Kalóz apróhirdető szerzőknek

A mai reggel érdekessége volt számomra a Magyar Kalóz Párt Facebook oldalán olvasott azon hír, miszerint a szervezet 1-2 héten belül online felületet indít szerzői művek apróhirdetés jellegű formában történő eladására. Bár az ötletről már privát levelezés keretében hallottam, ez így igazán elemezhető koncepció. Íme röviden a véleményem róla.

A Magyar Kalóz Párt (MKP) utólagos engedelmével bemásolom ide a teljes felhívást:

1-2 héten belül elindul a Magyar Kalóz Párt új oldala, ahol a szerzők közvetlenül adhatják el, illetve kínálhatják ingyen a szerzeményeiket a vevőknek. Nincs jutalék, nincs regisztrációs díj, nincs tagdíj, nincs semmi rárakodó költség! Ez lényegében egy apróhirdető oldal lesz, ahol közvetlenül felveheti egymással a kapcsolatot a vevő és az eladó. Csak az a lényeg, hogy a mű a sajátod legyen és ne legyél tagja semmilyen jogvédő szervezetnek, ezt a kettőt szigorúan ellenőrizni fogjuk.

A számlaadást, szállítást, stb. neked kell megoldanod, mi csak a felületet adjuk. 

Itt piaci áron fognak elkelni a műveid, nincs maszatolás, nincs mellébeszélés.

A kezdeményezés mozgatórugója az a hipotézis, hogy a jelenlegi engedélyezési rendszerben túlzottan idő- és költségigényes egy szerzői mű felhasználási jogához hozzájutni. A formálódó MKP ezért állhatott elő ezzel az izgalmas ötlettel. Ahogy a végén is hangsúlyozzák: a cél az átlátható és a szerzők, illetve a fogyasztók érdekeit egyensúlyozó megoldás kialakítása. Valójában azonban a kezdeményezés a jelenlegi szerzői jogi keretekkel részben ellentétes

A fenti rövid tájékoztatás első (két) mondata némileg félrevezető. Ha itt a műpéldányok (tehát a könyv, vagy a CD lemez) értékesítéséről van szó, akkor az MKP ötlete kiváló is lehetne, hiszen biztosan sok szerző unja a banánt, hogy a nagy könyvesboltok zsebre teszik a haszon legjavát. (Magam is írtam már alá bizományosi szerződést a legnagyobb hazai könyvesbolttal, nem mondom, sokat nem látok egy-egy könyvemért.) A hazai könyves szakmában azonban nagyon ritka, hogy a könyv kiadása után a kiadó ne szerezzen jogot a kötetek terjesztésére is. Vagyis az egyetlen reális alternatíva a magánkezdeményezéssel történő kiadás lehetne, amit viszont a legtöbb szerző nem tud megfinanszírozni, és a bevételek lassú csordogálása nem biztos, hogy garantálja a kifizetődőséget.

Ha az MKP tényleg a fentieket célozza, akkor viszont az első bekezdés végén olvasható két feltétel (“a mű a sajátod legyen” és “ne legyél tagja semmilyen jogvédő szervezetnek”) tűnik alaptalannak. A magyar szerzői jog igenis lehetővé teszi az egyszer jogszerűen megvásárolt műpéldányok utólagos értékesítését. Ezt hívják “jogkimerülésnek” [Szjt. 23.§ (5) bekezdés], ami annyit tesz, hogy az eredeti szerzőnek “kimerül” az a joga, hogy az egyszer már eladott példányok újbóli eladását (vagyis terjesztését) kontrollálja. Persze az ilyesféle értékesítés kizárása nem ütközik a szerzői jogba, végső soron mégis oda vezethet, hogy a leglelkesebb szerzők/eladók kivételével nagyon kevés tranzakcióban fog a felület közreműködni. Másrészt akkor érdemes lenne a “mű” szót a “műpéldány” szóra cserélni. (A mű sokkal inkább a szellemi alkotásra, semmint annak hordozójára utal.)
A “jogvédő szervezeti tagság” kizárása rendkívül érdekes. Egyrészt terminológiailag nem helyes, mert a sokak által szidott Artisjus valójában nem “jogvédő” szervezet, hanem “közös jogkezelő szervezet”. Valószínű, hogy az MKP amúgy abból indul ki, hogy ezek a közös jogkezelők ördögtől valók. Pedig valójában nem, sok esetben a szerzők életét teszik könnyűvé (központosított engedélyezési, jogdíj-beszedési és -felosztási mechanizmusai révén), illetve egyes felhasználások után még jogdíjat is fizet a tagjainak. (Persze ennek mennyiségét sokan kritizálják, sok esetben joggal, sok esetben jogtalanul.) A közös jogkezelést végső soron a törvény írja elő, sőt sok esetben kötelező jelleggel. Utóbbi esetben kizárt, hogy bizonyos szerzők bizonyos jogait ne a közös jogkezelő engedélyezze. Egy példával élve, mely a könyveket is érinti: a kötetek fénymásolása/szkennelése segítségével magáncélú többszörözés után a szerzőknek ún. reprográfiai díj jár. Ez a jogdíj a szerzőket megilleti, persze le lehet mondani róla [vö.: Szjt. 21.§ (8) bekezdés]. Ezt azonban nem hiszem, hogy az MKP jogosult lenne követelni.

Nem valószínű, de ha a fenti modell mégis a szerzői jogok (vagyis nem a műpéldány, hanem a könyvben található szellemi terméken fennálló vagyoni és személyhez fűződő jogok) “eladásáról” szólna, akkor az teljességgel jogellenes lenne. Ebbe egyelőre nem megyek bele, mert valószínűleg nem ezt célozza az MKP.
Bízok benne, hogy a blogot olvasó lelkes MKP tag kommentben reagál majd a fenti szövegre, és akkor tovább tudjuk folytatni a szakmai beszélgetést.

9 thoughts on “Kalóz apróhirdető szerzőknek”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük