

7. Az ACTA a szellemi tulajdonvédelem büntetőjogi eszközeinek módosítását feltételezi az Európai Unió részéről. A Bizottság szerint ez nem igaz, az EU nem tervezi büntetőjogi szabályok kidolgozását. Mondjuk az nincs kidomborítva, hogy e terület határozottan a tagállamok kompetenciájába tartozik, vagyis ha egy tagállam joga nincs összhangban az ACTÁ-val, akkor annak igenis kötelessége lesz módosítani a jogszabályi környezeten. Ezzel összefüggésben a hannoveri egyetem szerzői jogász professzora, Axel Metzger adott interjút németül a Neue Juristische Wochenschriftnek.

8. Az EU az ACTÁ-t további kétoldalú szabad-kereskedelmi egyezményekkel (FTA) fogja kiterjeszteni a partnereire. A Bizottság szerint ez nem igaz. Michael Geist szerint viszont igen. Nem mellékesen a helyzet becsapós. A TRIPS megállapodás szerint a tagállamok azt a legnagyobb kedvezményt kötelesek biztosítani minden tagállamnak, melyet bármely más országnak nyújtanak. Ennek fényében, amennyiben az ACTA bármivel is többet nyújt majd mint a meglévő nemzeti jogok, akkor az ACTA nyújtotta védelmet mindenkinek köteles lesz a tagállam nyújtani. Csak idő kérdése, hogy az EU FTÁ-kat kössön olyan országokkal, akiknek az EU tagállamai csak adják az extra jogokat, de tőlük vissza nem kap.

9. Az ACTA a szerzői jogsértésekkel ne foglalkozzon, csak a védjegyekkel. Megmondom őszintén, nem teljesen értem ezt a kritikát. A Bizottság válasza sem elégít ki, de most megvallva az igazat: ha már hamisításról beszél egy megállapodás, miért ne foglalkozna a szerzői jogsértésekkel is? Erre a pontra még az FFII kritikája is csak ködösen reagál.

10. Az ACTA szándékosan úgy lett előkészítve, hogy mellőzze a WTO és a WIPO előtti eljárást. A Bizottság szerint ez más sara, ők megpróbálták az ügyet a két szervezet elé vinni. Kérem szépen, akkor tessék felállni az asztaltól. A legklasszikusabb érv, hogy valami a másik hibája. Tessék kimondani, hogy az Egyesült Államok nem akarta ezt. (Merthogy szerintem az ő kezük van a dologban.) Ezzel az egésszel sajnos elismerte a Bizottság, hogy a „többieknek” több szavuk van erről dönteni. A probléma különösen az ezzel, hogy itt egy kereskedelmi megállapodásról beszélünk. A tárgyalásokat határozottan a WTO szárnyai alatt kellett volna lefolytatni szerintem. (Bár beismerem ennek a részletszabályait nem ismerem.)

Update #1: Egy német hírportál szerint február 11-én anti-ACTA tüntetés várható Európa szerte! Jó kis hype, de tényleg kíváncsi lennék, hogy a majdani résztvevők mennyire ismerik a megállapodás szövegét. Ha valaki ott lesz, közvetítsen!

Update #2: Íme egy korrekt bejegyzés Grad-Gyenge Anikótól az ESZERINT blogon, illetve a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által közzétett, s Anikó által is belinkelt összeállítás a megállapodás legfontosabb kérdéseit illetően. Ez utóbbi linkről elérhető az ACTA nem hivatalos magyar fordítása is.